Fuss, avagy (B)anya csak egy van

Kritikáink alapján kérdeztétek tőlünk, hogy be vagyunk-e oltva filmek ellen? Meg kell érteni, hogy ami rossz, az rossz – akár tetszik, akár nem, de megnyugtatásul közöljük, hogy a jó filmek ellen semmilyen vakcinát nem kaptunk. És örömmel konstatáljuk: a Fuss jó film! (Meglepődtetek: Elhiszem, mert ilyet ritkán olvastok tőlünk, de erről nem mi tehetünk, higgyétek el.)

Aneesh Chaganty író-rendező a Keresés után ismét a thriller műfajt választotta, melynek középpontjában Diane áll, aki 17 éves lányát, Chloét neveli. Chloe több verést kapott a sorstól, mint a magyar futballválogatott: lényegében, ami betegség létezik, az mind kijön rajta és ráadásul még mozgáskorlátozott is – egyetlen álma, hogy bekerüljön az egyetemre. Anyja természetesen félti, ápolja őt, ám Chloe egy nap az egyik gyógyszer kapcsán furcsaságot tapasztal, s innentől kezdve felébred benne a gyanú.

A többségében inkább kamaradarabra emlékeztető thriller mindazt megvalósítja, amiről már oly sokat írtunk: van koncepció, van ötlet, s mindent megvalósít, amit csak ki lehet hozni a történet művészeti oldaláról – amiről, mint mondtuk: nem kell pénz.

Remekül, morzsánként adagolják a gyanúra okot adó jeleket (igaz, pont a gyógyszer-gate talán a leggyengébb láncszeme az egész filmnek), Chloe félelmének beteljesedését és a helyzetéből adódó klausztrofób rettegést, mindezt minimális színtéren, remek fényképezéssel és zenével. Nem mondható el az, hogy a történet annyira eredeti lenne, hiszen a Fuss onnan kölcsönöz, ahonnan csak lehet, így nem csoda, ha a film láttán Hitchcock neve, a neki tisztelgő Temetetlen múlt vagy a Stephen King-regényéből készült Oscar-díjas Tortúra (az egyik mellékszereplő neve Kathy Bates, aki pont e filmben nyújtott alakításáért nyerte el az Akadémia elismerését) bevillan az agyunkban. Azonban a rendező olyan sajátosan és ízlésesen gyúrta össze a thriller-turmixát, mint anno George Lucas a Csillagok háborúja című space-fantasyját.

Aneesh Chaganty több helyről lízingelt filmje így nem támadást, hanem dicséretet érdemel, az atmoszféra, a sztori kibontása, továbbá a két főszereplő közötti interakció és egyedi játszmája, ha nem is feledhetetlen, de mindenképpen feszültségteli, minőségi szórakozást nyújt a nézőnek. Ebben nagy szerepe van a neurotikus, gyermekét kórosan féltő, s jelenlétével már-már fullasztó kisugárzású anyát játszó Sarah Paulsonnak, de a showt a Chloe szerepében brillírozó Kiera Allen viszi el, akiről tudni kell, hogy valóban mozgáskorlátozott –  így az életből adódó helyzete csak még hitelesebbé teszi az alakítását, ami zsigeri és átélhető: a néző képes bénultságában vele együtt szenvedni.

A Fuss nagy erénye, hogy a közönséget engedi a főszereplővel együtt a felismerés útjára küldeni, így az őt ért meglepetés egyben a mi felfedezésünk részévé is válik, hagyja kibontakozni a suspense-hatást, amit az elmúlt időszak filmtermései rossz koncepció (vagy inkább: a koncepció hiánya) okán elmulasztottak alkalmazni.

A mozit eredetileg tavaly Anyák napjára szerették volna bemutatni, a Covid-helyzet miatt többször is tologatták a műsorra tűzését, végül csak limitált vetítésszámot élt meg – ám hazánkat így is elkerülte. Kár érte, mert a nagyvászon csak fokozni tudta volna azt a nyomasztó atmoszférát, ami egyébként házi mozi keretében is kellően fullasztó és feszítő.

Aki nem bírja a trash-filmeket, nyugodtan próbált tehet a Run-nal, hiszen – szinte – vértelen moziról van szó, aki viszont imádja a rejtélyeket, azoknak melegen ajánljuk. De az art-ra gerjedők is tehetnek vele kísérletet, mert a drámafaktora kiválóan működik, igaz, a Fuss nem kíván bárminemű társadalmi problémába belevágni, el lehetne persze filozofálni a szülés utáni sokkról, vagy a túlzó, kisajátító anyai szeretetről, de ez teljesen felesleges belemagyarázás lenne.

Ez a film borzongva akar szórakoztatni egy rejtély titkának keresése során, ezt viszont magas szinten teljesíti, s még akkor is, ha a thriller műfaj legtöbb kliséit megidézi, képes fenntartani a feszültséget és a kíváncsiságot – köszönhetően annak, hogy hagyta a szereplőhöz közel engedni a közönséget. A műfaji idézéseket nem hányjuk az alkotók szemére, hiszen a koncepció, a vízió és a művészi szempontból több, mint korrekt megvalósítás megadja mindazt, amiről egy mozinak szólnia kell – s mindezt kis költségvetés mellett.

És akkor még nem is beszéltünk a végén lévő csavarról, amit, természetesen nem spoilerezünk el, de tény: a nem esik messze az alma a fájától szólás innentől új értelmet fog nyerni.

Ezt csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Run

Év: 2020

Játékidő: 90 perc

Műfaj: thriller

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Aneesh Chaganty

Író: Aneesh Chaganty, Sev Ohanian

Fényképezte: Hillary Spera

Zene: Torin Borrowdale

Főbb szerepekben: Sarah Paulson, Kiera Allen, Pat Healy, Bradley Sawatzky, Sharon Bajer

Képek forrása: imdb.com