Filmmúzeum: 35 éves a Kobra

Történt egyszer, hogy előkészítés alatt volt a Beverly Hills-i zsaru, melynek szerepére Sylvester Stallone volt kiszemelve. Sly forgatókönyvíróként telenyomta a sztorit akciókkal, amik úgy felnyomták a költségvetést az egekbe, hogy koncepciót kellett váltani, s így elváltak a produkció és az olasz csődör útjai. Hogy Stallone ne hagyja kárba veszni az általa kitalált akciókat, Paula Gosling Fair Game című regényét, melyben egy cinikus zsarut megbíznak egy jogásznő védelmével, a sztorit alaposan átalakította, majd megszületett a Kobra.

Gosling regényének egyébként hű adaptációja is elkészült 1995-ben, Tiszta játszma címmel, ami Cindy Crawford ide, William Baldwin oda, akkorát bukott, mint az üveges tót. Igaz, a kasszáknál a Kobra sem szerepelt fényesen, de mégis kultstátuszt ért el.

A Kobra személyes ügye volt Stallonének. A nyolcvanas évek jól jött neki, hiszen a Rocky 3-4 és a Rambo 2 százmilliót meghaladó bevételt könyvelhetett el az USA-ban, mindazonáltal az általa megformázott figurák egyben ikonikussá is váltak olyannyira, hogy a 2000-es években is folytatódtak ezek a sorozatok. Ugyanakkor az akciófilmek területén megjelent valami német akcentusú figura is (Arnold Schwarzenegger), aki Stallone nyomdokain lépve gyártotta alkotásait.

Nem csoda, hogy a Rambo 2 rendezőjével, George P. Cosmatosszal ismét összeállva nagy dobásra készültek, lepipálandó a feltörekvő konkurenciát, s amolyan akciófilmek királyát akarták leforgatni Los Angeles-i környezetben.

A történet rém egyszerű volt, de valljuk be, Sly addigi és későbbi sikereinek a sztorija is gyökkettő magasságokat ver, de nem ezért szeretjük őket, hanem az ikonizált szereplő és a látványos, kemény akciójelenetek miatt. Nos, mindez adott volt Cobretti hadnagy esetében is, aki a „Marion” keresztnevet azért kapta, mert az USÁ-ban minden hőst John-nak hívtak, s ironikusan a legjenkibb színész John Wayne eredeti nevét kölcsönözték neki.

A stábba bekerült Brigitte Nielsen, akinek a Vörös Szonja és a Rocky 4 után ez volt a következő filmes próbálkozása. A fehér monokinis jelenete nyilván nemcsak a nézőket, hanem az olasz csődört is elbűvölte, mert a forgatásból házasság lett, a folytatásból pedig válás.

A forgatáson Stallone a saját Mercuryját használta, ám a sok hajtörő mutatvány miatt kocsidublőrre is szükség volt. Rossz nyelvek szerint a film igazi rendezője Sly volt, Cosmatos ugyanis legtöbbször bunkóként viselkedett a stábbal, s a címszereplővel is voltak komoly nézeteltérései, így a gyeplőt kénytelen volt magához ragadni. (Ez érződik is, hiszen sok a hasonlóság a szintén Stallone által rendezett Rocky 4-gyel.)

A film első változata több, mint kétórás volt, s a bemutatotthoz képest – ami a sok erőszakos jelenet miatt kiverte a biztosítékot a kritikusok és esztéták körében – sokkal brutálisabb, a rajongók számos alkalommal kérték annak forgalomba hozatalát, mindeddig hiába. A Warner miatt újravágott verzió követte a nyolcvanas évek trendjét, történetre fókuszáló, pörgős, 90 percet meg nem haladó akciópornó született, természetesen a korra jellemző videóklippes (Angel of the City) montázzsal tűzdelve.

A filmben számos idézhető egysoros elhangzik („Dögvész vagy és én a gyógyszer!”), akkor valóban egy adrenalinbomba volt az egész alkotás, azonban a kritika cafatokra szedte: soknak találták az erőszakot, kevésnek a cselekményt. Tény, hogy a Kobra nem igazán jellemezhető mély alkotásként, inkább egyfajta bűnös élvezetet nyújt a nézőknek, mert a szórakoztatófaktora azért még mindig igen magas.

A kritika azonban más szemszögből is támadta Stallone moziját – a vád pedig a rendőri erőszak istenítése volt. Cobretti felügyelő a filmben valóban nem a paragrafusokat dobálja a bűnözők közé, sokkal inkább a kézi gránátokat, ugyanakkor az is tény, hogy egyfajta reakcióként szolgált a korra jellemző bűnözéshullámra. A Kobrát ezért is szokták a 80-as évek Piszkos Harryjeként emlegetni; a párhuzam jogos, sőt, az említett krimiből két szereplő (Reni Santoni, Andrew Robinson) is helyet kapott a stábban.

A közönség reakciói vegyesek voltak, s az elvártakhoz képest – legalábbis az USA-ban – alulszerepelt a pénztáraknál: a 25 milliós büdzsés akciófilm 49 milliót hozott, igaz, világszerte jobban muzsikált, 160-at kasszírozott. Igazi kultstátuszt azonban a VHS-korszak és a merchandising révén ért el: az ikonikus figura a tükör-napszemüvegével, borostájával maga volt a tesztoszteron, így jól fogytak a poszterek, kártyanaptárak, továbbá kíváncsi vagyok rá, hány millióan vettek a szájukba gyufaszálat, hogy Sly-t utánozzák, feldobva ezzel az ipar eme kicsiny szegletét.

A magyarországi kultusza a filmnek a kalóz VHS-ek miatt még nagyobb volt, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy hazánkban a Népszava hasábjain folytatásokban, majd önálló képregényfüzetben is megjelent a történet – hála Cs. Horváth Tibor és Fazekas Attila munkájának.

A Kobra mai népszerűségét és kultstátuszát nyilván a nosztalgia és a mostani filmek színvonaltalansága, a keménység, nyersesség igazi hiánya is eredményezi. Nem elvetendő szempont az sem, hogy ez a mozi még megpróbálta bemutatni a férfi hős egyik típusát – a mai korszellem keretében szintén hiánycikk van.

A Kobra amúgy nem egy jó film, de szeretjük: kikapcsol, feszült, izgalmas szórakozást nyújt, a brutalitása pedig még élvezetesebbé teszi, de be kell látni, hogy a videoklipp-szerű koncepció mára már megmosolyogtató, akárcsak a rossz színészi alakítások.

Ugyanakkor, ha bármikor is elővesszük, nem okoz csalódást, a minimalista mondanivalójával pedig még egyet is lehet érteni – különösen ezen kóros időkben, amire talán a Kobra a gyógyszer.

Adatlap:

Eredeti cím: Cobra

Év: 1986

Játékidő: 88 perc

Műfaj: krimi, akció

Nemzetiség: USA

Rendezte: George P. Cosmatos

Író: Sylvester Stallone

Fényképezte: Ric Waite

Zene: Sylvester Levay

Főbb szerepekben: Sylvester Stallone, Brigitte Nielsen, Reni Stantoni, Andrew Robinson, Brian Thompson

Képek forrása: imdb.com