Filmmúzeum: 35 éves A szakasz

A vietnámi háborút bemutató filmalkotások kezdetben az amerikai kormányzat propaganda-gépezetét szolgálta ki, sokáig nem is készült olyan produkció, ami a távol-keleti proximaháború valós arcát mutatta volna be. Az egyik első ilyen rebellis alkotás az Apokalipszis most volt, ami inkább a háború szürrealizmusát mutatja be lélek határáig vezető pokoljárás bemutatásával, ugyanakkor a méltatlanul elfeledett A pokol katonái a dráma, míg az 1982-es Rambo (Első vér) akkor a dráma és az akció segítségével hívja fel a figyelmet a Vietnámból hazatért veteránok sanyarú sorsára és a PTSD-re. Mindazonáltal nem készült olyan alkotás, ami a háború valódi arcát mutatta volna be úgy és olyannak, amilyen.

Erre vállalkozott Oliver Stone, aki maga is megjárta ‘Námot, számos ütközetben vett részt, s részben a saját emlékei (mert az élmény bizony nem jó kifejezés) révén alkotta meg már 1971-ben A szakasz forgatókönyvét, melyet a kényes téma miatt többször is visszautasították a hollywoodi producerek, s csak 15 évvel később kerülhetett a közönség elé, osztatlan kritikai és anyagi sikert aratva.

Stone a filmjét, ami akár az őt is sújtó PTSD kúrájának, továbbá az amerikai hadsereg gyónásának is lehet tekinteni, csak olyan filmes kiruccanásokat követően kezdhette meg megvalósítani, mint a Conan, a barbár (forgatókönyvíró) és a Salvador (író-rendező).

Az idealista önkéntes kiskatona, Chris szerepére Stone eredendően Jim Morrisont szerette volna szerződtetni, ám a Doors frontemberének halála ezt a koncepciót ellehetetlenítette, a 80-as években kezdődő forgatás során azonban olyan nevek is felmerültek, mint Johnny Depp (ő végül is kapott egy mellékszerepet), Keanu Reeves, de legesélyesebb Emilio Estevez és Charlie Sheen volt (érdekesség: e két színész a háborúellenes Apokalipszis most főszereplőjét alakító Martin Sheen fiai), végül a főszerep ez utóbbihoz landolt, s rögtön világhírre tett szert, ám a gyorsan jött sikert nem tudta igazán kamatoztatni, ellenben alkohol-, drog és szexbotrányai folyamatos témát szolgáltattak a bulvárnak.

A film két ellenpontját, a jó és a rossz oldal képviselőit Willem Dafoe és Tom Berenger kapta meg, de mellékszerepekben Keith Davist, Kevin Dillont, Forrest Withakert és a színészi gárda katonai kiképzőjét és egyben szakértőjét Dale A. Dayt láthatjuk, aki nemcsak sokat látott veterán volt, hanem a film regényváltozatának az írója is egyben. A rendkívül komolyan vett katonai kiképzés megviselte a kényelmes élethez szokott színészeket, ám mindez szükséges volt ahhoz, hogy elhitesse az emberekkel, katonákat látunk a vásznon, akik tudják és értik a dolgukat. A film ominózus, a hivatalos plakátokon is szereplő jelenete, melyben Elias őrmester haldokolva az ég felé emeli két kezét egy valós momentumot idéz fel.

A mozi, melyet a Fülöp-szigeteken forgattak, a kényes témája miatt nem kapott támogatást az Egyesült Államok hadseregétől, azt a helyi kormányerőktől kellett kérni, tökéletesen bemutatja a dzsungelháború borzalmait, leleplezi az intervenciós csapatok kegyetlenkedéseit a vietnámi lakosság ellen (egyik ilyen jelenet forgatása közben posztraumális rohamot kapott a rendező), továbbá rámutat arra, hogy mennyire megosztotta ez a háború magát a hadsereget is – a katonák a külső ellenség mellett egymással is hadakoznak: van, akit még fűt a hazafias hevület, a többiek viszont a 60-as évek lázadó-nihilizmusába menekülve a drogot és az alkoholt választják. Az igazi ellenség bennünk van – hallhatjuk a főhőstől a film tanulságát, óriási pofont helyezve el a kényelmi és identitásválságban lévő amerikai nézők arcán.

A film a nyersessége, a konvenciókhoz képest kényelmetlen témája ellenére hatalmas sikert ért el: 4 Oscarral jutalmazták és a 6 milliós büdzséhez képest óriási, 138 milliós bevételt hozott világszerte. Mindenki kíváncsi volt arra a háborúra, amit titkoltak és ami tabu volt egészen eddig a filmig.

Ami ezután következett, mondhatnánk történelem: A szakasz megteremtette a vietnámi háborús filmeket, melyek közül Kubrick Acéllövedékja, Brian De Palma A háború áldozatai és Randall Wallace Mel Gibson-filmje, a Katonák voltunk emelkedik ki. A vietnámi háborús filmek A szakasz után jellemzően mellőzték a háború dicsőítését, sokkal inkább a drámára és a háború lélekőrlő folyamatára helyezték a hangsúlyt, ami a II. világháborús műfajban igazán csak 1998-tól datálható ez az irányváltás, amikor is a Ryan közlegény megmentése és az Őrület határán egyazon évben debütált a mozikban.

Visszatérve Stone-ra, ő maga is folytatta tovább a háborúját a vásznon, később megírta és megrendezte a Született Július 4-én és az Ég és Föld között című drámákat, melyet az író-rendező Vietnám-trilógiáját alkotják.

Stone, akire az USA élő lelkiismerete címet is aggatták, munkásságában továbbra is kitartott a kényes, tabudöngető témák mellett (JFK, Nixon, W), ám már-már extremitásba hajló idealista baloldalisága okán okkal és joggal kapott kritikákat – ami az amerikai imperializmus visszássága elleni kultúrharcának eredményességét is megkérdőjelezi.

Ám bárhogy is alakult a sorsa, tény: A szakasszal klasszikust teremtett, s az őszinte, nyers stílusával, kimondva a kimondatlant, korában sokkoló produkciót tárt a nézők szeme elé (emiatt több országban be is tiltották), s örökre megváltoztatta a háborús filmekről alkotott véleményeket.

Az idén 35 éves mozi így méltán foglalja el kiemelkedő helyét a filmtörténetben, s a téma univerzalitása okán bármikor elővehető, amikor csak feltámad a lelkiismeretünk.

Adatlap:

Eredeti cím: Platoon

Év: 1986

Játékidő: 120 perc

Műfaj: háborús, dráma

Nemzetiség: USA

Rendezte: Oliver Stone

Író: Oliver Stone

Fényképezte: Robert Richardson

Zene: Georges Delerue

Főbb szerepekben: Charlie Sheen, Tom Berenger, Willem Dafoe, Forrest Withaker, Keith Davis, Kevin Dillon, Johnny Depp, Dale A. Dye, Mark Moses

Képek forrása: imdb.com