Dolomitok

Idei egyik nyaralásunk célpontjaként a Dolomitokat választottuk, mely túrázók egyik igen kedvelt célpontja – Merész Flóra beszámolója.

Jellegzetes sziklacsoportok, gyönyörű hegyláncok, szédítően mély szakadékok, és meseszép völgyek ejtik ámulatba az embert az észak-olaszországi Alpokban vagy más néven Dolomitokban, mely nyáron túrázók, télen pedig síelők kedvelt célpontja, nem véletlenül. A 3000 méter magas csúcsokról lenyűgöző kilátás nyílik a Dolomitok hegyvonulataira, mely 2009 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Legmagasabb csúcsa, a Marmolada 3343 méter magasan fekszik és északi oldalán egy gleccser is található, ahol még a nyári melegben sem olvad el a hó.

A hegységet egykoron tenger fedte, majd kiemelkedése után folyók, jég és szél formálta fennsíkból ma ismert formájává. A mészkő-sziklák magnézium tartalmuknak köszönhetően a különböző fényhatásokra változatos színekben pompáznak ezzel csak még varázslatosabbá téve a környezetet.

Bár a táj egész évben lebilincselő szépségű, időjárás szempontjából leginkább augusztus második felében éri meg a Dolomitokba túrát szervezni, hiszen az évnek ebben az időszakában esik a legkevesebb csapadék, de az időjárás még így is kissé kiszámíthatatlan. Ebben az időszakban viszont turisták tömegei lepik el a hegységet, így a felvonókhoz érdemes nyitásra érkezni, különben megtelnek a parkolók. A korán kelés viszont abszolút megéri, hiszen ilyenkor még nincs nagy tömeg és a fények is gyönyörűen sütik meg a változatos alakú és textúrájú sziklákat.

Mi már első nap letudtuk a legnehezebb túránkat, ami után nem túl kellemes izomlázzal túráztunk végig további 4 napot, de igazán megérte elviselni egy kis kellemetlenséget, hiszen a táj szépsége kompenzált. Legnehezebb túránk kiinduló pontjához a Peraból induló felvonóval mentünk fel 1800 méter magasra, majd a Paul Preuss menedékházat 2243 méteren érintve, illetve a 2600 méter magasan fekvő Passo Príncipe hüttében megpihenve.

Bár felfelé sem volt egyszerű az út, lefelé a murvás, csúszós úton minden lépésünkre figyelni kellett, hogy ne csússzunk meg és essünk el. Végül fáradtan, de elégedetten érkeztünk meg Mazzin városába éppenhogy az eső előtt, 20 km-el és 1500 m szintkülönbséggel a lábunkban.

Bár a második napot lazábbra terveztük, aznap is elfáradtunk. Canazeiből felvonóval 2800 méter magasra mentünk fel ahol mindössze 7 °C volt, így először ittunk egy meleg teát a napsütésre várva. Fent holdbéli táj fogadott minket. Szinte amerre csak elnéztünk fehér sziklákat láttunk.

Végül elindultunk a Dolomitok egyik legmagasabb csúcsára, a Piz Boè-ra, ami 3152 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A csúcsig meredek, sziklás, murvás út vezetett és alattunk félelmetesen mély szakadék tátongott, de a látványért ismét megérte a kisebb tériszonyunkat legyőzni. A hegytetőn sajnos nem volt sok időnk, mivel még a közeledő eső előtt le szerettünk volna érni, de a kilátás kárpótolt. (És az eső előtt szerencsésen le is értünk.)

A 3. napunkon szinte csak pihentünk és gyönyörködtünk a hegyek nyújtotta felejthetetlen látványban. És ha már Olaszország, akkor a híres olasz kávé és tészta sem maradhatott el, amit egy hüttében fogyasztottunk el.

A délután folyamán egy kis városnézés is belefért. A gyönyörű helyen fekvő Bolzanót néztük meg, mely színes házaival, macskaköves utcáival, és hegyekkel körülölelve igen hangulatos helynek bizonyult még a sok turista ellenére is.

Az előző napi pihenés után a 4. és egyben utolsó teljes napunkon a Cinque Torrihoz túráztunk fel, ezúttal felvonó nélkül. A hegytetőn nem csak a híres 5 szikla torony található, hanem első világháborús lövészárkok és ismeretterjesztő táblák is, melyek segítenek elképzelni, milyen is lehetett itt katonaként élni az első világháború idején.

Már innen is elragadó volt a kilátás, de mi még kicsit feljebb sétáltunk a Rifugio Nuvolaohoz, ahol elképesztő panoráma tárult elénk, pedig nem is voltunk olyan magasan.

Miután leértünk a hegyről, autóval elmentünk még a híresen zöld színű Karersee-hez, melynek látványában a mögötte elterülő hegyekkel ismét nem csalódtunk. A tó megkerülése tökéletes befejezése volt a túráinknak.

Összefoglalva: mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer mássza meg a Dolomitok hegycsúcsait, hiszen garantáltan nem fog csalódni. Akár kisebb, akár nagyobb túrát tesz, páratlan szépségű helyekre juthat el.

Merész Flóra

Képek forrása: Merész Flóra