Ha kevés az önerő 1.: A pótfedezeti ingatlan

Pénz? Ó, az a legkevesebb!

Sokszor átszalad az agyunkon ez a gondolat fizetésnapon, a hó végén vagy akkor, ha ingatlant akarunk vásárolni, de bizony nincs elég kedvünk (értsd: pénzünk) hozzá. Ilyenkor vagy lemondunk céljainkról, vagy bankhoz fordulunk kölcsönért – egy életre elkötelezve magunkat feléjük. Korábbi cikkünkben olvashattatok róla, hogy milyen mértékig hiteleznek a bankok ingatlan megszerzését.

Emlékeztetőül:

Láthattuk azt is, hogy az ingatlan fekvése, műszaki szerkezete, állapota tovább befolyásolhatja (jellemzően: szigoríthatja) a bank által nyújtható hitel mértékét. Tehát felejtsük el azt a közhelyet, hogy a hitelfelvételhez 15-20% önerő elég. Ez, mint láthattuk, korántsem biztos! Így előfordulhat az, hogy vagy a kiszemelt ingatlan finanszírozhatósága vagy eleve a pénzhiányunk miatt nem rendelkezünk kellő önerővel ahhoz, hogy kölcsön révén megszerezzük álmaink otthonát.

Ilyenkor fordulhatunk a családhoz kölcsönért (higgyétek el, a családi kölcsön a legdrágább!), szaladhatunk kiegészítő bankhitelért (erről egy másik cikkünkben szólunk majd!), vagy akár kereshetünk egy meglévő ingatlant, ami fedezetként felajánlhatunk.

Pótfedezet alatt a megfelelő pénzbeli önerő kipótlása érdekében a hitelügyletbe zálogfedezetül bevont vagyontárgyat értünk. A pótfedezet tehát egy kiegészítő biztosíték, egy önerőt pótló vagyontárgy. Ez tipikusan másik ingatlant jelent. (Ezzel ellentétben, ha a kölcsönigénylő nem a lakáshitel célját képező ingatlant szeretné megterhelni, hanem helyette egy másikat úgy, hogy a célingatlan tehermentes maradjon, az helyettesítő fedezetnek nevezzük.)

Lakáshitelek esetén fedezetként felajánlható ingatlan lehet: családi ház, ikerház, sorház, üdülő, hétvégi ház, lakás, garázs (önálló helyrajzi számmal rendelkező, és csak kiegészítő fedezetként), vegyes funkciójú ingatlan (amennyiben a lakórész nagyobb), beépítetlen építési telek. Üzletet, irodát nagyon ritkán és a működési engedéllyel fogadnak el, ha az belterületi. Fedezetként többnyire nem elfogadható ingatlanok: műhely, kiskereskedelmi és vendéglátó egység, gazdasági épület, szőlő, gyümölcsös, erdő.

A fenti felsorolás nem szentírás, mert a bankok belső szabályai határozzák meg, milyen ingatlantípust fogadnak el pótfedezetként, azt is, hogy hányat, továbbá milyen mértékig. Ezért előzetesen erről is tájékozódni kell.

Fontos szempont az is, hogy az ingatlan ne legyen megterhelve magánszemély jelzálogjogával, tartási, öröklési és életjáradéki joggal (kivéve, ha a jog jogosultja a kölcsönadós lesz), végrehajtási, felszámolási eljárással vagy perfeljegyzéssel.

Ha a felajánlott ingatlantípus befogadható, annak „alkalmasságát” értékbecslő állapítja meg.

Ha a pótfedezeti ingatlan értéke megfelelő, akkor, – mivel azzal „kiegészítésre kerül” az önerő, méghozzá azzal, hogy a megszerzendő ingatlan és a pótfedezeti ingatlan forgalmi értéke összeadódik, – megnő a hitelezhetőség mértéke. Ezáltal létrejöhet a hitelügylet (persze, ha egyéb szabályoknak is megfelel a kölcsönigénylő.)

Nem szükséges, hogy a pótfedezeti ingatlan a kölcsönigénylő tulajdonát képezze, az másé is lehet (tipikusan hozzátartozóé) – ezzel a tulajdonossal ezért meg kell egyezni, az ő hozzájárulását is kell bírni a hitelügyletbe történő bevonáshoz.

Fontos tudni: a pótfedezeti ingatlant is jelzálogjoggal terhelik meg, tehát a hitel nem fizetése esetén ez is a végrehajtás tárgya lehet (és adott esetben lesz is). Egy hitelkölcsön esetén mindkét ingatlant a teljes lakáshitel összegével egyetemlegesen terheli meg a bank. Azaz nem külön-külön részösszegenként terheli a lakáshitel összegét a hitelező a két ingatlan értékének arányában. Családtagok a tulajdonukban lévő ingatlan pótfedezeti felajánlásától ezért szoktak ódzkodni. Elvileg megoldható az is, hogy a pótfedezetre csak a „kiegészítésül” felvett kölcsönt terheljük, de ekkor igazából két hitelszerződés keretében kezelhető az ügylet (a vásárolandó ingatlanra pld. lakáskölcsönt veszünk fel, a pótfedezeti ingatlanra pedig szabad felhasználású jelzálogkölcsönt).

A hitelek fizetésével természetesen később lehet tehermentesíteni a pótfedezetet (ezzel lehet nyugtatni például a családtagokat), ha a tőketartozás olyan mértékre csökkent, hogy az eredendően vásárolt vagy felépített ingatlan értéke már elbírja a terhet (fedezetkivonás). Ekkor természetesen újabb értékbecslés szükséges, és ha a „matek jól jön ki”, akkor a hitelszerződést módosítani kell, s a földhivatalnál – a bank jóváhagyásával – töröltetni lehet a pótfedezeti ingatlant terhelő jelzálogjogot.

Meg lehet tehát oldani a hibádzó önerő kérdését, akár saját, akár más tulajdonában álló ingatlannal is, nyilvánvalóan előzetes utánajárás, de még inkább bizalmi kapcsolatok révén. Nem titok, mi lehet az oka annak az idegenkedésnek, hogy a családtagok esetleg nem bele ilyen ügyletbe: végülis, az otthonukról van szó, amit még el sem adnának. Ebben az esetben viszont annak az ingatlannak nincs forgalmi értéke (nem jogilag, nem gazdaságilag, hanem érzelmileg!), ellenben hitelfedezeti értékkel még mindig bír, s ezzel a családi összefogás is megteremthető. Ha a családtagok között jó a viszony, a kezdeti idegenkedés leküzdhető, mert mint láthattuk, fedezetkivonásra lehetőség van. Erre vonatkozó kötelezettséget akár szerződésben is vállalhat a kölcsönadós, bár tudjuk, nem tipikus az ilyen megállapodás, főleg családtagok között. Azonban ilyen felajánlás csak segítheti az ügy előrehaladását – természetesen akkor, ha maga az ingatlan is „alkalmas” a célra.

Láthatjuk, hogy a pótfedezeti ingatlan egy hasznos intézmény, amivel megvalósulhatnak álmaink. Ha ez az ingatlan azonban egyik családtagunk tulajdonát képezi, s visszaélünk a bizalmi viszonnyal, akkor a rémálmaink is. Éppen ezért ilyen esetekben kiemelten fontos a korrektség, ami legalább olyan alapvető feltétele az eredményes ügyletnek, mint a szakértői ismeretek, melyeket nem kell feltétlen elsajátítanotok: azért vannak a tanácsadók.

Forduljatok hozzájuk, de akár hozzánk is bizalommal. Ha tudunk, segítünk. Csak így… Objektíven.

Képek forrása: pixabay.com