Filmmúzeum: 40 éves A profi

Jean-Paul Belmondo halálának szomorú alkalmából magunk is megemlékeztünk a francia színészikonról, ugyanakkor ennek apropóján megengedhetetlen lenne, ha ne szólnánk arról, hogy idén a 40. évfordulóját ünnepli a népszerű sztár legismertebb és legkedveltebb filmje, A profi.

A film rendezője, Georges Lautner igazi Belmondo-specialista volt, A profi előtt (Zsaru vagy csirkefogó, Szabadlábon Velencében) és után (Kellemes húsvéti ünnepeket!) egyaránt forgatott a legendával. A film Paul Alexander, Death of a Thin-Skinned Animal című regényén alapul, a sztorit angolszászból francia környezetbe helyezték és ugyanilyen ízesítéssel is látták el, természetesen “elbelmondósítva”, s nem véletlenül, hiszen a főszereplő egyben producere is volt A profinak – talán ez is lehet az egyik magyarázata a néhol túltolt zsánernek. Ugyanakkor Belmondo nyilván nem szorul efféle eszközökhöz, hiszen sármja egyedi volt, ami mellé kellő tökösség is társult, ugyanis valamennyi akciójelentét kaszkadőr nélkül forgatta le. Belmondónak nagy beleszólása volt ezen túl a film zenéjébe: Morricone alapból nagyszerű választás volt, ám az ikonikus Profi-főtéma, ami többmillió ember csengőhangja is egyben, nem A profi filmzenéje, hanem a Maddalenáé, azon belül is a Chi Mai címet viseli a szerzemény, amit Belmondo annyira megszeretett, hogy követelte a mű szerepeltetését a filmjében. Telitalálat volt, mert akármennyire is szeretjük A profit, a zenéje mindent visz, akárhonnan is vették. De azért ne legyünk rosszmájúak, mert A profi nem adaptált filmzenéje is nagyszerű alkotás.

A két földrészen forgatott film, ami egy politika által feláldozott ügynök sajátos bosszújáról szól, hatalmas sikert ért el: csak Franciaországban több, mint 5 millióan látták. A French-style krimit az akciófilmmel, olykor vígjátékkal, olykor westernnel házasító mozi a stílusbeli különbségek ellenére nem esik szét, s ebben valóban Belmondo összetartó erejének van nagy szerepe, annak ellenére, hogy az antagonistákkal (kiemelkedik közülük a Rosen-felügyelőt alakító Robert Hossein) folytatott macska-egér játék eleve izgalmas és szórakoztató, ugyanakkor, ha szívünkre tesszük a kezünket sok helyen rosszul öregedett a film, mi több, a műfaji egyveleg kissé setesutasága (pld. a hajléktalan-szcéna) is szemet szúrhat az objektívebb nézők számára.

De ha még mélyebben a szívünkre tesszük a kezünket, akkor azt tudjuk mondani, hogy tojni rá nagy ívben, mert Josselin „Joss” Beaumont harca mindvégig képes lekötni a nézőt, s annak ellenére, hogy bizonyos szempontból ő a rossz fiú (mégiscsak egy elnök meggyilkolására készül), neki drukkolunk, hogy sikerüljön a terve, hiszen az ő küzdelme végül is a korrupt és Janus-arcú rendszer ellen szól, melynek mozgatórugója az akkor is megvetett politikai rendszer volt.

A profi így maga is csak egy kis ember, aki képességei és eltökéltsége, no meg a tökössége révén jár túl többször is e gátlástalan Mechanon eszén, s az általa vívott szélmalomharc révén kerül mind inkább közel hozzánk, s végül üdvözül meg. Ám, a Jó mindig elnyeri méltó büntetését – ezt tudhatta Belmondo is, aki kifejezetten ragaszkodott hősének fizikai, de nem szellemi bukásához, s annak ellenére, hogy a happy enddel záruló végkifejletet is leforgatták, a színészikon víziója valósult meg, maradéktalan sikerrel. Magyarországon 1982-ben bemutatásra kerülő mozi sikeréhez még a nagyszerű szinkron is hozzájárult, Belmondo magyar hangját akkor – meglepetésre, hogy nem Sztankay Isván, hanem – Garas Dezső kölcsönözte, ám a legapróbb szerepekben is a magyar színészgárda krémje szerepelt (Lőte Attila, Pathó István, Szathmáry István, Láng József, Káldi Nóra és a többiek).

A mozi mai szemmel is élvezetes, de tény, hogy mára már kordokumentumnak és -stílusnak felel már meg leginkább, s felejthetetlenné Belmondo önfeledt játéka és Morricone zenéje teszi. Ám, a stílus maga az ember, s a stílusosság csak üdvözítő – még akkor is, ha egy 40 éves filmről van szó, s aminek láttán csak annyit mondhatunk: ez profi volt.

Ezt csak így! Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: Le Professionnel

Év: 1981

Játékidő: 108 perc

Műfaj: akció, krimi

Nemzetiség: francia

Rendezte: Georges Lautner

Író: Georges Lautner, Michel Audiard

Fényképezte: Henri Decaë

Zene: Ennio Morricone

Főbb szerepekben: Jean-Paul Belmondo, Michel Beaune, Cyrielle Claire, Marie-Christine Descouard, Robert Hossein

Képek forrása: imdb.com