Freaky, avagy Testcserés támadás

A péntek 13 a pesszimista embereknek a balszerencsét jelenti, pedig tudvalevő, hogy péntek révén a munkahét végét is. A filmesek körében azonban egyértelműen egy jó (de többször inkább nézhetetlen) horror pirosbetűs napja ez. Most sincs másképp, s amikor leülünk a Freaky-re várván, hogy egy sablonos vérfürdőt kapunk, rádöbbenhetünk, hogy az alkotók most jól átejtettek minket. És… bejött!

Nem mintha a Freaky nem táplálkozna sablonokból: van benne bőven, de valahogy most jólesett. Mert miről is van szó? Amerikai kisváros, gimis környezet, legendás sorozatgyilkos, közeleg péntek 13-a. Eddig több mint ismerős. Millie egy szétesett családban éli amúgy sem irigyelnivaló életét: frusztrált, anyja alkoholista, tanulmányi szinten is vannak problémák, s ő maga sem a fiúk kedvence. S ha már pech, akkor fokozzuk csak a kedélyeket: feltűnik a kisváros mészárosa (nem, most nem a húsiparban dolgozókra gondolunk), aki éppen arra járva vele akar végezni. Mivel a film elején vagyunk, s a hősnőnkről van szó, ez nyilván nem sikerül, azonban a gyilkos egy mágikus tőrt használt, így amikor megsebzi Millie-t, énjük átszáll a másik testébe, s a bonyodalmak csak itt kezdődnek. A lány testében a bűnöző, a bűnöző testében a lány. Még mindig ismerős? Hát persze: ez a film a Péntek 13-ba oltott Tökös csaj, csak Rob Schneider szerepében most Vincent Vaught láthatjuk.

Mindebből látható, hogy az egész film egy hatalmas sablonraktár, mondhatnánk azt is, hogy az alkotók – „jó politikus” módjára – mindent és mindenhonnan összeloptak. És mégis azt kell mondani, hogy működik.

Persze, ha idegtépő thrillerre vágysz, akkor csalódni fogsz, mert a kőkemény slasher-horror, ami átvált egy testcserés vígjátékba, igaz, véres gyilkosságokkal fűszerezve. Ez a műfaj-váltás furcsa, s a horror-rajongók számára akár szentségtörés is lehet, és ezt a WTF-érzést magunk részéről is meg tudjuk érteni. Ami viszont őket is kárpótolhatja, hogy a rendező, Christopher Landon, aki eddig is frászt hozott már a nézőkre a Parajelenségek-sorozattal, megidézi a már említett Péntek 13-at, a Halloweent, A texasi láncfűrészest, s ez nemcsak az amúgy sem kevés nosztalgia iránti igényünket elégíti ki, de emellett rendkívül szórakoztató is.

Ebben nagy szerepe van Vincent Vaughnnak (nem ez az első kirándulása a horror műfajba, hiszen a rendkívül felesleges Psychoremakeben is sorozatgyilkost játszott), akinek azért rendkívül furcsán áll a kislányos attitűd, de pont ezért a legviccesebb jelenetek alakításához fűződnek, szinte el is lopná a showt, ha nem lenne Kathryn Newton. Newton, akitől szintén nem áll távol a horror (Odaát) hitelesen alakítja a lúzer tinilányt, s személyiségváltása is jól sikerült: van kisugárzása, jelenléte, a film rá eső részét el tudja vinni a hátán, így méltó partnere Vaughnnak. A többi mellékszereplő is korrekt, kiemelendő egy antipatikus tanárt alakító színész, aki – ha már megidézésekről van szó – rendkívül emlékeztet a horror-mágus rendezőre, John Carpenterre, elképzelhető, hogy ezért is kapta a szerepét.

A film, annak ellenére, hogy csak 5 milliós büdzsével rendelkezik, igen jól néz ki: a szélesvásznú képek méltóságot adnak a mozinak, a fényképezés, a vágás remek, s az aláfestő nagyzenekari zene is a helyén van. Bár van benne – közepes színvonalú – CGI, a trükkök többsége praktikus effekt, ami szintén jót tesz a látványnak. Látszik, hogy hozzáértő alkotókkal nem szükséges gigaköltségvetésbe bocsátkozni – igényes hozzáállás eredményeként is remekül nézhet ki egy film.

A Freaky forgatókönyve is helyén van, mondjuk, az igencsak össze van ollózva innen-onnan, de működik a sztori. Ugyanakkor nem lehet el menni szó nélkül attól a töménytelen píszí-áradattól, amit próbálnak lenyomni a néző torkán és a probléma az, hogy mindez nem szolgálja a történetet, ellenben olyan idegesítő tud lenni, mintha a Star Warsba beollóznák az Űrgammák egyik jelenetét, elmagyarázván, miért nincs hang az űrben. Nem kell! Ha toleranciafilmet akarnak csinálni, ott helyén van a dolog, de nem kell, hogy a csapból is ez folyjon, különösen, ha belegondolunk abba, hogy a horror önmagában nem pol-korrekt műfaj, de úgy tűnik, ilyen formán szűz terület a pornó műfaja marad. Az mondjuk megnyugtató volt, hogy a píszí maga is kapott egy mélyütést: láthatjuk a világ első anti-coming outját is, amin azért fel lehet röhögni.

Összességében egy szórakoztató, slasher-komédiát láthatunk, bár tény, hogy a műfaji váltás sokaknak furcsán hathat. Igaz, hogy a vígjátéki vonal nem az a térdcsapkodós fajta, a horror szekció is kellően bizarr, annak ellenére, hogy láttunk már ennél keményebb vonalat is, és még az eredetiség is híján van, de ha mindezt elengedi a néző, akkor remek kikapcsolódásban lehet része. Persze, csak a megfelelő korhatár betartása mellett.

Adatlap:

Eredeti cím: Freaky

Év: 2020

Játékidő: 102 perc

Műfaj: horror, vígjáték

Nemzetiség: USA

Rendezte: Christopher Landon

Író: Michael Kennedy, Christopher Landon

Fényképezte: Laurie Rose

Zene: Bear McCreary

Főbb szerepekben: Vince Vaughn, Kathryn Newton, Alan Ruck, Katie Finneran, Uriah Shelton, Misha Osherovich

Képek forrása: imdb.com