Hard Kill: Kódolt kockázat, avagy Drágán add a nevedet!

Hétvége okán úgy voltam vele, jó lenne megnézni egy jó kis Bruce Willis-filmet, egy olyat, amit még nem láttam. A Zs-kategóriásan alliteráló Kódolt kockázat remek választásnak tűnt, akció is, meg thriller is, ebben a zsánerben kedveltük meg az öreget még anno, aztán a film nézése közben derengett fel a gondolat: ami Bruce Willis-től jó, azt már láttam, amit meg nem, az meg nem jó. A gyanú beigazolódott.

A Hard Kill avagy magyar címén: Kódolt kockázat rossz film. No nem olyan csapnivalóan, aminek láttán még azt az évet is letagadnám, amiben most élünk (mondjuk ezt Bruce Willis nélkül is megtenném), hanem csak annyira, hogy ha a jó film az angol Premiere League, akkor ez a film mondjuk a magyar megye 3. Igen, annyira amatőr.

A történet, hogy idézzük korábbi cikkeinket, nem egy filmtörténeti orgazmus. Bruce Willis – mert a filmbeli nevét már elfelejtettem, így, megtekintés után fél órával – felbérel egy kis osztagot, hogy szerezzék vissza a lányát, akivel zsarolják őt. A zsarolás tárgya pedig egy projekt, ami, ha rossz kezekbe kerül, vége a világnak. És, nem kell nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk: rossz kezekbe került a projekt. A nagy leszámolásra egy kihalt gyártelepen kerül sor, ami máris előrevetíti, hogy ezt nem a művészi koncepció, hanem inkább a pénzhiány motiválta.

Merthogy a film kis költségvetésű, az látszik a kiállításon, de mondjuk, ha a gyártási költség felét nem az ex-Die Hard-hősnek fizették volna ki, akkor talán színesebb környezetben játszódhatott volna az amúgy sem túl bonyolult sztori.

A film forgatókönyve amúgy hemzseg a baromságoktól és a fantáziátlanságtól. Például a film Macguffinját jelentő projekt neve – kapaszkodj meg! – : projekt 725! Apám! El tudom képzelni, hogy hogyan találhatták ki az írók, mert abból kettő is volt, de minek:

  • Te, mi legyen a projekt neve?
  • Nem is tudom… Mondjuk… Projekt?
  • Nem rossz… De kéne valami ütősebb!
  • Legyen akkor:… Projekt 1!
  • Alakul… alakul… De még csiszolhatnánk.
  • Projekt 2?
  • Úgy érzem közeledünk a célhoz.

(további 722 próbálkozást követően…)

  • És mit szólnál ahhoz, hogy… Projekt 725?
  • Ez az! Tudtam, hogy a művészi indíttatás meghozza a gyümölcsét.

Projekt 725… Apám! Ez aztán fantáziadús. Mondjuk a számítógépem jelszava Jelszo11, de most nem rólam van szó…

Szóval ez a projekt 725 képes elpusztítani az emberiséget. Bruce Willis filmbeli lánya készítette ezt a programot, mert csalódott az emberiségben. De igazából ő segíteni akart ezzel (jaj, kicsi lány, döntsd már el, mit akarsz), mert a projekt 725 (nem tudok szabadulni a név varázsától) képes összehangolni a kormányok munkáját, ám a kormányok azt fegyvernek akarták volna használni. És hogy dönt a csaj? Na hogyan? Odaadja egy terroristának, aztán meg lepkézik, hogy az meg a saját céljaira akarja felhasználni, ami nem más, mint az emberiség kipusztítása, és ez azért a kicsi lányunknak is sok. Na, itt már fogtam a fejem, s ha lett volna nálam cefre, meghúzok egy üveggel.

A Hard Kill tele van ilyen baromságokkal, se szeri, se száma: a hideg gyárépületben a menekülő csaj ledobja a kabátját, hátha az üldözői is megtudják, merre barangolt (ami amúgy nem lett volna rossz ötlet, ha a többi ruhadarabjával is így tesz, mert ő az egyetlen igazi látványelem az alkotásban), valamint az áramszünetre a katonák úgy reagálnak, hogy a falra szegezik a fegyvert, mert ugye akármi megtörténhet. De majd meglátjátok – bár jobb, ha nem.

A film rendezése is csapnivaló, az amúgy jónak tűnő akciójelenetek olyan rosszul vannak megvágva, hogy unalomba fordulnak át, a kameraman pedig biztos talált egy üveg cefrét, (aminek hiányát a film nézése közben igazán éreztem,) amit meg is húzott, úgy rángatózik a kép.

A film szereplőiről sem sokat lehet elmondani. A főszereplő kommandós szakállas, ez az egyetlen megkülönböztető jelzése, igaz, a társai is azok…, meg van egy nő, na ő nem szakállása, ellenben lila a haja. Ezen hosszas jellemrajz mellett baromságokat beszélnek. A főgonosz neve Csuhás. Mondjuk marhára nem érdekel senkit, hogy kapta a nevét, de elmeséli: a Canterburry mesékből. Neki legalább van jelleme: a nagy akciók után elővesz egy rubik-kockát és kirakja. Én mondjuk mindig is ultis voltam, így, ha ekképpen szeretném demonstrálni világuralmi törekvéseimet, akkor triumvirátusban kellene nyomnom.

És persze ott van a mi Bruce-unk! Die Hard-Willis, akinek egy karakterisztikája van: kopasz. Ezen kívül semmi. Bruce Willis úgy elfelejtette a színészkedést, mint a választást nyerő párt a kampányígéreteit. Alakítása (?) hiteltelen, azt sem hinném el, amit kérdez. Amikor a filmbéli lányát kínozzák, kábé akkora fájdalmat mutat, mint az egyszeri Újpest-drukker egy Haladás-vereség hallatán.

Hogy milyen jövőképe van Bruce Willisnek nem tudom, de sejtem: kell a lé. Hogy a producerek viszont miért fizetnek neki, azt már tényleg nem értem, elvégre pénzemberek és bizony Willisnek nincs már igazi filmértéke. Lelketlen, „sz@rok bele” hozzáállásával és kapzsiságával Stallone is kivágta A feláldozhatók 3-ból, a rossz választásait nyilván Willis is bánja, csakhogy a villanyszámlát fizetni kell, a zöldhasú meg mégiscsak zöldhasú. Ez viszont kevés, nem véletlen, hogy karrierje manapság Dugovics Titusz-i ívet ír le.

Nem is vagyunk rá kíváncsiak.

Ez mondjuk nem igaz. Mert a lejtmenete okán olyan cinematológiai kukázásban lehet részünk, aminek tapasztalatait megosztva demonstrálhatjuk: hogy ne tedd tönkre a karriered. És bizony, nemrég bemutatták már a legújabb ópuszát a Cosmic Sint is, ami az előzetesek alapján is hulladéknak tűnik. Perverz kíváncsiságom mondatja: meg kell nézni azt is, de már előre látom – meg fogom én ezt még bánni.

Csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Hard Kill

Év: 2020

Játékidő: 93 perc

Műfaj: akció, thriller

Nemzetiség: USA

Rendezte: Matt Eskandari

Író: Joe Russo, Chris LaMont

Fényképezte: Bryan Koss

Zene: Rhyan D’Errico

Főbb szerepekben: Bruce Willis, Lala Kent, Jesse Metcalfe, Texas Battle

Képek forrása: imdb.com