Free Guy, avagy Mátrix Kid

Nem is tudom, hogy mire számítottam akkor, amikor beültem a Free Guy-ra. Jóra nem, az biztos! Ebben nem is csalódtam, mert Ryan Reynolds legújabb filmje valóban nélkülözi azokat az ismérveket, amelyek egy jó film sajátjai – ellenben megkapjuk mindazt, ami a mostani közönségfilmek sajátja, különösen, ha a túltolt, harsány figurákra, idióta szóviccekre (ebben azért ludas a magyar szinkron is), két-, de inkább egydimenziós szereplőkre, valamint a csilivili világra és a közepes színvonalat megugró, közhelyes algoritmusokat alkalmazó CGI puccparédára gondolunk. És ezen bűnök alól az sem mentesít, hogy a célközönség a számítógépek billentyűzeteit nyomkodó vagy az okos telefonokba bújó gyermekek voltak.

A bűnök alól főleg azért nincs mentség, persze értem én a szórakoztatási célt, sőt, szeretem is, mert amúgy próbál törekedni valami mondanivalóra – kérdés, hogy mennyire átélhető egy PC-játék mellékfigurájának ébredése és önmegvalósítása, mert ugyanis erről szól a Free City gamer világában játszódó produkció, melyhez Reynolds, akiben azért több van gyermeteg poénoknál, ám most (is) eladta lelki üdvét a dollármilliók kedvéért, s szerethető karakter helyett egy olyan bárgyú figurát, mindennemű rokonszenvet nélkülöző figurát alakít á la túltoltság, hogy azonosulásunkat nem vívja ki, ellenben azzal az érzéssel, hogy legszívesebben Hegyeshalomig rugdosnánk, vagy – a film eszközeivel élve, azonnal ráklikkelnénk az uninstall gombra.

Mert higgye el mindenki, hogy a gyermeki célközönséget sem lehet állandóan színes-szagos-hangos-puffogós idiótizmussal és permanens robbantgatásokkal tartósan megnyerni, számukra is kell valami mondanivaló, érték, ami csírájában ugyan ott van a filmben, ám Mátrix és a Truman show ötletét felhasználó produkció tálalása annyira felszínes, mint egy szerelmi vallomás a pornh@bon.

Az öntudatra ébredés és a kis ember találkozása a csodával számos remek alkotást eredményezett már eddig is, még a populáris műfajokban is (lsd. Spielberg első nagy sikereit), s ezt az irányt üdvözöljük is a Free Guyban, azonban az átélhetőség, a tét azokat szerethetővé tette a régi klasszikusokat, ugyanakkor a mainstream olyan filozófiai mélységekbe is leásott, mint a Mátrix. Kérdés persze az, hogy mit kezdhet a néző egy olyan karakterrel és helyzettel, ami önmagában nem azonosulható? Hogyan szorítsunk egy PC-játék figurának? Mennyire válik infantilissé ez a helyzet? Old style nézőként, aki még mindig egy piros gomb-zöld gomb telefont hord a zsebében, nyilvánvalóan kevésbé. Ugyanakkor a virtuális világra nyitottabb, sőt, leginkább abban élők számára már sokkal nagyobb azonosulást válthat ki – nem véletlen hát a Free Guy célközönösége -, ami inkább elszomorító, mintsem üdvözítő.

De sebaj, megkapjuk az erkölcsi mondanivalót: az informatikus a mennybe megy – megtalálva a szerelmet! És a csiricsáré 100 perc után már ennek a felszínkapargatásnak is örülni tudunk. Mert higgye el mindenki, van élet a cybertéren túl is.

Ha jobban belegondolunk,… csak ott van. Ezt csak így… Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: Free Guy

Év: 2021

Játékidő: 102 perc

Műfaj: akció, vígjáték

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Shawn Levy

Író: Matt Lieberman

Fényképezte: George Richmond

Zene: Christophe Beck

Főbb szerepekben: Ryan Reynolds, Taika Waititi, Jodie Comer, Camille Kostek, Channing Tatum

Képek forrása: imdb.com