Egy igazán dühös ember, avagy Semmi blöff

Guy Ritchie visszatért és a hír hallatán lehet örülni, vagy esetleg aggódni, mert bizony a mára már kulttá vált krimijei mellett (Blöff), olyan förmedvények is kikerültek a kezei közül, mint a teljesen felesleges, de annál sikeresebb Aladdin vagy a méltán megbukott Arthur: A kard legendája. Az Egy igazán dühös ember főszerepében viszont Jason Statham is beköszön, ami reményekkel töltheti el az embert, hiszen így bízvást remélhetjük, hogy Ritchie visszatér a gyökerekhez. Nem ez történt, de ez most nem is baj.

Az Egy igazán dühös ember egy kőkemény krimi, mellőzve a korábbi kultjaiból megismert groteszk humorfaktort, ami kissé csalódással töltheti el az embert, persze csak akkor, ha a rendező neve hallatán mindjárt elvárásokkal indít a néző. Szó, ami szó, a pénzszállító céghez szegődő H. (Statham) története minden, csak nem vicces, az új vagyonőr, ahelyett, hogy fánkot zabálna és hizlalná a valagát, átcsap olyan kőkemény terminátorba, hogy annak láttán a postai biztonságiakkal szemben is tartod az öt lépés távolságot, Covid ide vagy oda. A sikeres akciója révén nevet szerző „szekuritisünkről” azonban kiderül, hogy valami van a múltjában, ami persze kiderül, de ha azt elárulnánk, hogy mi, spoiler lenne.

Tény, hogy egyébként egyszerű történetről van szó, sejthető, hogy bosszúvágy motiválja csendes, de annál veszélyesebb hősünket, s mindezt remek tálalásban kapjuk meg.

A fényképezés briliáns, a film első öt perce vágás nélkül, egy kameraállásból került felvételre, ami mellbe vághatja az 1000 vágás/másodperchez szokott nézőket, ám az alapvetően old school stílus láttán elégedetten lehet csettinteni, hogy ez az, a mozi erről szól. Ráadásul, Guy Ritchie gengszterfilmjei eddig sem szégyenlősködtek, ha vérről van szó, most is kapunk eleget, így a korhatár-besorolás több, mint jogos, s ennek keretében olyan akciószcénát kap a néző, ami okkal juttatja eszünkbe a Szemtől szembe ominózus bankrablós jelentét.

Hasonlóan tetszetős a történetvezetés, ami – követhető módon – ugrál az időben, a non-kronologikus történetmesélésnek köszönhetően a faék egyszerűségű sztori is szolgál (nem nagy, de jól felépített) meglepetésekkel, amihez a biztoskezű rendezés is társul. Ez viszont a forgatókönyvet illetően már nem egészen mondható el. Ritchie, aki a script szerzője is volt, fekete humora és dumálókája mintha csorbát szenvedett volna, az előbbiről még le tudnánk mondani (a sztori nem igényli a viccességet), ellenben a dialógusok sokszor semmitmondóak: a pénzszállító cég munkatársai feleslegesen hetvenkednek, próbálnak kemények lenni, a vulgaritást sem nélkülöző beszóláshalmazok azonban csak verbális farokméregetésnek tűnnek mert a szellemesség és az eredetiség, emellett a hitelesség teljes mértékben híján van. Kár, hiszen Guy Ritchiet nem így ismertük meg.

Ami viszont a szereplőgárdát illeti, alapvetően nem lehet panasz rá, bár Josh Harnett szerepeltetése full felesleges, ugyanakkor Scott Eastwood a legjobb formáját hozzá (láttán nem véletlenül juthat eszünkbe a legendás apja a Dollár-trilógiából). Szerencsére ugyanez mondható el Stathamről is, akinek ez a komorabb stílus tökéletesen áll, hallgatag emberünkről lesír, hogy valóban veszélyes, keményebb a Vidiánál, amihez kellő brutalitás is társul. Statham a legjobb formáját hozza, korábban is hasonlították Bruce Willishez, de most aztán igazán Die Hard üzemmódban van, mondhatnánk: az Egy dühös ember a legjobb Bruce Willis film úgy, hogy a kamikaze-pályát választott egykor neves sztár nem is szerepel benne. Ez a mi szerencsénk, mert mint idén többször is beszámoltunk róla (amelyeket itt, itt és itt olvashatjátok), Willis már csak Hell-boyként tud emlékezetes lenni, de filmszerepeiben nem – így végérvényesen leszögezhető az Egy dühös ember láttán: nem Statham a Bruce Willis 2.0, hanem Willis Statham kínai fénymásolóval készített koppintása.

Összességében, ha nem egy új Blöfföt vársz, akkor remek, nagyszerűen vágott és kellően “darkos”, kőkeményen szórakoztató krimit kaphatsz, ami, ha nagy meglepetésekkel nem is szolgál, a történetmesélés mikéntje és a kompromisszummentes szerzői vízió mindenképpen lenyűgöz, s visszaad valamit a nyolcvanas-kilencvenes évek feelingjéből is – ideértve a mára már eltűnt férfi-archetípust is. Ennek hatására még a kínos dialógusokat is meg tudjuk bocsátani, bár azért megjegyeznénk, hogy: „Guy, ez azért nem esett jól.”

Ezt csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Wrath of Man

Év: 2021

Játékidő: 118 perc

Műfaj: akció, krimi

Nemzetiség: USA, angol

Rendezte: Guy Ritchie

Író: Guy Ritchie

Fényképezte: Alan Stewart

Zene: Christopher Benstead

Főbb szerepekben: Jason Statham, Laz Alonso, Andy García, Josh Hartnett, Scott Eastwood

Képek forrása: imdb.com