A társadalmi dilemma – avagy mi vagyunk a termékek

A legtöbb embernek a reggeli ébredés után az első mozdulata az, hogy a telefonjáért nyúl, hogy végigpörgesse az Instát vagy Facebookot. Lefekvés előtt hasonló a helyzet. Csak egy gyors Facebook, hogy lássuk mi történt az ismerőseinkkel, akikkel fél éve egy szót sem váltottunk. Telefonozunk az autóban, a BKV-n, az iskolában, egy unalmas meeting közben, az utcán sétálva…

 “Ha körbenézünk, olyan, mintha a világ megőrülne.”  – állítja Tristan Harris.

 “Elszigetelődünk a technika miatt.” – hallhatjuk a hírekből.

A társadalmi dilemma c. filmben a Google, Facebook, Instagram, Pinterest, és Twitter legmagasabb pozícióit egykor elfoglaló emberek beszélnek tapasztalataikról, jelenlegi céljukról és az igazságról. Ezek az emberek a különböző oldalak és alkalmazások elkészítésekor úgy érezték jót tesznek az emberiségnek. Egymástól távol élő rokonokat és barátokat kötöttek össze, gyorsabb információszerzést és -közlést tettek lehetővé. Az oldalak azonban fogalmazzunk úgy, hogy önálló életre keltek, és használatuk más irányt vett. Emberek tízmilliói lettek rabjai telefonjuknak, hiszen az összes közösségi oldal az ő figyelmükért verseng és algoritmusok segítségével próbálja elérni, hogy minél több időt töltsenek az adott oldalon. Értesítésekkel és érdeklődési körünknek megfelelő reklámokkal bombáznak minket folyamatosan, anélkül hogy feltűnést keltenének. Ha nem fizetsz egy termékért, te vagy a termék, szokták mondani. Ezek az oldalak a mi figyelmünket adják el a hirdetőknek a rengeteg rendelkezésükre álló adat segítségével. Az algoritmusoknak köszönhetően tudják mikor vagyunk szomorúak, mikor szeretnénk nevetni, mikor szeretnénk cuki kiskutyás képeket látni és mikor vágyunk arra, hogy a közeli ismerőseink képét lássuk. Egyszóval mindent tudnak rólunk. Az interneten akaratlanul is rengeteg adatot osztunk meg magunkról, amiket olyan rendszerekbe visznek fel, melyeket szinte már nem is kontrollál ember és amelyek egyre jobban meg tudják állapítani, hogy kik vagyunk és mit akarunk.

A Social dilemma bár dokumentumfilm, színészek is játszanak benne, hiszen miközben a Szilícium-völgy legnagyobb cégeinek egykori fejlesztői a saját ijesztő valóságunkba engednek betekintést, időnként belátást nyerhetünk egy fiktív amerikai család életébe is, ahol a 2 kisebb gyerek állandóan a telefonján lóg és nehezükre esik készülékeik nélkül akár csak pár percet is eltölteniük. A kisebb lány a Snapchat filtereknek és az Instagrammon látott tökéletesen kinéző és tökéletes életet élő influencereknek köszönhetően testképzavarral küzd, ami manapság különösen a tinik körében nem ritka jelenség. Már külön szó van arra, amikor valaki a Snapchat filerekhez hasonlóra szeretné átműttetni magát, ahol sima bőre, tökéletes arcformája, kis orra, szép hosszú szempillái és telt ajkai vannak. Ezt nevezzük manapság Snapchat-diszmorfiának.

“Hatalmas mértékben növekedett a depresszió és a szorongás az amerikai tinik körében, ami 2011 és 2013 között kezdődött el. Százezer tinédzser lány közül számos kerül be kórházba évente, mert vagdossák magukat, vagy más módon ártottak maguknak. Ez a szám stabil volt 2010-11-ig, aztán elkezdett hirtelen emelkedni.” – meséli Jonathan Haidt, pszichológus.

