Filmmúzeum: 40 éves a Gyilkos bolygó

Nosztalgiautazásunk keretében szükségszerűen találunk rá olyan alkotásokra, melyek briliánsak, katasztrofálisak vagy egyszerűen csak elfeledettek. A Gyilkos bolygó, eredeti címén: Outland mindenképpen az utolsó kategóriába tartozik, de a filmet látván elmondható, hogy méltatlanul. Annak ellenére érezzük jogtalannak e sci-fi mellőzését, hogy a kritika nem szerette, sőt, a közönség sem rajongott különösebben ezért a műért, pedig higgye el mindenki, ma már sírva könyörögnénk hasonló alkotásokért.

A Földi űrutazást követően Peter Hyams író-rendező (később ő készítette a valóban felednivaló Muskétást, illetve Bestiát) újra a tudomány és fantasztikum világa felé tekintett, amikor megírta űrkrimijét, melyben O’Neil marsall a Jupiter egyik holdján próbálja megőrizni a törvényességet. A bányászok titokzatos és kegyetlen halált halnak, az űrzsarunak pedig a peremvidéki terepen egyszerre kell megküzdeni a korrupcióval, a bányatársaság vezetőségével, továbbá az összeomló családi életével.

A Csillagok háborúja sikere jót tett a sci-fiknek, ennek köszönhetően többek között olyan klasszikus született, mint A nyolcadik utas a halál. Az Alien pedig több helyen is nyomot hagyott az Outlanden. A hatását nemcsak a Ridley Scott-féle űrhorror főcímének klónozásán, továbbá a Pinewood Stúdióban felhasznált díszleteken érezhetjük, hanem a légkörön, a horrorisztikus, naturális jeleneteken, továbbá a használt, koszos-gyűrött, egyben praktikus ábrázolásmódban is. A Gyilkos bolygó így egy klausztrofób, de egyben valóságízű világba vezeti a nézőt, ahol az űr nem a nagy kaland, hanem a fenyegető közeget jelenti, amiben a legnagyobb veszély maga az ember és az olthatatlan kapzsisága jelenti. Mindenesetre elmondható, hogy hangulatát, atmoszféráját tekintve a Gyilkos bolygó a legalienesebb film A nyolcadik utas… után úgy, hogy egy fránya xenomorph sincs a filmben.

A 16 millió dolláros költségvetéssel bíró alkotás a futurisztikus és egyben nyomasztó világát trükktechnikai újítások révén próbálta megvalósítani: a háttérvetítés egy újszerű technikáját alkalmazták, ami feleslegessé tette a Blue Screen technika alkalmazását, s így a virtualitást a díszletekkel tudták kombinálni, ami jót tett a színészi játéknak is. A praktikus effektek a mai szemmel nézve is helyén vannak, a díszletekért pedig minimum kijárt volna egy Oscar, amit érdemtelenül nem kapott meg. Kora ellenére – idén 40 éves a film! – a Gyilkos bolygó még mindig remekül néz ki és remek a hangja is, köszönhetően a MegaSound eljárásnak.

A technikai újítások mellett szót kell ejtenünk a film sztárjáról, a közelmúltban elhunyt Sean Conneryről is. Connery a 007-es széria után karakterszerepeket játszott, s bár a sci-fi alapvetően nem az a közeg, amiben őt el tudjuk képzelni, a nyers stílusú, megtört űrzsaru szerepében igencsak hiteles alakítást láthatunk tőle. Sajnos, nem ez volt az az alkotás, ami újra pályára helyezte Conneryt, azt inkább egy másik sci-fi/fantasy elemeket hordozó filmnek, a Hegylakónak köszönhetjük.

Hyams nyomasztó alkotásához tökéletesen passzolt Jerry Goldsmith zenéje (újabb kapcsolódási pont az Aliennel), melyet sokan a mester egyik legjobbjának tartanak, még úgyis, ha ez nem a legismertebb kompozíciója.

Az író-rendező sajátosan hangulatú filmje valóban nem ismer kompromisszumokat, érződik rajta a szerzői hatás és vízió. Bemutatásakor nem is sokat fogtak fel az egészből, ideértve a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Sokan nem értették a hibridműfajt, hiszen a tudományos-fantasztikus környezetet egyszerre vegyítette a horror (ez még sikeres előddel bír), a westernnel, a krimivel és a családi drámával. Ez akkoriban sok volt a nézőknek és a szakmának egyaránt, különösen úgy, hogy a film tempója sem feszes, ellenben jól megágyaz a kevés, de annál keményebb akciójeleneteknek, továbbá rendkívül brutális halálnemeknek, melyeket totálplánba kap a néző. Mindemellett a film antikapitalista hangvétele sem tudta meghatni a nézőket, ugyanakkor elképzelhetjük, hogy a stúdiók vezetőit az miképp bosszanthatta. Nem csoda, hogy a film – annak ellenére, hogy képregényadaptáció keretében is megpróbálták népszerűsíteni – megbukott, ugyanakkor szinte mindenhol kiemelték a párhuzamot a Délidő című klasszikus westernnel.

Különös, de hazánkban, az 1983-as bemutatójának évében viszonylagos sikerrel zárt, köszönhetően a több, mint 800 ezres nézőszámnak. Ez viszont nem az antikapitalista nézetekkel való azonosulással magyarázható (ami inkább az eredetihez képest viszonylag közeli hazai bemutatót lehetővé tette a pártkulturális cenzoriroda részéről), sokkal inkább, hogy a nézők itthon ki voltak éhezve a nyugati filmekre (a szocialista tábor alkotásain kongott a nézőtér), azon belül is csodával ért fel egy sci-fi, pláne, ha az még szinkronizált is. Mert a filmet egy igen jó Bujtor-féle szinkronnal mutatták be, ami legális formátumban már 30 éve nem érhető el.

Magunk részéről csak ajánlani tudjuk a Gyilkos bolygót, s aki rábukkan, azt ne riassza el ez az amúgy bénán magyarosított cím. Sci-fi-könyezetben ugyanis egy elgondolkodtató társadalmi és emberi drámát láthatunk, kőkemény körítésben, emberi tempóban és remek megvalósításban tálalva. Reméljük, újra felfedezik ezt az alkotást, s ha csak ajánlónk révén Ti magatok is rátaláltok e remek filmre, akkor már elmondhatjuk, nem éltünk hiába. Ezt csak így… objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Outland

Év: 1981

Játékidő: 109 perc

Műfaj: sci-fi, thriller, krimi, dráma

Nemzetiség: Egyesült Királyság

Rendezte: Peter Hyams

Író: Peter Hyams

Fényképezte: Stephen Goldblath

Zene: Jerry Goldsmith

Főbb szerepekben: Sean Connery, Peter Boyle, Frances Sternhagen, James Sikking, Kika Markham, Clarke Peters, Steven Berkoff

Képek forrása: imdb.com