Greenland – a végső menedék, avagy Gerardba nem üt a mennykő

Sok alkotás született már az űrből érkező fenyegetésekről, jött onnan idegeninvázió és nem egyszer bazi nagy kődarab fenyegette az emberiséget a kihalás veszélyével, melyek közül a legsikeresebb az Armageddon volt: a tökös, szórakoztató film mennybe emelte az olajbányászokat, s minden baromsága ellenére átütő sikernek bizonyult. Greenland – A végső menedékben meteor helyett nagy írói fantáziával az üstökös hozza el az ítélet napját. Ric Roman Waugh tehát kitaposott ösvényen indult el, de valami újat is akart hozni, ezért drámával fűszerezte alkotását és sajnos, s így lett igazi katasztrófafilm.

Gerard Butler alakította főhősünk, egyfajta Russel Crowe-klónként nagy szerepet játszott, hogy a nejével a kapcsolata megromlott, ám az emberiséget offoló katasztrófa során ő és családja azon kiválasztottak közé kerül, akiknek a kormány menedéket biztosít. A film fő szála az ide vezető út, miközben a család szétválik, majd újra találkozik, s nyilván a közöttük lévő érzelmi krátert is megpróbálják áthidalni.

Nos, a történet ismerős, egy kicsit innen-egy kicsit onnan, mert összességében van innen a Deep Impactből, Világok harcából egyes beállítások pedig A függetlenség napjából. A mozi produkciós büdzséje nem lehetett valami nagy, látszik a trükkökből (nem túl jók), ezért inkább a drámára próbálnak fókuszálni, ami viszont nem túl hiteles. Butler lehet, hogy ikonikus megjelenésű, de valljuk be, nem túl jó színész: neki egy bűnbánó apát és férjet kellett volna eljátszania, akiért mégis szorít a néző, s az ő lelki vesszőfutását kellett volna látni, hogy átélhető megváltásban részesülhessen. Ezt röviden karakterfejlődésnek is nevezhetnénk, amit nem kapunk meg, mert Butler csak néz és grimaszol, mint aki éppen keresi a helyét egy alkoholmámorba fulladt éjszakát követően, játéka csak azért nem éri el a Steven Seagal-i mélységeket, mert hősünk néha mosolyog is. A szerepe a már említett ausztrál színészhez jobban illet volna, de így a low-budget és a rendezővel való korábbi munkája okán (azért a Támadás a Fehér Ház ellen 3 nem túl jó ómen) csak egy Tesco-gazdaságos Russel Crowe-t kaptunk Butler alakításában. A Greenland (magyarul: Grönland!) főhős szintjén tehát megbukik, de nem baj, mert ha a személye nem is, majd a küldetése kárpótolja a nézőt, s azon izgulhatunk, hogy azt vajon be tudja-e teljesíteni. A hős útját akkor tudja viszont a néző átélni, ha érdemes. Márpedig a feleséget alakító színésznőről, Morena Baccarinról azon túl, hogy csinos, mást nem tudunk elmondani, hiszen eredetinek nem eredeti, egyfajta Catherine Bell-klón (tudod, a nő a JAG-ből!), s a szerepét illetően a legnagyobb hülyeségek hozzá kötődnek – ilyen idióta döntéseket hozó karaktert tényleg nagyon régen lehetett látni, érte nem izgulni kellett volna, hanem az első üstökös alá dobni. A családot összekötő kisgyerek kapcsán is leszögezhető: egyetlen érzelmi kötődést jelentő szál felé az, hogy cukorbeteg, de amint megszólal, inkább a némaság iránt könyörgünk, mert az író (?) olyan szövegeket adott a szájába, hogy egy igényes néző idegességében nagyobb lyukat üt a mozi falába, mint amire egy meteor képes.

Nem baj, talán a katasztrófajelenetek kárpótolni fogják a nézőt, de nem. Nagyon kevés, „láttuk már” stílusú szcénák vannak benne. A hivatalos szervek és a lakosság összetűzése akár egy üde színfoltot jelentett volna, melyből valami egészet friss, ütős (és nem mellesleg aktuális) dolgot ki lehetett volna hozni, de az a 2 percet sem elérő rövidsége (pedig a film közel kétórás!), a rossz fényképezése és a vágása okán pusztán csak átfut a receptorainkon.

Mire idáig jutottak, bizonyára úgy gondoljátok, hogy nem tetszett nekünk a film. Érzésetek nem csal! Önmagában nem az zavart minket, hogy az egész filmet áthatja „vótmá”-érzés, hanem azt stílustalanul, lelketlenül tálalták, rossz dialógusokkal, idegesítő, de inkább zömében „nem érdekel, mi történik vele” karakterekkel. A „békeperspetivikus” látásmód, azaz, hogy egy átlagember szemszögéből láttatják a nagy eseményeket, jó ötlet, de ez momentán Világok harca-klón. Ha a főhős érdektelen, azon meg végképp elvész minden, mert vagy ő legyen érdekes vagy a cselekmény, ez utóbbi pedig Deep Impact-klón.

A Greenland (magyarul: Grönland!) így nem más mint a klónok támadása, kis büdzsével, rossz rendezéssel, csapnivaló forgatókönyvvel, kevés akcióval, gyenge látvánnyal, harmatos színészekkel és rossz karakterekkel. Szóval, csak ennyi a mi bajunk 119 percen át. Így nem csoda, ha a vászon helyett gyakrabban tekintesz az órádra, hiszen a másodpercmutató járása is izgalmasabb, mint amit az alkotók összeklónoztak nekünk, s így jogos a nézői reakció: a ménkű csapjon belé.

Adatlap:

Eredeti cím: Greenland

Év: 2020

Játékidő: 119 perc

Műfaj: katasztrófa, dráma

Nemzetiség: USA, Egyesült Királyság

Rendezte: Ric Roman Waugh

Író: Chris Sparling

Fényképezte: Dana Gonzales

Zene: David Buckley

Főbb szerepekben: Gerard Butler, Morena Baccarin, Roger Dale Floyd, Scott Glenn

Képek forrása: imdb.com