Fatman, avagy Hulla, pelyhes.

Ízlelgessük a következők szavakat. Mel Gibson a Mikulás. Ugye milyen érdekes? Nyilván nagyon sok hölgy örülne eme fordulatnak, ami Eshom Nelms és Ian Nelms filmjében meg is történik, de látva a jó öreg Gibsont, elmondható, hogy olyan messze van a Halálos fegyver Martin Riggsétől, mint magyar bajnok a BL-döntőtől. De ez a kijelentés ne tévesszen meg senkit, mert Gibson jó színész (mellesleg még remekebb rendező), s igencsak drámai és mély alakítást nyújt a Télapó szerepében. Hoppá, gondolhatjátok! Drámai alakítás? Egy Mikulásról szóló gyerekfilmben? És itt jön a csavar: a streaming-szolgáltató révén elérhető Fatman nem gyerekfilm!

Történetesen arról van szó, hogy a Télapó (igazolvány szerinti nevén: Chris) belefáradt már a munkájába és valljuk be, nem is megy igazán jól a bolt, ezért kénytelen a kormány ajánlatát elfogadni, hogy üzeme be ne csődöljön: fegyvergyártásba kezd. Ezzel párhuzamosan megismerhetjük Billyt, aki jólétben él és genyásokkal tölti életét, s persze pipa a Télapóra, mert bár nem egy ló ama testrészét kapta tőle, hanem csak egy széndarabot, de ez is érzékenyen érinti, és így sértettségében felbérel egy bérgyilkost (Walt Goggins), hogy végezzen az öreggel.

Első látásra a sztori eszement, s joggal kérdezhetnétek: mit szívtak az alkotók. Bevallom, második látásra is eszement az ötlet, különösen úgy, hogy ne egy Leslie Nielsen-féle vígjátékot képzeljetek el, hanem egy drámaiságot nem nélkülöző krimit, amiben momentán akad némi szatirikus elem és egy csipetnyi társadalomkritika.

Mert a Gibson által alakított Mikulásnak már nem örülnének a gyerekek, pedig mindent megtett volna értük: ráncos, keserű, elege van már az egészből, s hogy megnyugodjon, bokszoló zsákján éli ki fájdalmát vagy egyszerűen mordályait durrogtatva lőgyakorlatot tart. Tele van az öreg hócipője, mert a gyerekek posztmodern társadalmunkban felszínessé váltak, aberrálttá és létük pusztán elvárásvezérelt. Billy és a bérgyilkos közötti párhuzam egyértelmű: Billy most, a Goggins alakította gyilkológép pedig a múltjában nem kapta meg azt, amire számított, s akik frusztráltságukat nem tudják átlépni, azok nagyobb gaztettekre is képesek. S bizony ennek tanúbizonyságot is tesznek: hullanak az emberek, mint a legyenek, folyik a vér, mint a karácsonyi tojáslikőr. Okkal idézhetnénk Szabó Lászlót a Kék fényből: nehéz gyerekkoruk volt.

Mint mondtam: NEM gyerekfilmről van szó. A felnőtt közönséget pedig ne riassza el a Télapó-sztori (engem is majdnem sikerült, de ha átlépjük az árnyékunkat, akkor akár csodákat is láthatunk), mert a jelenkorunkba elhelyezett történet kerül minden ragacsos szirupot, így a cukorbeteg nézők is nyugodtan megtekinthetik. A groteszk megközelítés, ami joggal következik posztmodern társadalmunk felszínességéből és talmiságából, elsőre furcsa és elidegenítő, de ha túllendülünk az első 25 percen, s elkapjuk a feelinget, egy igen szórakoztató, időnként Tarantinót idéző alkotással szembesülhetünk, aminek még komoly tartalma is van. S mindehhez remek fényképezés és vágás társul, időnként hangulatos, klipszerű jelenetek, jól megválogatott zenei aláfestéssel (az ilyen jelenetekből sajnos kevés van, de azok emlékezetesek).

Gibson nagyot alakít, de a showt egyértelműen a Tarantino-filmekből ismert Walt Goggins (Django elszabadul, Aljas nyolcas) viszi el: figurája egyszerre jéghideg és gyűlölnivaló, ugyanakkor a legtöbb poén is hozzá fűződik.

Furcsa egyveleg a Fatman, az tény, de ne feledjük el: a karácsonyi menü sem piskóta. Ha levesszük az ünnepek ünnepéről azt a talmi álarcot, amit a fogyasztói társadalom ráaggatott, a Fatman kőkemény gyomorkeserűként hathat, ami nemcsak felrázhatja az embert, de az emésztésén is nagyban segíthet.

A film hibája az első félóra kissé összeszedetlen jellegéből fakadhat, amitől megcsömörölhet a néző, s bizony a mozi tempójának sem tesz jót: talán kicsit még unalmas, lehangoló is. De amikor a fő cselekményre rátérünk, amit az első 25 perc több szálon próbál felvezetni, egy – továbbra sem túl pörgős, de ütemében jobb és  – élvezhetőbb kétharmadot kapunk.

Nem mondom, hogy kötelező film a Fatman, de rendkívül egyedi, merész, s lényegében minden mesés stílustól mentes, ellenben komoly tartalmat hordozni képes, dráma-krimi, ami szokatlan szemszögével üdítően hathat. Ha rászánod magad, hogy karácsonyi filmként ezt tekintsd meg, ajánlom, de a gyereket fektesd le előtte, mert lehet, hogy frusztrálni fogja. Mert ha rossz leszel, Gibson Mikulása nem virgácsot fog hozni, hanem söréteset…

Adatlap:

Eredeti cím: Fatman

Év: 2020

Játékidő: 96 perc

Műfaj: akció, dráma, szatíra, mese

Nemzetiség: USA, Egyesült Királyság

Rendezte: Eshom Nelms, Ian Nelms

Író: Eshom Nelms, Ian Nelms

Fényképezte: Johnny Derango

Zene: Mondo Boys

Főbb szerepekben: Mel Gibson, Walt Goggins, Marianne Jean-Baptiste, Chance Hurstfield, Shaun Benson.

Képek forrása: imdb.com