Jay és Néma Bob Reboot, avagy idézet vagy emlékezés?

Nem lehet azt mondani, hogy Kevin Smith neve egykor nem ragyogott fényesen Hollywood egén, hiszen a Shop Stop (1994) underground jellegével és szokatlan szókimondásával szinte rögtön kultikussá vált. Igaz, Smith következő dobása, a Shop show (1995) már akkorát bukott, mint a szólásbeli üveges tót. Ezt követően a pályafutásában továbbra is vannak remek (Képtelen képregény 1997, Shop Stop 2 2008) és bűnrossz alkotások (Apja lánya 2004, Két kopper 2010), igaz, egyes filmjei méltatlanul mellőzöttek (Zack és Miri pornót forgat 2008). Tény, hogy Smith az igencsak – sokszor öncélúan – mocskos párbeszédek mellett ért a kultuszfigurák és a sokszor idézhető jelenetek megteremtéséhez. Ezek közül is kiemelkedik a két fűárus lúzer, Jay és Néma Bob alakja, akik több mint negyedszázad alatt ikonikussá nőttek, hogy ez érdemtelenül történt-e vagy sem, arról nyilván hosszú vitákat lehet folytatni. A lényeg, 2019-ben visszatértek újra egy önálló film keretében, folytatva vagy rebootolva a közel húszéves Jay és Néma Bob visszavágot (2001). De vajon megérte-e? Nos … igen!

Bevallom, minden hibájuk ellenére szeretem Kevin Smith filmjeit, jól lehet rajtuk szórakozni, s bizony az egyszerű kisemberek szívügyeihez is nagyon ért, ez utóbbiban a legnagyobb, még ha a direkt vígjátéki oldallal igencsak hadilábon áll az író-rendező. Mert annak ellenére, hogy a mozijain hatalmasakat lehet röhögni, de amikor direktben kellene komédiát készítenie, az már útelágazást jelent számára és sajnos a blődli irányába indul el, s ilyenkor még rossz háttérzenét is választ annak ellenére, hogy amúgy remek a zenei ízlése.

A legújabb mozijának is ez a legnagyobb hibája, ami már-már tragédia. Mindannyiunk két legkedvesebb narkóárusának a története – a címből kitalálható: ismét egy roadmovieról van szó, mint a 2004-es alapmoziban és „hőseink” ismét elindulnak megakadályozni a róluk mintázott képregény, a Bunkóman és Gyökér újabb filmfeldolgozását – ezért három részre osztható. A film első és harmadik harmada egy blődli, túlaffektált színészi alakításokkal (Justin Long egyszerűen borzalmas!), mintha mindenki túl akarná tolni a színjátszás biciklijét, nem is beszélve a záró összecsapásról, ami már-már rajzfilmek színvonalát üti meg. És most jön a skizofrénia, mert a film közepe viszont nagyszerűen működik és a központi szála is érdekesebb, mint az egész kerettörténet. Ehhez viszont az kellett, hogy Smith megidézze az emberi tényezőt, mégpedig úgy, hogy a szóf…só Jay is száján is elhagyhatná a Star Wars ominózus „Én vagyok az apád!” mondata (a Csillagok háborúja-fan Smithtől érthetetlen, hogy így ezt nem hangoztatja el), s az apa-lánya kapcsolat (ez utóbbit mellesleg a Néma Bobot játszó Smith lánya alakítja), ami a közös felfedezésről szól, egyszerre vicces, elgondolkodtató, olykor megható. S ez az, amihez Smith igazán ért, és igen… a Jayt alkotó Jason Mewes is ráérez erre, és valós színészi teljesítmény is látható tőle, nemcsak neverending káromkodás.

A Jay és Néma Bob Reboot tehát ott működik, ahol látszólag a legkisebbnek látszik, s ott nem, ahol az oltári feelinget, a vad komédiát mutatja be. Igaz, ez a kettősség mindig is jellemző volt Kevin Smithre: kis történetet hatásosabban tud mesélni, mint valami nagy sztorit, nem is beszélve arról, hogy hozzá a szatíra jobban illik a blődlinél. És a kisember (ott belül) megindító sztorija az, ami miatt érdemes megnézni, hiszen ezt a szálat Smith a gyökereihez méltón meséli el, s emiatt jobb is, mint a „rebootolt” Jay és Néma Bob visszavág.

A …Reboot emellett fricskát mutat megint a mainstream Hollywoodnak, rendszeresen megidézi az ismertebb alkotásokat és természetesen azon filmekre is visszautal, melyeket maga Kevin Smith alkotott meg – felsorakoztatva korábbi alkotásai kulcsszereplőit játszó színészeket (Ben Affleck, Rosario Dawson, Matt Damon), akik egyben a rendező haveri körébe is tartoznak, s nyilván e baráti vendégszereplésnek köszönhető, hogy a költségvetést sikerült 10 millió dollárban megállítani. Ez azért szép teljesítmény, ugyanis a kész alkotás nem néz ki rosszul. Az már más kérdés, hogy az alkotás anyagilag megbukott (USA-bevétel alig több mint 4,5 millió dollár), igaz, nem is volt szélesebb premiere.

Smith filmjei ugyanis alapvetően csak egy bizonyos réteghez szólnak, s ez a szűk kör is – éppen a rendező mellélövései miatt – alaposan megkopott. Ugyanakkor, aki érti a Jay és Néma Bob-filmeket, a legújabb mozit látván sok kellemes meglepetés érheti, s válhat ezáltal számára a …Reboot a mára már univerzummá szélesült filmsorozat panteonjává. És ezért minden bűn bocsánatossá válik.

Adatlap:

Eredeti cím: Jay and Silent Bob Reboot

Év: 2019

Játékidő: 106 perc

Műfaj: vígjáték

Nemzetiség: amerikai

Rendezte: Kevin Smith

Író: Kevin Smith

Fényképezte: Yaron Levy

Zene: James L. Venable

Főbb szerepekben: Jason Mewes, Kevin Smith, Harley Quinn Smith, Alice Wen, Aparna Brielle, Treshelle Edmond, Shannon Elizabeth, Fred Armisen, Diedrich Bader, Ben Affleck, Rosario Dawson, Jason Biggs, Justin Long, Jason Lee

Képek forrása: imdb.com