A barlang mélyén, avagy Totális sötétség

Van az úgy, hogy ez ember vágyik egy kis agyatlan szórakozásra, s ráadásul, ha mindez egy kis kellemes borzongással vegyített, akkor akár még elégedetten is csettintesz egyet. A barlang mélyén láttán nem fogsz.

A magunk részéről szeretjük az animal-horrorokat, A cápa nagy kedvencünk, A gyilkos bálna még mondanivalóval is bírt (mellesleg: tényleg szép film), A madarak óta pedig gyanúsan tekintünk még a verebekre is, és persze ott vannak a krokodil-filmek, amelyek zömében nem közelítették meg a minőség alsó határát sem, de a maguk módján bűnös élvezetet nyújtottak, s imígyen szórakoztattak minket (A szörny).

A legújabb, a Universal égisze alól kikerülő, A barlang mélyén a természetcsatornák top2 ragadozójának (mert a number 1 ugye mindig és mindenhol a cápa) a vérengzését mutatná be. Fontos a feltételes mód, mert szinte semmit nem látni belőle. A büdzsé nyilván kicsi volt, s ezért (ál)művészi módon, de mondhatnánk inkább: okosban, gyors vágásokkal próbálták orvosolni azt, amit a pénz hiánya okozott. Mert bizony látvány nincs, ami azért nem árt, de a művészi koncepció is legalább ennyire szegényes.

Ha nincs látvány, legyen sztori. Kapaszkodj meg: elmeséljük a történtet. Öt fiatal bemegy egy titkos barlangba, hogy aztán… megpróbáljanak kimenni onnan! Na jó… kimenekülni. Amit mi is legszívesebben megtettünk volna a film láttán, de hát, a kulturmisszió az kulturmisszió…, s e borzalom megtekintésének a keresztjét is le kívántuk venni a vállatokról.

Már a film elején is éreztük, hogy a nagy fa és a fejsze találkozásának tipikus esetével van dolgunk, s bizony, sokáig nem feledjük el, amit látunk. Ám… Halleluja! Nem ez történt! A film után fél órával már szinte semmire sem emlékeztünk, mert nincs benne semmi emlékezetes.

Vegyük sorra az egészet!

A történet. Részletesen kifejtettük már a fentiekben, nem is szaporítanánk a szót: nincs.

Látvány: lásd az előbbieket, nincs.

Színészek. A filmben szereplő egyéneket maximum színművészeti segédmunkásnak lehetne nevezni, de azt is a szocreál fajtából. Egy karakteres arc, szerep nincs a filmben, leginkább a középszer alja. Rokonszenvet a szereplők iránt a brit kutatók sem tudnának felfedezni, egyszerűen annyira semmilyen mindenki, hogy a néző okkal kezd a krokodilnak drukkolni.

Rejtély. A film próbálja a jó öreg krokit rejtegetni, hangsúlyoznunk kell: a pénzhiány miatt, de hogy misztikumot építsenek fel? Ugyan már! Már a plakáton is látható, hogy ez egy kroko-film lesz. Spielberg cápáját legalább atmoszférateremtés okán nem mutatták meg (no meg azért, mert egy ügyvéd után Bruce-ra keresztelt robot-ragadozó nagyon rosszul nézett ki, így a szükség is kikényszerítette a művészi koncepciót), s működött is a dolog. Itt viszont közhelyes jelenetek próbálják a feszültséget kelteni, ami a nézőben gyűlik is, de csak azért, hogy legyen már vége.

Vágás. Nem mondható el, hogy a vágó nem dolgozott. De, esküszöm, hogy kombájnnal eshetett neki a felvett anyagnak, mert amikor akcióra kerülne sor, semmi nem látszik belőle. S ehhez az élményhez még hozzásegít az is, hogy a látni kívánt jelenetek többsége sötétben vagy víz alatt játszódik. Hogy értsd: a nagy leszámolást, azaz mi történt a krokóval, ha valaki meg tudja nekem magyarázni a látottak alapján, annak felajánlok egy üveg Johnny Walkert!

 

Logika. Nincs. Van olyan képsor, ahol a főhősnő karját kapja el a ragadozó, majd a víz alatt a lábát, aztán ép karral-lábbal kikecmeregve a vízből láthatjuk a megsérült derekát. Na jó, én sem nagyon figyeltem anno biológia órán, de azért a ketteshez legalább a testrészeket tudnom kellett.

Mindezeket elolvasva úgy tűnhet, mintha nem szerettük volna ezt a filmet. Nagyszerű megfigyelés!

A barlang mélyén, ami eredeti címével (Black Water: Abbys) egyszerre utal a 2007-es Black Water-re (Halál a mocsárban), (most remegve nézünk az égre, hogy ugye nem franchise-építésről van szó,) és James Cameron klasszikusára (The Abbys – A mélység titka), ez utóbbi citálást merő pofátlanságnak tartjuk, minden tekintetben kudarc. Felesleges, rosszul elkészített, koncepciótlan, rossz és klisés forgatókönyvvel, s végezetül: pocsék szereplőkkel. Felejtenivaló. Ez mondjuk, most könnyen fog menni. Azért mondtuk el mindezt, hogy nektek még ezt a kis erőfeszítést is megspóroljuk.

Adatlap:

Eredeti cím: Black Water: Abyss

Év: 2020

Játékidő: 99 perc

Műfaj: sci-fi, dráma

Nemzetiség: USA, ausztrál

Rendezte: Andrew Traucki

Író: John Ridley, Sarah Smith

Fényképezte: Damien Beebe

Zene: Michael Lira

Főbb szerepekben: Jessica McNamee, Luke Mitchell, Amali Golden, Benjamin Hoetjes, Anthony J. Sharpe, Anthony J. Sharpe, Rumi Kikuchi

Képek forrása: imdb.com