Az Öngyilkos Osztag, avagy Zsivány Kettes

A 2016-os Öngyilkos Osztag bár anyagilag nem teljesített rosszul, de messze elmaradt az elvárásoktól, ugyanakkor az is tény, hogy a film kritikai megítélése a béka ama testtájéka alá helyezte az alkotást. Filmes szakértők mai napig keresik a választ, hogy mi mehetett félre a produkció háza tájékán, mire az egyszerű mozinéző lakonikus egyszerűséggel hozza meg az ítéletet, megadva a választ a miértekre: Sz@r volt és kész.

Persze, mióta Snyder sokat javított Az Igazság Ligája újravágott, kiegészített, kibővített, hipermódra belassított és túlnyújtott változatával, David Ayer rendező mai napig köti az ebet a karóhoz: az ő rendezői változata sokkal jobb volt. Mivel nem fogjuk úgyse látni, ezért a legjobb indulattal is maximum csak hinni tudunk neki, de meggyőződni róla valószínűleg sohasem, ám, amikor az új Osztag-filmet bejelentették, az filmes mércével is eseményszámba ment: a Warner ugyanis leszerződtette és teljes alkotói szabadságot adott James Gunnak, aki nagyot szakított A galaxis őrzőivel, s emellett lapátra került a Me-Too időszaka alatt tett tweetje okán, holott tudnivaló, hogy az író-rendező sosem volt píszi, s félő volt, hogy a Marvel csapat harmadik részét már nem ő fogja összehozni (narrátor: de igen, ő fogja összehozni).

A várva-várt produkció, melyet nem is a címe, hanem a fent említett előzmények azok, amelyek igazából a hypeolták, végre moziba kerülhetett, amiről röviden csak annyit lehet mondani: OMG!

Persze, senki ne gondoljon többrétegű drámára, mély történetre, ami egyszerűen csak egy szuper antihősös piszkos „tizenkettő”, aminek a célja megsemmisíteni a célt, ellenben olyan szintű szórakoztatófaktort kap a néző a képébe, hogy attól, valóban eldobod az agyad. Gunn egyszerűen zseni – a zsenialitása a nagyfokú cinematológiai trollkodásában testesedik meg, melynek keretében felrúg minden filmes szabályt, a molekulányi történetet kiszámíthatatlanná teszi, a poénjai ütősek és még a vérfröccsenős jelentek is úgy kerülnek tálalásra, hogy attól menten röhögőgörcsöt kapsz. Gunn frontális támadást indít a néző valamennyi érzékszerve ellen: a vizualitása meghökkentő, nem tudod, mikor számíthatsz meglepetésre, köszönhetően a remek operatőri munkának, a rendezőre jellemző zenei betétek alapvetően is remekek, de a képkockák alatt új dimenzióval bővülnek (máris akarom a soundtracket), a humorfaktora magasfokú – még a favicceken is be lehet sz@rni a röhögéstől, az akciók kirobbanóak és nyersek, ilyen nagyfokú brutalitást már régen lehetett látni a vásznon – de az is tény, hogy mindez olyan stílusban kapjuk a képünkbe, hogy az állunkat az ülés alatt kereshetjük. Ráadásul a karakterek is jól működnek, könnyen megjegyezhetőek (titkos kedvenc esélyes a Cápakirály, akinek/aminek a hangját az eredeti változatban Sylvester Stallone adja), rokonszenvesek, az interakcióik is élvezetesek, s ehhez korrekt alakítások is társulnak.

Erre mondjuk: EZ AZ, EZ KELL NEKÜNK!

Mert Gunn nem akar világmegváltást, de sajátos, minden korlátot lebontó stílusban előadott szórakoztatást mindenképpen. És ezt megkapja a néző – igaz, az alkotók jelentős kockázatot is vállaltak, mert mint mondtuk: az író-rendező nem píszi, így lehet, hogy sokan nem lesznek vevők arra, hogy szétröhögjék magukat egy mészárlás alatt (velünk ez történt), a hentelés is magas számon pörög, de aki ráérez a trollkodás ízére, annak a film minden perce ajándék lesz. Tehát, ha bemész rá, felejts el mindent, amit eddig tudtál, mert Gunn mester a feje tetejére állít mindent, a kiszámíthatatlanságával olyan hullámvasútra hív, amihez fogható élményt legfeljebb egy jól beszipózott estén tapasztalhatsz – s magunk is úgy véljük, hogy az alkotói folyamatokra a hallucinogén elemek döntő befolyással bírtak.

Az Öngyilkos Osztagot látni kell, s aztán még egyszer és még egyszer, mert megunhatatlan az az őrült abszurditás, amit kendőzetlenül vágnak a nézőtérbe, ráadásul 18-as karikás módon – így a gyereket ne ezzel vezesd be a képregényfilmek világába.

Nem érdekel, hogy a film anyagilag bukás – ez inkább köszönhető a magas korhatár besorolásnak és a hibrid bemutatónak, amit a járványhelyzet szült anno, de látható, hogy a nyitást követően inkább árt, mint használ a nagyvászonra termett produkcióknak. A bevételi adatok hát ne riasszanak el senkit, irány a mozi, s hidd el, betyáros élményben lesz részed.

Ezt csak így… Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: The Suicide Squad

Év: 2021

Játékidő: 133 perc

Műfaj: akció, képregényfilm, fantasy, vígjáték

Nemzetiség: USA

Rendezte: James Gunn

Író: James Gunn

Fényképezte: Henry Braham

Zene: John Murphy

Főbb szerepekben: Idris Elba, Margot Robbie, Sylvester Stallone, Joel Kinnaman, John Cena, Jai Courtney, Viola Davis, Alice Braga

Képek forrása: imdb.com