Dead Earth, avagy Minek nevezzelek?

Nem valami jó ómen, ha egy projektnek még a címét is folyamatosan változatni kell, márpedig a streaming szolgáltatókkal által elérhető Dead Earth (vagy Two of Us? vagy Paradise Z?) című (?) alkotással (?) ez történt. Maradjunk az első variánsnál az egyszerűség kedvéért, bár azért hazai forgalmazás során nyugodtan kölcsönözhetünk Petőfitől is, azaz: Minek nevezzelek? Mert látván a legújabb zombi alkotást, bizony, joggal merül fel bennünk ez a kérdés.

A történet nemes egyszerűséggel annyi: két szemrevaló ifjú hölgy egy világjárványt egy trópusi üdülőparadicsomban vészel át úgy, hogy napról-napra vándorolnak egyik üdülőből a másikba, s közben hallgatják a DJ. által sugárzott rádióadás útmutatásait. Tudom, hogy ez így kicsit nyakatekertül hangzott, de leegyszerűsítem. Emlékeztek a Shop Stop 2-ben Randallre, aki elmesélte, miről szól A gyűrűk ura? „Egy rakás ember baktat!” Nos, a Dead Earth ugyanez, csak két csaj van benne, mínusz a látványorgia, hacsak a két, amúgy tehetségtelen szereplőnket nem fogadjuk el kimerítő optikai tuningként.

Mert valóban ők az egyetlen látványosság a filmben, melynek költségvetése valószínűleg egy Borsod megyei zsákfalu heti büdzséjével vetekedhet, így, amikor meglátod az első zombit, a frász helyett a röhögőgörcs fog kerülgetni. De addig is várnod kell majd több mint ötven percet! Egy bruttó 81, nettó 74 perces filmből. Érted?! Ennyit kell várnod!

Addig meg… Van két csaj, aki baktat… Persze, eme sokrétű elfoglaltságukat színesítik zuhanyzással, úszással, evéssel, társasozással, majd, hogy a férfi közönséget is megszólítsák, némi leszbikus jelenettel, de csak annyira, hogy a film művészi tartalma ne vesszen el. Szólok: ennyire nem kellett volna aggódni, mert ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.

Pedig hogy igyekezett az író-rendező-operatőr! Lassú, szinten néma képsorokkal, tárgyilagos megközelítéssel, már-már Kubrickot – rosszul – idéző módon. Mert bár a jó öreg Stanley Kubrick is szeretett a némajáték eszközeivel élni, de csodálatos képei, hanghatások, beállítások és vágás, továbbá a szimbolika-rendszere valóban művészi erővel bírtak. Itt meg csak úgy fel van véve minden, „essünk túl rajta, oszt jó napot” stílussal, kompozíció nem nagyon van, a vágás meg olyan, mint pályakezdő szabász végezte volna. A dialógusok bénák, próbálják azt elérni, hogy mintha lenne valami a háttérben. Igen, igyekeznek egy kis drámai feszültséget is belevinni a történetbe (már ha beszélhetünk ilyenről), de – spoiler! – nem sikerül.

És ad egyáltalán valamit ez a film? A válaszunkat Hofi után szabadon adjuk meg:

„Bemegy a moziba az egyszeri néző és érdeklődik a pénztárosnál a Dead Earthről:

  • Feszültség?
  • Nincs!
  • Izgalom?
  • Nincs!
  • Jó akciójelentek?
  • Nincs!
  • Történet?
  • Nincs!
  • Színészi alakítás?
  • Nincs!

Kiszól erre a direktor a pénztárosnak: – Józsi, ki az aki ennyire válogatós?”

Hát kábé ez van!

De a film rövid! Persze, Einstein óta tudjuk azt is, hogy az idő relatív: így ez a nettó 74 perc legalább három órának tűnik. Ha az időrablás bűncselekmény lenne, akkor most súlyos börtönbüntetést vetnének ki! Mert bizony, ez a film, nem lehet elég rövid!

A Dead Earth hazánkban mozikba volt tervezve. Nyilván a járvány miatt, amikor is nélkülözni kellett nagy produkciókat, amolyan pótlékként. A járvány miatt azonban elhalasztásra került a bemutató. Ne bánjátok! Ez nem sorscsapás volt, hanem isteni gondoskodás.

Adatlap:

Eredeti cím: Dead Earth / Two of Us/Paradise Z

Év: 2020

Játékidő: 81 perc

Műfaj: akció, horror, dráma

Nemzetiség: USA, Thaiföld

Rendezte: Wych Kaosayananda

Író: Wych Kaosayananda, Adam Smith, Scott Clayton

Fényképezte: Wych Kaosayananda

Zene: Justin Katz

Főbb szerepekben: Milena Gorum, Alice Tantayanon, Brian Migliore, Michael S.

Képek forrása: imdb.com