Becsületes tolvaj, avagy Ne szórakozz Neesonnel!

Liam Neesonről tudjuk, hogy nagyszerű színész, tehetsége mellett a konzervatív típusú, érző, jó humorú és ha kell, kemény férfi megtestesítője is, aki olyan nagyszerű alkotásokban szerepelt, mint a Schindler listája, Némaság, Igazából szerelem vagy a mára már mémmé híresült Elrabolva-sorozat nyitódarabja. Nos, mindenki kedvenc ír színészéről nem a Becsületes tolvaj után fogunk megemlékezni.

Nem arról van szó, hogy ne szeretnénk a krimiket, nem is vágyunk mindig mélységekben vájkálni, világmegváltásokból is elég hetente egy, magunk is szeretnénk időnként egy jó, izgalmas akcióthrillert látni, amiben Neeson a már említett Elrabolva óta sorozatban játszott, és még az sem zavar minket, ha újra ilyen zsánerben láthatjuk őt viszont. Minket pusztán az zavar, ha egy film rossz. Márpedig ez nem kicsit, … nagyon.

Tom (Liam Neeson) mestere a betörés művészetének, aki szerelmével való együttélés érdekében úgy dönt, hogy jó útra tér és feladja magát. Természetesen ez nem megy zökkenők nélkül, szembetalálkozik korrupt FBI-osokkal, rákennek egy gyilkosságot és megindul a hajsza. Mindebből akár még egy jó film is lehetne, de az író-rendező Mark Williams nem ezt az utat választotta.

Önmagában az, hogy a fényképezés és a vágás csapnivaló, túl lehetne lendülni … De nem! Az akció-krimik sajátja a feszültségkeltés és a látvány, s e kettőben annyira nem jeleskedik a Becsületes tolvaj, hogy a legfeszültebbnek szánt jelenetekben sincs semmi dinamizmus. A pénztelenség csakúgy lerí a moziról, s az összhatás olyan mintha a szegény ember Szökevényét látnánk egy Vágási Feri-féle lakótelepi mentőakcióval keverve, a mozi így nyolcvanas évek direct to video alkotásait (?) idézi. És ez már önmagában bukás, mert egy low budget akciófilm pont a jó vágással és operatőri munkával el tudja kerülni a csóróság látszatát és azt, hogy röhejessé váljon, ehhez viszont kellett volna vízió, művészi véna és spiritusz.

Sebaj, majd a forgatókönyv! – gondolhatnánk. Hiába. Számoltam: a filmen legalább hatszor röhögtem fel a dialógusok értelmetlenségén és közhelyességén, logikai bukfenceinek nagy számával pedig akár tornász világbajnokságot lehetett volna nyerni. Mert kérem szépen, a motivációk röhejesek. Vegyük az alaphelyzetet. Együtt akarok lenni a nőmmel és ezért vállalom, hogy elmegyek börtönbe. Hmmm… Abból tartós távollét lehet, de ugorjunk. Hogy megszerezzem a nőmet, hazudok neki (mondjuk ez 10-ből 9 alkalommal így történik a khmm-khmmm kémia nevében) és amikor bevallom, hogy amúgy mackós vagyok, no nem testalkatilag, hanem pénzszerzési célzattal, s eddig drágám hazudtam neked, de most, hogy bevallom az igazat, mert szeretlek, ugye megérted és megbocsátasz…? Lécci-lécci-lécci! És a bűnös múltat olyan indokkal magyarázom, hogy azon még a Kék fény Szabó Lászlója is törölgette volna SZTK-keretes szemüvegét. Nem, nem a meghatottságtól, hanem a röhögéstől! És ami hihetetlen: megeszi a nő! Atyavilág és mindez az első félórában! A szerencse, hogy ekkorra már túl vagyunk a film egyharmadán, ami csak annyit tesz, hogy ez az alkotás rövid. Talán ez az egyetlen pozitív momentum.

De ne legyünk szigorúak, mert benne van Neeson! Igen, benne van. Ám lesír róla, hogy unta a szerepét, s csak jelenlétének köszönheti, hogy még nem kezdett elbrúszviliszesedni. Ellenfelét játszó Jay Courtney (Die Hard 5, Terminátor 5) szimplán csak tehetségtelen, a becsület útjára inspiráló nő szerepében Kate Walsh is csak van, de gyenge játéka a khmm-khmmm kémiát messze nem idézi meg. Minden két- vagy egydimenziós, a jó zsaru jelleme is csak annyiban foglalható össze, hogy válása után magával vitte a kutyáját, ami végképp kilóg a filmből, s teljességgel felesleges.

A Becsületes tolvaj reméljük, arra inspirálja Neesont, hogy jobban kell megválasztani a forgatókönyvet és az alkotókat, mert ez a film akár a vég kezdete is lehet. Mozizásra alkalmatlan, viszont arra tényleg jó ez az alkotás, hogy tévében este 10-kor megnézd, ha nem tudnál elaludni, mert erre valóban gyógyírt jelent, leszámítva azokat a jeleneteket, amikor már nem bírod ki hangos röhögés nélkül. De ez már legyen a szomszéd baja.

Adatlap:

Eredeti cím: Honest Thief

Év: 2020

Játékidő: 99 perc

Műfaj: krimi, akció

Nemzetiség: USA

Rendezte: Mark Williams

Író: Mark Williams, Steve Allrich

Fényképezte: Shelly Johnson

Zene: Mark Isham

Főbb szerepekben: Liam Neeson, Jai Courtney, Kate Walsh, Robert Patrick

Képek forrása: imdb.com