A dokudráma tehát bemutatja a közösségi média sötét, sokak számára ismeretlen oldalát, ahol megváltoztatják szokásainkat, gondolatainkat, befolyásolják politikai nézeteinket és még sok mást. Hiszen óriási tévedés azt hinni, hogy mi irányítjuk mit látunk, mi tetszik. Algoritmusok irányítanak minket. A filmben az algoritmusokat is színészek szemléltetik, segítségükkel  pedig nagyon könnyen megérthetjük hogyan is működik ez a rendszer.

A mai világban hatalmas problémát jelent az álhírek gyors terjedése is.

“Egy kellőképpen fejlett technikai megoldást már nem lehet megkülönböztetni a varázslattól.”

Arthur C. Clarke

Az álhírek olvasása pedig rengeteg társadalmi problémához vezethet, a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Komoly tüntetésekhez, utcai lázongásokhoz, polgárháborúhoz vagy olyan eseményekhez vezethet, mint amilyen a mianmari népirtás volt.

A helyzet súlyosságát az is mutatja, hogy még a techipar legnagyobb fejlesztői is függenek azoktól az alkalmazásoktól, amit részben saját maguk hoztak létre, annak ellenére is, hogy tudják mi folyik valójában a háttérben. Ugyanúgy az orruknál fogva vezetik őket, mint minket. 

“A történelem során még nem volt olyan, hogy ötven tervező, akik húsz és harmincöt év közötti fehér férfiak Kaliforniában, olyan döntéseket hoznak, amik kétmilliárd ember életére lesznek hatással. Kétmilliárd ember gondolatait fogják befolyásolni, csak mert egy tervező a Google-nél megmondta, hogyan fognak működni az értesítések, amire minden reggel ébredünk. ” – mondja Tristan Harris, a Google volt dolgozója.

A film végén azonban, mire már úgy érezzük, hogy a helyzet reménytelen és nincs megoldás, felmerül egy két ötlet, amivel jobbá tehetnénk a világot. A filmben szereplő programozók, akik már a  saját maguk által fejlesztett alkalmazások és oldalak ellen vannak, úgy gondolják, hogy van megoldás és nincs minden veszve. A megoldás talán a reklámokra és a már amúgy is milliárd dolláros bevételű cégek növekvési vágyára épülő rendszer megváltoztatásában rejlik. Egy valami azonban biztos. A jelenlegi helyzeten változtatni kell, mert súlyos következményei lehetnek. A legjobb persze az lenne, ha az emberek kilépnének ezekből a rendszerekből és az online világ helyett a valóságban kezdenének el élni. Erre azonban nincs sok remény.

Mindenkinek bátran ajánlom a filmet, főleg a tizen- és huszonéves korosztálynak, akikre talán a legnagyobb hatással vannak a közösségi média applikációi. Sokan nem gondolunk bele, mennyire befolyásolnak és kihasználnak minket a közösségi oldalak, így úgy gondolom fontos néha szembesülni vele, minek is vagyunk a részesei. Jeff Orlowski filmje viszont sok mindenre rávilágít és igen elgondolkodtató. 16 évesen a film hatására úgy döntöttem, hogy egy hétre letörlöm a közösségi oldalaimat (Facebook, Instagram, Pinterest, Snapchat) már csak azért is, hogy megnézzem mennyire vagyok az oldalak függői. Úgy gondolom már csak ezért is érdemes volt megnézni a filmet, hiszen nem sok minden van rám ilyen hatással. Mivel rengeteg dolgom van egy nap, a közösségi hálózatok nélkül sem unatkoztam, de természetesen jó párszor eszembe jutott, hogy megnyissam őket. Szerintem nagyon jó és hatásos filmet sikerült a rendezőnek alkotnia, hiszen tényleg a legnagyobbak beszéltek a mai világ veszélyeiről.

Merész Flóra

Képek forrása: pinterest.com