Célkeresztben: Hófehérke

Bizonyára nagy reményekkel volt tele a Disney, amikor megújította a Hófehérke élményparkját, ám amit kapott, arra bizton nem számított. Mint ismert, a Grimm-mese leghíresebb adaptációja, Walt Disney 1937-es klasszikus rajzfilmje azzal zárult, hogy a halott Hófehérke a herceg szerelmes csókjától kell életre, amire eddig azt hittük, hogy ez bájos… Ám Katie Dowd és Julie Tremaine felhívta a figyelmet rá: Hófehérke nem adta a beleegyezését a csókhoz, így semmiképpen nem lehet a smacit az igaz szerelem csókjaként értékelni. A kritikus felhangok épphogy csak nem ejtették ki a szájukon a molesztálás, urambocsá’ súlyosabb nemi bűncselekmény vádját, ahogy azt egyébként egy japán professzor, Kazue Muta már megtette: szerinte ez a mese a Csipkerózsikával együtt a szexuális erőszakot dicsőíti.

Tény, hogy a halott Hófehérke nem tud védekezni, ha tudna, akkor az a Walking Dead lenne, (érdekes, hogy a törpe kifejezést nem támadták, sem a „fehért”, mert tudjuk van sárga hó is, de abból tilos enni – ám van rá egy rekesz sörünk, hogy majd erre is sor fog kerülni) ugyanakkor a jelenség nem egyedi.

Ismert, hogy az Egyesült Államokban fokozódik a kultúrharc, az értékrelativizálás eddig sem kímélt senkit és semmit – ugyanakkor objektíven meg kell jegyeznünk: kétes eredményeik a hülyeséggel határosak, ugyanakkor legalább annyira felháborítóak.

Tavaly nagy vihart kavart, hogy rasszizmus vádja okán több szolgáltató is eltávolította a repertoárjából a méltán klasszikus Elfújta a szelet, melynek érdekessége, hogy pont e film eredményezte az első Oscar-díjat egy színesbőrű színésznőnek, jelesül Hattie McDanielnek, egyes államokban pedig a Tamás bátya kunyhóját és a Huckleberry Finnt érte hasonló támadás (holott éppen a rabszolgatartás ellen emeltek szót ezek a klasszikus művek) és szélsőséges esetben tiltólista vagy cenzúra. A kultúrharc eredményeképpen 2024-től csak kisebbségi kvótáknak megfelelő filmek szállhatnak versenyre, ahelyett, hogy egyszerűen csak jó filmet látnánk. A BLM jelei szintén megjelentek a vásznon – már a szuperhősök világában is (A Sólyom és a Tél katonája). Hasonlóan kemény eszközökkel élt a genderizmus is – csak éppen nemi alapon: Hollywood azóta is nyögi a feminista adaptációk csúfos buktáit (Szellemírtók (2016), Charlie angyalai (2019)).

A neojakobinizmus eme irányzatai kulturális relativizmusok révén a gyermekmeséket is céltáblának tették, ráadásul úgy, hogy a Disneyt egyébként nem érheti vád a politikai korrektség terén. Ezek szerint igen. De nem is a nagymogul céget féltjük, hanem inkább gyermekeinket, akiknek a józan ész jegyében való nevelése a jövőnk záloga.

Jó dolgukban már nem tudják mit csinálnak, mondaná erre nagyanyánk, ám eme legyintés helyett jeleznünk kell: a tradicionális értékek aktuálpolitikai újraértelmezése számos veszélyt hordoz magában. A szélsőséges szabadságelvűség zászlaja alatt pont az eltérő álláspontú (jelesül: konzervatív) értékrendet tartja folyamatos ostrom alatt, megfosztva egyes társadalmi rétegeteket a moralitás és a normalitás biztos táptalajától. Az így hirdetett újmessianizmus azonban eddig nem a békét, hanem a társadalom atomizálását, s ezáltal folyamatos értékrend válságát eredményezte – elég csak a közelmúlt USA-ban lezajlott eseményeire visszagondolni.

Hogy mi lesz a vége, nem tudni még, de tény: mindez mesterségesen gerjeszt indulatokat, így kijelenthető, messze még az áldott béke.

Forrás: ew.com, index.hu

Kép forrása: imdb.com