Bridget naplója, avagy A hölgy árnyékos oldalán

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy ez a Bridget, nem AZ a Bridget. A hasonlóság csak annyi az angol druszával, hogy Bridget naplója középpontjában is egy sikerekben nem dúskáló nő áll, s az ő viszontagságait láthatjuk a vásznon. Ám míg Bridget Jones kalandjaira elsősorban a szórakoztató jelző aggatható, a mostani alkotás ennél sokkal rögösebb utat kíván bemutatni.

A 34 éves Bridget valóban sikertelen, pincérnőként tengődik, párkapcsolatai sem túl rózsásak, s bár nem szereti a gyerekeket, de babysitter állást vállal egy leszbikus párnál. Mindebből következhetne egy önfeledt sírva-röhögős vígjáték is, ám aki erre vár, az bizony csalódni fog. A szórakoztató faktor megvan, amolyan hétköznapi mosolyfakasztás keretében, de mellette a drámaiság legalább olyan fontos.

Jól megkomponált beállítások, káprázatos képvilág helyett már-már dokumentarista stílust kínáló alkotás leplezetlenül mutatja be a női lét olyan oldalát, amelyről a férfiak nem is álmodnak: a menstruációs problémák többször visszaköszönnek, de e mellett az abortusz is központi kérdésként jelenik meg, akárcsak a céltalan párkapcsolatok mibenléte, továbbá a megélhetés érdekében megkötött kompromisszumok. A film ezért is átélhető, s csak a fájdalom mellett megjelenő finom humor az, ami miatt nem válik érszaggató drámává, annak ellenére, hogy rendkívül komoly témákat boncolgat, de ez is csak a hitelességet erősíti.

A női problémák bemutatása mellett a film politikai állásfoglalást is tesz, a neofeminizmus jegyében, s itt bizony a szájíze a nézőknek megkeseredhet. A Hogyan legyél jó feleséget is a macroni musical betét vágta gallyra, a nyíltan neobaloldali kiszólások is olyan hatást értek el, mint ama köpet bizonyos szólásbéli levesben. S itt nem a leszbikus párkapcsolatokat érintő meg nem értés – kiállás problémájáról van szó, mert az anya csak egy van tételét, anya kettő is lehet tételre változtatását igenis ízlésesen, nem dogmatikusan mutatják be. Sokkal inkább a direkt antitrumpista és genderista kiszólásokkal van a gond, mint az „én egy neofeminista lány vagyok”, aminek igazán nem volt dramaturgiai funkciója. Azért sem volt szükség erre, mert a forgatókönyv, a rendezés és a színészi alakítás valóban remek volt, s a mondanivaló is nagyon jól átjött.

Ki kell emelni Kelly O’Sullivant, aki nemcsak főszereplője, hanem egyben írója is a filmnek: reméljük, a pályája hasonló minőséggel folytatódik – leszámítva a politikai performanszot. Ám a film titkos ásza a bébicsősz által vigyázott kislány, Ramona Edith-Williams alakításában, aki nemcsak, hogy aranyos, hanem igen komoly színészi teljesítményről tesz tanúbizonyságot.

A Bridget naplója a hétköznapi női drámákra reflektáló remek film, ami cseppet sem ígér könnyed szórakozást, annak ellenére, hogy a humora – ha nem is térdcsapkodós, de – rendben van. A vonalvezetése néhol mozaikszerű, a már említett dokumentaristához közelítő megjelenítés okán, a tempója is lassú, emiatt akár hosszabbnak is tűnhet a tényleges játékidőnél.

Ennek ellenére összességében kötelező: nőtársainknak megértést, férfi nézőknek pedig megérteni valót sugároz. Csak azt a bizonyos árkot temessük már be végre.

Adatlap:

Eredeti cím: Saint Frances

Év: 2019

Játékidő: 106 perc

Műfaj: dráma, komédia

Nemzetiség: USA

Rendezte:  Alex Thompson

Író: Kelly O’Sullivan

Fényképezte: Nate Hurtsellers

Zene: Alex Babbitt, Quin Tsan

Főbb szerepekben: Kelly O’Sullivan, Charin Alvarez, Lily Mojekwu, Max Lipchitz, Ramona Edith-Williams

Képek forrása: imdb.com