Bűvölet: Az örökség, avagy Csajos parti

A Bűvölet 1996-ban került a nézőközönség elé, s a maga idejében felkapott kis divatfilm vált belőle: egy misztikus horror(ocska) tiniknek. A sikere azonban kérészéletű volt, ezért is kérdéses, hogy van-e érvénye annak, hogy felmelegítsük azt, ami oly gyorsan hűlt ki, hogy már nem is emlékezünk rá. A válasz egyértelműen: nem. Egyszerűen nem épült fel az alapműre sem olyan nosztalgiafaktor, sem olyan kult, ami miatt mutogatnunk kéne, hogy tudod, ez volt az, ami… Erős várunk nékünk az Isten, mondják, de a Bűvölet semmiképpen sem ad erős alapokat – talán az alapötlete, hogy legyen egy csajos misztikus-horror, de ez még kevés a stafétabot átadására és hivatkozási alapnak, franchise-építésnek. És erre megkapjuk… Ezt. Köszönöm, igazán nem kellett volna, mondanám, ha udvarias lennék, de nem vagyok az, csak objektív, ezért azt kell mondanom: ha ennyi felesleges pénzetek van, akkor fizessetek be engem Monte Carlóba.

A Bűvölet: Az örökség a mára divatossá vált a girl-power típusú filmek sorát követi, idén Az új mutánsokat is láttuk, apropó, ne felejtsem el meggyónni eme bűnömet, s bizony a bűnlajstromomra húztam még egy strigulát.

Az alapkoncepció egyszerű: Lily új családjához költözik anyjával (Michelle Monaghan kiválóan hozza a MILF-faktort, jelenléte is csak az optikai tuning okán fogott meg), új otthonában a jobb napokat látott, de amúgy teljes mértékben feleslegesen alkalmazott David Duchovny fogadja három fiával. Lily különleges képességeknek lesz tanúja, s egyszercsak három csaj kezd vele barátkozni, akik amolyan boszorkányok, s egy csapatot kellene alkotniuk.

Az ötlettel lehetne valamit kezdeni (amolyan X-men boszorkányos verzióban tini csajok számára), annak ellenére, hogy egyáltalán nem újszerű, s mint jeleztük, ez már egy korábbi alkotás továbbgondolása. De láttunk már sok rókabőrt, másolatot, ezen túl lehet lépni, különösen úgy, hogy a fényképezés és a vágás nem rossz.

De… És ott van az a bizonyos „DE”… Kellett volna egy forgatókönyv! Kellett volna karakterábrázolás! Kellett volna átélhető konfliktus! Látvány! Színészi játék! Mert azt bizony nem kapunk.

A Lilyt alakító Cailee Spaeny harmatos, Duchovny szimplán borzalmas, Monaghan pedig… hmmmm MILF (mondhatnám, hogy csak, de azt nem teszem). Felületes minden, kapargatják a felszínt, s ráadásul Lily segítő barátnői is olyan idegesítőek, hogy láttukon az ember legszívesebben a nemlétező tapétát is lekaparná a falról.

A történet lassú folyású, ami alapvetően nem baj, ám ennek köszönhetően a megoldásra váró rejtély csak az első óra végénél jelenik meg, ami azért gáz, a film stáblista nélküli hossza 86 perc, így aztán nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: össze lesz csapva az egész. És Bingó! Tényleg össze lett csapva az egész. A film aránytalanságát csak vágóollóval lehetett volna orvosolni – vagy egy jobb filmmel.

Semmi baj, majd az akció- és horrorszcénák. Álljunk meg egy szóra – mondta hajdanán Grétsy tanár úr és Vágó István! A film cseppet sem félelmetes.

– Ha már mistery-horror, akkor miért nem? – kérdezhetnénk az alkotóktól.

– Mert ez a film tini lányoknak készült – válaszolnák az alkotók.

– No de kérem: akkor ne reklámozzák horrornak!

– De van benne véres jelenet – reflektálnak az alkotók.

– Igen, de az egy menstruálásról szól – háborodhatnának fel jogosan a nézők.

Az előzetesek felkeltik a vágyat, mint első randin a kémiát, míg semmi mást nem akarnak, mint a bevételt (a párhuzamot fiatalabb olvasóink lelki üdvének megőrzéséért nem hozom szóba…), ami nem baj, csak nem kap a néző semmit! Még akciójelentet sem… Mert ami látható, az T*sco gazdaságos a köbön, amolyan megúszós: se feszültség, se látvány, ellenben igen agresszív röhögőgörcsöt képes generálni a nézőkből, akárcsak a Lantos utca Chuck Norrisa, Vágási Feri lengővágói.

És tudjátok, mi a legrosszabb a film után? Semmi nem marad meg érdemében. Pusztán eltűnt másfél óra az életedből.

Tény, hogy tini lányoknak célozták a filmet, de úgy, hogy még az ő igazi problémáival sem vannak tisztában. Minden talmi benne. Egy átlagnéző az üresség érzésével jön ki a moziból úgy, mintha semmi sem történt volna. Mert valóban: az, amit a Bűvölet: Az örökség nyújt, az valóban semmi. Talán, ha elmentem volna inkább sörözni helyette: abban is megvan a veszély, hogy semmire sem fogok emlékezni, de legalább addig jól éreztem magam. Ellentétben ezzel a filmmel. Franchise-építés? Felejtsd el! Ez a nézőknek könnyen fog menni!

Adatlap:

Eredeti cím: The Craft: Legacy

Év: 2020

Játékidő: 96 perc

Műfaj: tini, mystery, horror

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Zoe Lister-Jones

Író: Zoe Lister-Jones

Fényképezte: Hillary Spera

Zene: Heather Christian

Főbb szerepekben: Cailee Spaeny, Zoey Luna, Gideon Adlon, Lovie Simone, David Duchovny, Michelle Monaghan

Képek forrása: imdb.com