Az elfeledett herceg, avagy Apa is csak egy van

„- Apu! A biológia tanárom szerint tévedsz: nem is hal meg az a fiú, aki 18 éves korom előtt szexel velem!

– Márpedig, kislányom, meghal. Bizony, mondom, hogy meghal.”

Ezzel talán össze is foglalhatnánk azt az életérzést, ami minden lányos apuka lelkében megjelenik egyszer, s ami, persze, nem ilyen szélsőségesen ábrázolva Az elfeledett herceg központi témája is. A francia-belga mesét egyfajta, az Alice csodaországbanra jellemző blőd CGI-parádéként hirdették az előzetesek, holott ez a családi történet mer hordozni tanulságot és mondanivalót. S ezt bizony sikerrel is teszi.

A valóvilág és a mesebirodalom párhuzamosságát, azok határán való egyensúlyozását több alkotás is bemutatta már, ezek közül Tim Burton Nagy hala talán a legismertebb, de minőségben Michel Hazanavicius Az elfeledett hercege sem marad el messzire tőle. Ám míg az előbbi az apa-legendáriumot elemzi az elmúlás közepette, s ezáltal a felnőtt közönséget célozza meg, addig a francia alkotás – persze az elmúlás itt is központi téma – a gyermek-szülő kapcsolatát szórakoztatóbb, könnyedebb módon kezeli, s műfaját nem hazudtolva meg megmarad egy tanulságos mesefilmnek.

Az elfeledett herceg nem más, mint egy özvegy apa, aki pedáns módon neveli kislányát, s minden este mesével ringatja álomba, mely meséknek hőse Omar Sy alakította apuka, hercegnője pedig szeretett gyermeke. Ám az idő múlását semmi nem gátolhatja meg, hősünknek is át kell élnie azt a traumát, hogy kislánya felcseperedik, s mind jobban ki akar repülni a családi fészekből, hogy – megfelelve a hormonok tombolásának – új herceget találjon magának Max személyében. Mind a való-, mind a mesevilágban, ami hősünk gondolatait, érzéseit, félelmeit hivatott megjeleníteni, szembesül a cikivé, a feleslegessé válással, aminek a végső állomását az elfeledés jelenti.

Természetesen nem kell érfelvágós drámára gondolni, de az elmúlás végigkíséri az alkotást, ám azt kedves szórakoztató formában és kötelező happy enddel mutatja be az alkotás, mondanivalót szolgáltatva szülőnek és gyereknek egyaránt.

A valóvilágban játszó jelenetek több mint korrektek, a szereplők szerethetők, a szituációk átélhetők, sokunknak akár ismerősek is lehetnek. Nem rosszak a mesebirodalom szcénái sem, ám ott sokakat kizökkenthet a jobb-rosszabb CGI-parádé, továbbá a nyugat-európai mesékre jellemző infantilizmus is, ami nyilván – a mesefilm műfaja okán is – elsősorban a gyerekeknek szól. De a kissé ízlésficamos szín- és látványvilág ne riassza el a felnőtt nézőket, mert a tanulság, amit a mese hordoz egyszerre szól nekik és lurkóiknak egyaránt, azon apukák, akik még ezek után is szőrös szívűnek bizonyulnak, pedig vigasztalást nyerhetnek a főhősünk életébe betoppanó Bérénice Bejo által eljátszott bájos szomszédlány személyében.

Nem hibátlan alkotás a …Herceg, de azok megbocsájthatók, hiszen ellentétben számos hollywoodi vetélytársával, ennek a filmnek van szíve, összeköti a generációkat, hidat ver szülők és gyermekek közé egyaránt – így közös családi mozizásra mindenképpen ajánlott, a szerethető tanulságot könnyen magukévá tehetik. De azért, kedves apukák,… ama puskaport azért tartsátok csak szárazon.

Adatlap:

Eredeti cím: Le prince oublié

Év: 2020

Játékidő: 101 perc

Műfaj: családi, mese

Nemzetiség: francia, belga

Rendezte:  Michel Hazanavicius

Író: Michel Hazanavicius, Noé Debré, Bruno Merle

Fényképezte: Guillaume Schiffman

Zene:  Howard Shore

Főbb szerepekben: Omar Sy, Bérénice Bejo, François Damiens, Sarah Gaye, Néotis Ronzon

Képek forrása: imdb.com