Interjú Géczi Andrással

Gyermekkorodtól már tudatosan készítetted fel magad a színészi és az énekesi pályára?

Ezt azért így nem mondanám. Mindig volt bennem egy vágy és álom, hogy egyszer majd énekes leszek, mivel tisztában voltam a hangi adottságaimmal. Sajnos, mint sokakat, így engem is elvitt a tinédzser korral járó tanácstalanság, ezért sem fordultam a művészet felé. Majd 16 évesen játszottam egy középiskolai előadásban az István a király rockoperában István szerepét (természetesen hidrogén fehér Scooter hajjal), így onnantól mondhatom, hogy tudatosan készültem a pályára.

Mi vezérelt, hogy jelentkezz az X faktorba?

Leginkább a barátaim bíztatása, sőt inkább noszogatása. Igazából én is megmérettem volna magam, de mindig is olyan voltam és most is vagyok, aki ha nem kap visszajelzést, hogy jó-e, vagy tehetséges-e abban, amibe belekezd, akkor azt nem vállalom.

Mit gondolsz, meghozta azt a sikert számodra, amit megálmodtál?

A műsort követő első 2 év még talán többet is hozott. Én a 2011-es, második széria szereplője voltam. Akkoriban még nem népesedett túl annyira az online tér, mint most és az emberek sokan néztek kereskedelmi csatornákat, így naprakészek voltak a szereplőket illetően. Ha jól emlékszem, az akkori műsorral meg is döntöttük az első széria nézettségét is. Ennek a műsornak a hozadékaként, hirtelen országszerte és a határon túlra is folyamatosan hívtak fellépni. Megkeresett egy management iroda is, akikkel együtt dolgoztam. Szóval izgalmas volt. Ami számomra meglepő, hogy még ma is jó páran felismernek és társítanak az akkori műsorhoz. Az viszont kétségtelen, hogy számtalan kapu nyílt meg előttem a műsor után és onnantól mondhatom, hogy főállású énekes és előadóként dolgozhatok.

Színészi pályafutásod alatt, mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

Magát a szakmai elismerést tartom annak. Sokkal inkább tartom magam énekesnek, mint színésznek. Így ha egy hivatásos színészekkel játszatott darabban megállom a helyem, netán kimagasló teljesítményt is tudok nyújtani, az már maga a siker számomra. Persze régóta játszom színpadon, tehát kicsit színész is vagyok, de inkább a szerelmemnek tartom ezt a hivatást. Sikeresnek érzem magam például akkor is, amikor egy olyan szereppel küzdök meg és formálom a saját figurámmá, amelyik teljesen ellentmond a személyiségemmel, gondolatvilágommal, mégis azonosulni tudok vele. És persze örömmel gondolok az összes eljátszott szerepemre, legyen az bármekkora és bármilyen. Szerencsére rengeteg volt.

Van egy együttesed is. Mesélj nekünk erről.

Nagyjából 17 éves korom óta írok saját dalokat és dalszövegeket, valamint hangszerelek más előadóknak és magamnak. Mivel abszolút önkritikus és maximalista vagyok, ezért csak nagyon keveset publikálok közülük. Éppen ezért rengeteg dal pihen a „fiókomban”. Ennek okán gondolkoztam el azon 2019-ben, hogy alapítok egy saját zenekart, Akikkel a dalaimat játszhatom. Ez a zenekar a HYPERAKTÍV névre hallgat. Mindenképpen zenekarban gondolkoztam, mivel nem kedvelem a félplayback műfajt. Nagyon kötöttnek érzem és véleményem szerint bele lehet ragadni egy idő után. Az első dalunk Hetente 2X címmel már megtekinthető a legnagyobb videó letöltő csatornán, ha kíváncsiak vagytok – itt hallgathatjátok meg.

Mik a jövőbeli terveid? (bakancslista)

Nyughatatlan személyiség vagyok, ezért a „bakancslistám” is hosszú, de a fontosabbak:

  • 10-20 év múlva legyen annyi jó dalom, hogy egy 2 órás koncerten, komoly dilemma legyen, hogy melyik maradjon ki közülük az időszűke miatt.
  • Rádiós és televíziós műsorokat vezetni
  • Elutazni New York-ba
  • Megnézni élőben egy El Classico-t a Camp Nou-ban

Egy felhőkarcoló tetején lakni és a metropolisz zsongását nézve kávézni reggelente.

Kép forrása: Géczi András