A kapitány küldetése, avagy A jó, a rossz és a Tom

Tom Hanks újra útnak indul, de most nyugodjon meg mindenki: az eddigi filmjeivel (Apolló 13, Greyhound, Számkivetett) ellentétben, – bár hősünk átél egy-két meleg helyzetet, – nem történik katasztrófa. És ez nemcsak a legújabb filmjének történetére igaz, hanem arra is, hogy A kapitány küldetése kellemes két órát nyújt a nézőnek, még ha az nem is okoz világmegváltást.

A történet egyszerű. Az amerikai polgárháború veteránja, Kidd kapitány rossz lóra tett, hiszen a vesztes, déli oldalon szolgált, így a békés időkben (értsd: az északiak megszállása és katonai igazgatása közepette (á la hazánkban anno ideiglenes tartózkodó baráti szovjet csapatok)) fegyver helyett újságot forgat, ugyanis felolvasással keresi a kenyerét. Bejárja a peremvidéket, hogy a lakosságnak, amolyan mobil Szellő Istvánként híreket vigyen, kitágítva az egyszerű, analfabéta nép látókörét és egyben a saját pénztárcáját. Vándorútja során rábukkan a kajova indiánok által nevelt német kislányra, Johannára, s amikor a hivatalnokok segítségét kéri, a napjainkban is jól ismert választ kapja: várjon 30 napot vagy oldja meg maga a problémáját. Ezért Kidd kapitány a lelkiismeretére hallgatva úgy dönt, hogy a kislányt elviszi a rokonaihoz.

A westernt, pláne jó westernt már régen láthattunk, s bizony, A kapitány küldetése kiemelkedik a modern vadnyugati filmek közül. No, nem kell Sergio Leone-féle ikonikus, übermacsó fejvadászokra gondolni, akciójelenet is igen kevés van (az mondjuk realisztikusra sikeredett – csettinthetünk elégedetten), hanem inkább egy olykor komoly, valahol Clint Eastwood Nincs bocsánatát idéző világot képzeljünk el, de a komorságot gyakran szívmelengető jelenetek is felváltják.

Ebben nagy szerepe van Tom Hanksnek, akit szintén nem rideg westernhősként, hanem egy sokat látott, megtört, de idealizmusát és humanizmusát megőrző öregként láthatunk. Hanks – szokása szerint – rutinból hozza a figurát, rokonszenves is, ám vele egyenrangú partnerének minősül az indiánok által nevelt kislány szerepében brillírozó Helena Zengel, aki többször is ellopja a showt. A kislánytól természetes és hiteles alakítást láthatunk, a mosolyfaktor is neki köszönhető, s durcássága láttán legszívesebben megölelné a néző. Zengel remek választás volt a szerepére, s annak ellenére, hogy a film is jó, leginkább az ő alakítása az, ami emlékezetessé teszi az alkotást. Hanks amúgy emberi játéka, „jótétlelke” nem nyújt kellő ellensúlyt a kislány figurájához képest, így okkal merült fel bennünk a gondolat, hogy mi lett volna, ha Clint Eastwood kapja meg a kapitány szerepét: a jó öreg filmikon, aki oly sokszor játszott már megtört, életunt, zsémbes figurát, így mélyebb kontrasztból kiindulva nagyobb érzelmi pályán futhatott volna a történet.

Ugyanakkor a mozi legnagyobb problémáját a karakteres főgonosz hiánya jelentheti. Igaz, ennek egyik oka maga a történet: a Hanks alakította kapitány az igazi rokonaihoz akarja elvinni a kislányt, így roadmovie-t láthatunk vadnyugati környezetben, az egész filmen átívelő protagonista-antagonista ellentétet hitelesen nehéz lett volna belecsempészni a történetbe. A kapitány küldetése nem is erről, hanem a két magányos lélek egymásra találásáról szól.

Igaz, az útjuk során találkoznak „rosszarcú” emberekkel, továbbá a kizsákmányolással, népirtással és természetrombolással, s imígyen, ha a szimbolizmus vizeire evezünk, felismerhetjük, hogy az igazi ellenség a közelgő modernizáció által elkorcsosult, új, kapzsi világrend, ami lerombolja az értékeket és a régi szép világot. Ilyenformán egyfajta kapitalizmus-kritikaként is kezelhetjük a filmet, s érdemes is ezen a szemüvegen át tekinteni a műre, hiszen sok-sok felismerésre tehetünk szert a jelen korunkra is kivetítve. Korunkkal való párhuzam különösen felfedezhető abban a szcénában, amikor is a helyi kiskirály a dicsőségét hirdető álhírekkel akarja bombázni a lakosságot, tudatlanságra és szolgaságra ítélve őket, így nem véletlen, hogy a konfliktusba keveredik a Hanks által eljátszott, s e jelenetben messiási magasságba emelkedő hírhozót.

Westernfilmekhez híven a fényképezés nagyon jó, a vadnyugati környezet hiteles, ugyanakkor, a vágás is remek, bár James Newton Howard remek zenével szolgált főtémaként, sajnos, az csak ritkán csendül fel, ami viszont a film élvezeti értékén csökkent, hiszen olykor hangulati elem nélkül peregnek a képsorok, ami miatt kicsit hosszabbnak tűnik a mozi a kelleténél, s itt nem a komótos tempóra gondolunk. Persze, mondhatnátok, hogy szőrszál-hasogatóak vagyunk, pedig nem: csak objektívek.

Összességében – tényleg csak kisebb hibái ellenére – ajánljuk a filmet, mert egy szép történetet kaphatunk, több mint korrekt tálalásban. A western-környezet remek választás volt, manapság igényesen elkészített vadnyugati filmet, – holott a világűr mellett a préri végtelen környezete az egyetlen olyan terep, amely minden műfaj számára univerzális terepet biztosít, – ritkán láthatunk, így a témaválasztás is az alkotókat dicséri. A többrétű mondanivalója ellenére nem mondható el ugyan, hogy A kapitány küldetése ikonikus filmmé válik, de azt igen, hogy soha rosszabbat.

Adatlap:

Eredeti cím: News of The World

Év: 2020

Játékidő: 119 perc

Műfaj: western, roadmovie, kaland, dráma

Nemzetiség: USA

Rendezte: Paul Greengrass

Író: Luke Davies

Fényképezte: Dariusz Wolski

Zene: James Newton Howard

Főbb szerepekben: Tom Hanks, Helena Zengel, Tom Astor

Képek forrása: imdb.com