Boszorkányok, avagy Zuhanás Zemeckis módra

Roald Doahl neve ismerősen csenghet a filmszerető közönség fülében, hiszen annak idején a Meghökkentő mesék című sorozat egy egész országot ültetett a televíziókészülékek elé. Műveit később mozivászonra is adaptálták, Spielberg az elmúlt években készítette el a Barátságos óriást, ami megbukott, de már 1990-ben is bemutatták a Boszorkányokat, ami megbukott, majd most kijött a Boszorkányok újrája, ami, ha mozikba kerül, akkorát zakózott volna, mint az egyszeri postás a műkorcsolyavébén.

Robert Zemeckis neve ismerősen csenghet a filmszerető közönség fülében, hiszen annak idején olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint A smaragd románca, Vissza a jövőbe-trilógia, Forrest Gump, A számkivetett. Majd a technika újításait kihasználva elkészítette a Polar expresszt, ami megbukott, azt követte a Beawoulf, ami megbukott, akárcsak a Karácsonyi ének, majd most kijött a Boszorkányok című film, ami, ha moziba kerül… De nem is folytatom tovább.

Két tehetség-két látnok: de valami nagyon stimmel. Delejes átok ül rajtuk? Ki tudja. Pedig az alapsztori tényleg nem rossz.

Egy elárvult kisfiú a nagymamájához kerül, aki bölcsességével, szeretetével óvja, tanítja az unokáját, ám furcsamód ő maga is érti a spirituális világot, s feltárja a valóságot, miszerint – meghekkelve ezzel Könyves Kálmán királyunk örökbecsű, de tévesen alkalmazott mondását, – boszorkányok márpedig vannak. (Megjegyzés: bölcs királyunk az emberevő strigák létezését vitatta, hogy idézzem: de strigis vero que non sunt nulla questio fiat, de sebaj, mert egy félrefordításnak köszönhető, hogy a világon mindenszerte Formula 1 nagydíjak vannak, kivéve hazánkban, mert itt Forma 1.) A boszorkányok vadásznak a kisgyermekekre, s így nem kétséges, hogy ifjú hősünk is nagy bajba keveredik.

A film akár lehetett volna jó is, de nem lett az, pedig, esküszöm, a bevezetése szívmelengető, szép, érződik, hogy odatették magukat a készítők, s a nagyit játszó Octavia Spencer csodálatos alakításról tesz tanúbizonyságot… Ám amikor rátérnek a fő cselekményszálra, momentán megjelennek a boszik, ott bizony félresiklik minden. De minden! Kérdezhetnétek erre: Minden? Amire csak megerősíteni tudom: Minden. És jól higgyétek el.

A főboszorkány szerepében Anne Hathaway roppant kínos, pedig el tudtam volna képzelni egy szexi és dögös boszi szerepében (gondolom azért is szerepeltették őt, hogy az apukák könnyebben kifizessék gyermeküknek a film megtekintésének az árát), mert jól áll neki a bőrszerkó és a fekete, ahogy azt a Sötét lovag: A felemelkedésben láthattuk. Itt viszont a design, a túltolt és egyébként rendkívül gagyi CGI-parádé egyszerűen megöl mindent, szegény Anne csak ripacskodik, s ráadásul olyan computermaszkot kapott, amitől neki fülig ér a szája, de a nézőnek a legkevésbé sem. Kivéve annak, aki röhögőgörcsöt kap tőle, bár sejtem, hogy nem ez volt az alkotók célja.

A film hangulata az angolszász infantilizmusra hajlik, aminek csak egy baja van: modernizált környezetben úgy tűnik, a célközönséget jelentő gyerekeket abszolút idiótának tekintik. És ez a lenézés nagyon-nagy baj. Nem, nem arról van szó, hogy ne szeretnénk a gyerekfilmeket, a meséket, sőt: Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai örök kedvencnek számítanak, a Kincses sziget bármelyik feldolgozását is örömmel vesszük elő, sőt, a nyolcvanas-kilencvenes évek gyerekfilmjei is okoznak még ma is kellemes pillanatokat. Továbbmegyek: a Boszorkányok eredeti, 1990-es feldolgozása is – a bukása ellenére, amit elsősorban Jim Henson valóban ijesztő boszi-maszkjai okoztak, mert azok valóban sokkolták a kicsiket – korrekt és nézhető alkotás, mert… A gyerekeket emberszámba és komolyan vette. A gyermekeket nem szabad infantilis módon kezelni, magyarul: hülyének nézni. Márpedig ez a film, a Disney-vonal, de mondhatnám: a mainstream filmipar is ekképpen közelít feléjük. Nagy kár, mert ők a jövő…

A posztmodern szellemisége csak potenciális fogyasztót lát bennük, s e stratégiának megvan az az előnye, hogy rajta keresztül a szülők is rákényszerülnek a jegyváltásra, meg a filmhez kapcsolódó merchandising termékek megvásárlására. Dupla, sőt, tripla haszon! És hogy kápráztatják el a lurkókat? Agyoncsapott CGI-trükkökkel, minden legyen színes, hangos! Forgatókönyv? Minek! Értelmes párbeszéd? Minek! Pedig… most ez a film tényleg jól indult. Jobb is elfeledni az egészet.

Robert Zemeckist nagyon szerettük anno, s őt tekintettük az új Spielbergnek. Sajnos, – akárcsak mestere, – ő is megöregedett, s az újításai kínos végeredménnyel záródtak. Persze, mentegethetnénk, hogy a rossz forgatókönyv az oka, de… Ő írta a forgatókönyvet. Mondhatnánk, persze, a rossz producer az oka, de… Ő volt producer. Hmmmm.

Zavar van az Erőben, méghozzá akkora, hogy Zemeckisre végén nem a valóban klasszikus alkotásai, amit iszonyatos bukásai alapján emlékezhetünk. Ez is egy pálya, csak úgy hívják: lejtmenet – s ebből felfelé ívelni… Ahhoz valóban boszorkányosság kell.

Adatlap:

Eredeti cím: The Witches

Év: 2020

Játékidő: 106 perc

Műfaj: mese, ifjúsági, fantasy, vígjáték

Nemzetiség: USA, Egyesült Királyság, Mexikó

Rendezte: Robert Zemeckis

Író: Robert Zemeckis, Kenya Barris

Fényképezte: Don Burgess

Zene: Alan Silvestri

Főbb szerepekben: Anne Hathaway, Jahzir Bruno, Octavia Spencer, Codie-Lei Eastick, Chris Rock

Képek forrása: imdb.com