Egy élet a bolygónkon, avagy Sir David Attenborough tanúvallomása

A Netflix legújabb saját gyártású dokumentumfilmjében Sir David Attenborough mesél nekünk arról, mennyit is változott Földünk csak az ő élete során. A természettudóst legtöbben a BBC-vel közösen készített filmsorozatáról ismerik, mely során hol a víz alatti világba kalauzol el minket, hol pedig a jeges sarkvidék életébe nyerhetünk betekintést. A képkockákon hihetetlenül érdekes, sokak számára nem is ismert élőlényeket láthatunk, amikről David Attenborough mesél nekünk, összekötve a tudományt a hétköznapi emberrel. Hiszen legújabb filmjében sem tömény tudományos magyarázatokat hallhatunk arról, mit is teszünk a Földünkkel, hanem teljesen érthető módon mondja el nekünk, hogy miért és hogyan is változott ekkorát a bolygónk mindössze egy emberöltő alatt. A film címe, vagyis az Egy élet a bolygónkon tehát nem véletlen. Az az ember, aki eddig az élőlények tiszteletére és szeretetére tanított meg minket, most megpróbálja ugyanezt elérni a Földünk iránt.

Az utóbbi években már a csapból is a globális felmelegedés, és Földünk pusztulása folyik.  Valószínűleg jó pár embernek elege is van belőle. Mások meg azért vannak felháborodva, mert látszólag még mindig nem teszünk semmit a folyamat megállítása érdekében. Megmondom őszintén, nekem is voltak már pillanataim, amikor úgy éreztem, hogy már mindent hallottam ebben a témában és már kissé unom, hogy minden második hír ezzel kapcsolatos, és mindenki erről beszél, az is, aki semmit nem tud róla, vagy legalábbis nem sok köze van a témához. Sir David Attenboroughról ez azonban nem mondható el, hiszen egészen kisgyerek kora óta érdekli a természet, az evolúció és minden, ami ezekkel kapcsolatos. Az, hogy valakit valami érdekel, önmagában még nem jelent túl sokat, de az immáron 94 éves természettudós bejárta már az egész világot az élőlények és a természet tanulmányozása érdekében. Rengeteget figyelte az állatokat, a növényeket és az emberek viselkedését is. Így bizton állíthatom, hogy amit a filmben hallunk, az megkérdőjelezhetetlen és hiteles forrásból származik. Talán ezért is változtatta meg a véleményemet és érte el, hogy ne csak elfogadjam, hogy rossz irányt vettünk, hanem tegyek is ellene.

A film egy egészen érdekes és hátborzongató hasonlattal kezdődik Csernobil városában, amely az 1986. áprilisában bekövetkezett természeti katasztrófa miatt hamar élhetetlenné vált és kiürült. Azóta mindössze a romos és elhanyagolt épületek emlékeztetnek minket arra, hogy valaha ez egy emberlakta terület volt. Természetesen nem véletlen, hogy a film első néhány perce itt játszódik. A természetfilmek atyja szerint, ha nem cselekszünk elég hamar és elég átgondoltan, hamarosan az egész bolygónk Csernobilhoz hasonlóan fog kinézni. Ahogy az atomerőmű baleset, úgy Földünk pusztulása is “hibás tervezés és emberi mulasztás következménye”-mondja David Attenborough. Míg 1937-ben még a Föld területének 66%-a volt érintetlen vadon, mára ez a szám mindössze 35%. Az őserdők többségének mára nyoma sincs. Olajpálmák szabályos sorai vették át a világszerte már összesen több billió kivágott fa helyét, erősen csökkentve ezzel a biodiverzitást. Jelenleg az eddigi legstabilabb korban élünk az átlaghőmérsékletet és az időjárást tekintve. Ha azonban élőlények sorai halnak meg, mert elvesszük élőhelyeiket, akkor ez gyorsan változik. Nem lesznek fák, hogy megkössék a rengeteg kibocsátott szén-dioxidot, nem lesz jég, ami visszaverje a napsugarakat ezzel megfelelő hőmérsékleten tartva Földünket. Szép lassan a korallzátonyok is eltűnnek, melyeknek szépségükön kívül fontos funkcióik is vannak, hiszen a halak ívóhelyéül szolgálnak. Egy olyan világban élünk, ami minden nap többet és többet követel, és soha nem elégszik meg azzal ami van.

A korábbi eseményeknél egymillió évnyi vulkáni tevékenység kellett ahhoz, hogy egy katasztrófához elegendő szén szabaduljon ki a föld belsejéből. Évmilliónyi élő organizmust szén és olaj formájában egyszerre elégetve, nekünk ehhez kevesebb mint 200 év is elég volt.

A természetes körforgást alapjaiban változtattuk meg mindössze pár évtized alatt a felgyorsult világunk következtében. Esélyt sem adunk a minket körülvevő világnak arra, hogy felvegyen egy új ritmust és megpróbáljon alkalmazkodni. Fokozatosan romboljuk le a világ ember nélküli részét.

Ha így folytatjuk, 2080-ra a globális élelmiszertermelés válságba kerül. 2100-ra pedig a Föld nagy része élhetetlenné válik, ennek következtében pedig emberek milliói válnak hajléktalanná.

A film hangvétele tehát igencsak vészjósló és kissé lehangoló. A David Attenboroughtól megszokott gyönyörű felvételek azonban némileg színesítik és feldobják a film hangulatát. Mivel a film részben egy önéletrajz is, többször láthatunk bevágásokat korábbi filmjeiből, amelyek segítségével felvázolja, mi is változott karrierje kezdete óta és miben vagyunk mi mind hibásak. 

Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.– hallhatjuk Attenboroughtól.

A tudós tehát senkit sem hibáztat a másiknál jobban, hiszen mind felelősek vagyunk. Bár a film ⅔-a kissé nyomasztónak is mondható, a végére azért kapunk pár javaslatot, amivel megállíthatjuk a klímaváltozást. David Attenborough nem hagy minket a reménytelenség állapotában, hiszen nem (csak) a megrémisztésünk a célja, hanem az is, hogy segítsen. A “háborút” tehát még nem veszítettük el, de hogy hogyan is tehetünk a biodiverzitás visszaállításáért, az kiderül a filmből.

Úgy gondolom, ha lenne “kötelező film” az iskolákban, akkor ez egy lehetne a hosszú listából. Nagyon tanulságos, hiteles, könnyen megérthető és mindeközben a téma ellenére igencsak élvezhető film.

Képek forrása: pinterest.com

Merész Flóra