Borat: Utólagos Mozifilm, avagy Királymód? … Neeeeeem!

Borat, az együgyű kazah riporter figurája 2006-ban robbant be a mozikba, hatalmas sikert aratva. A film kvázi előzményét a Sacha Baron Cohen Da Ali G Show-ja jelentette, melyben mindenki kedvenc kazahja megjelent, s szívatta a derék amerikai polgárokat. Aki nem ismerte ezt a showt, azok számára meghökkentő volt a film áldokumentarista stílusa, valóban polgárpukkasztó stílusa és poénjai, valamint provokatív jellege. Ugyanakkor nagyszerű karikatúráját mutatta a kulturális különbözőségeknek, hogy pártatlanul bemutat az amerikai társadalomnak, életstílusnak, a feminizmusnak, a vallási fanatizmusnak, de egyben az élhetetlen nyomornak is. Nem csoda, hogy botrány is követte a fogadtatást, de a legszomorúbb az, hogy a szegénység bemutatását a produkció maga is gyalázatos eszközökkel érte el, hiszen az ál-Kazahsztánt „alakító” román település lakóinak a szereplésükért olyan keveset fizettek (3 lei!), amiből éhen halni is kevés. Ez a momentum nyilván végképp nem tett jót az alkotók megítélésének, de tény, céljukat elérték: a Borat világsiker lett annak idején, kitalálóját és alakítóját Sacha Baron Cohent pedig megismerte a moziszerető közönség.

Most, 2020-ban a Földgolyó legismertebb kazahja visszatért, de a visszatérése legalább olyan megosztó, mint az első mozifilm. De nem polgárpukkasztása, hanem inkább a minősége miatt.

Tény, hogy nehéz, az eredetihez felérő folytatásfilmet készíteni egy kulttá váló moziból, s valljuk be, most sem sikerült. A Borat utólagos mozifilm (teljes címe az előző részhez hasonlóan megjegyezhetetlen: Borat utólagos mozifilm – Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára) legnagyobb hibája az, hogy lényegében az alapszituációja ugyanaz, mint az alapfilmnek – Borat ismét küldetést teljesít, elmegy az Egyesült Államokba, hogy ajándékot vigyen az USA egyik befolyásos emberének, hogy a kazah nép megszerezze Trump elnök rokonszenvét. Ismét roadmovie stílusban utazzuk be az Egyesült Államokat, s az utazás során Borathoz csatlakozik a lánya, s természetesen újra találkozhatunk áldokumentarista betétekkel, továbbá átverőshow elemekkel. Mondhatnánk: vótmá és ez az újrázás igen komoly probléma. 2006-ban mindez azért ütött, mert egyedi volt, de mondhatnánk: egyszeri és megismételhetetlen. A mostani produkcióból így hiányzik a frissesség, érződik, hogy az egész alkotás fáradt, lényegében pofátlan újrázásról szól, ami annak idején a Másnaposok folytatásait is jellemezte.

De egye fene, láttunk már jó pár rókabőr-lehúzást, különben is: mit várhatunk Borattól, lényeg az, ha röhöghetünk egy jót. És itt jön a másik nagy probléma: pont a frissesség hiánya miatt már nevetni sem fogunk sokszor a filmen, talán 2-3 jelenet az, ami valóban viccesnek hat. Ugyanakkor, mivel a film tempója sem a legjobb, többször is szembetalálkozhatunk az unalomfaktorral, sőt, szájbarágós szentimentalizmussal is.

A harmadik probléma a film szemszöge. Az első rész pártatlanul emelt görbe tükröt a világ elé, s rúgott bele mindenkibe, akibe csak lehetett. Most viszont kazah riporterünk nem egyszerűen kulturális, hanem politikai missziót teljesít – pártállása egyértelműen demokrata-párti, mondhatnánk az USA-elnökválasztás egyik kampány és propaganda-filmje. Nem, nekünk nem az a baj, hogy Trumpot támadják, mert bizony az öreg Donald azért rászolgált mind a kritikára, mind a kifigurázásra, de, hogy ezt célzott karaktergyilkossággal teszik (a filmben látható egy ál-rajzfilm mese, ami Melania hercegnőről szól, akit szexuálisan inzultál Donald herceg), a republikánus szavazótábort vérszomjas idiótáknak nyilvánítja, ugyanakkor hitet tesz a píszi és a neo-feminizmus mellett, holott az első rész ezeknek az irányzatoknak is adott egy gyomrost. Nem véletlenül mondták, hogy akár az elnökválasztás esélyeit is megfordíthatja (nem véletlen a Tom Hanks-cameó sem), persze, nem tudjuk, hogy hány százalékot hozott Bidennek, ennek kiszámítása inkább fikció, mint tudomány.

A film a COVID-helyzetre is reagál, ráadásul egy olyan fiktív ötlettel, ami hátborzongatóan drámaivá teszi az alkotást, s végképp megtöri az egész alkotást.

Sajnos Sacha Baron Cohen elvesztette azt a jó tempót és a pártatlan szemüveget, ami feledhetetlenné tette Boratot, most egy megfáradt kampányfigurává vált, s bizony a filmje is unalmassá válik, elveszíti a Borat-jellegét, aminek oka, hogy a kazah riporter többször is álruhába bújik, s így nem is őt láthatjuk a vásznon, hanem a maszkba bújtatott színész-ötletgazdát.

Az újrázás tehát nem sikerült, a fáradtsága és direkt politikai állásfoglalása okán elvesztette szeretnivalóságát, a humorfaktor szintén gyengén muzsikál, az unalom megjelenése pedig végképp halálos bűnnek számít. Összességében nem lehet azt mondani, hogy nézhetetlen alkotásról van szó, de azt sem, hogy feledhetetlenről. Királymód? NEEEEEEEM!

Adatlap:

Eredeti cím: Borat Subsequent Moviefilm

Év: 2020

Játékidő: 96 perc

Műfaj: vígjáték

Nemzetiség: USA, Egyesült Királyság

Rendezte: Jason Woliner

Író: Sacha Baron Cohen, Anthony Hines, Nina Pedrad, Dan Swimer, Peter Baynham

Fényképezte: Luke Geissbuhler

Zene: Erran Baron Cohen

Főbb szerepekben: Sacha Baron Cohen, Maria Bakalova, Dani Popescu

Képek forrása: imdb.com