Jeges pokol, avagy Halálos iramban

Liam Neeson visszatért és megígérte, hogy felhagy az akcióval. Nos, ez nem nagyon sikerült neki, ahogy az alkotóknak sem a Jeges pokol című film.

Az alapötlet amúgy ígéretesnek tűnik: egy bányabalesethez kell elvinni egy fúrófejet, hogy megmentsék a föld alá rekedt 26 bányász életét – ráadásul ezt egy pokoli útszakasz, az Ice Road megtételével, ami minden bizonnyal nem a traffipaxok hordáival, ellenben számtalan veszéllyel fenyegeti a sofőröket. Hoppá! – mondom magamban, ebből valami jó is kisülhet, hiszen Georges Arnaud klasszikusából készült A félelem bérét közel 60 éve mutatták be, s egy maréknyi dollárért kockáztatók sorsa több, mint izgalmas kérdéseket feszegethet.

Csak annyira találtam bele, mint a lottó-ötösbe, mert bár az alapszituáció adott, s kézenfekvőek a párhuzamok a francia irodalom és filmművészet remekével, azonban sem a sztori, sem rendezés, sem a figurák csak épphogy képesek megnyaldosni eme klasszikus talpát. Pedig igazán jó szándékkal álltunk a produkcióhoz, melynek középpontjában a bányaszerencsétlenség mellett az egyszerű, pénzért életüket is kockáztatni szándékozó kamionsofőrök állnak. Sőt, Neeson még karakterdrámát is kapott: fogyatékos, de a szereléshez kiválóan értő fivérét gondozza, s emiatt több ízben is munkahelyet kényszerül váltani, mert a sérült személyek jogait nem paragrafusok idézésével, sokkal inkább jobbhorgok kihelyezésével védi meg – csak éppen ebből sem látunk semmit.

Mert… Apám! Minden olyan képkockát kivágtak vagy takartak, ami az ököl és a célpontnak kijelölt testrész találkozását mutatná be, nyilvánvalóan ezzel kívánja megóvni a nézőket egy rendkívül hatékony, ám annál drasztikusabb pedagógiai művelettől. Csakhogy itt van a baj: ez elvileg egy akciófilm, legalábbis akciódráma. S bizony az élettől nem egyszer kapunk taslit.

Csak éppen ebből a tasliból sem kapunk semmit, mert a film minden drámaiságot nélkülöz, pedig lenne benne téma rendesen. Vegyük sorra az egészet:

  1. Alapszitu: bányaszerencsétlenség, amiből rossz CGI-jal kivitelezett szcénákat láthatunk, ugyanakkor nem kellően érzékeltetik a föld alá szorult szerencsétlenek sorsát. Hiába igyekszik a rendező, Jonathan Hensleigh, lelketlen amatörizmus az, amit a képsorokból le tudunk szűrni.
  2. A társadalom peremén élő sofőrök, akik pénzért eladják a lelküket is. Ez lehetett volna a drámaiság középpontjában (az 1. pont a háttér, ami a tétet adta volna), felvetve a kérdést: mi késztet rá valakit arra, hogy kockáztassa a legtöbbet, mennyire válhatunk megalkuvóvá, meddig képes elmenni az ember a pénz érdekében és hosszan sorolhatnánk a kérdéseket.
  3. Az út, ami a megváltást, felismerést hordozza magában. Kapunk ugyan egy-két veszélyt, a jégút rianása nem sikerült rosszul, de!…

DE a film átmegy egy munkavédelmi krimibe, amikor is a gonosz bányatulajok megtesznek mindent, hogy eltussolják a katasztrófát és megakadályozzák a mentőakciót, félve, hogy a biztonsági szabályok megszegése napfényre derül. A filmnek ez a fordulata olyan útelágazást eredményez, ami még a ki sem bontakozó drámaiságot elviszi egy tucat Steven Seagal-i produkcióba, ráadásul olyan rosszul kivitelezett akciójelenetekkel megspékelve, ami legfeljebb a Szomszédok bosszúállójának, Vágási Ferinek a parasztlengőit idézik meg.

Mr. Neeson nemcsak, hogy visszatért az akcióműfajba (lényegében el sem hagyta azt, elég csak A becsületes tolvaj című förmedvényre gondolni – kritikánkat itt olvashatjátok), de azt még a legrosszabb módon is teszi – s ezért nem jár semmilyen köszönet, különösen, hogy olyan cikis dialógokat adtak a szájába („Most igazán felhúztak!”), ami miatt elsüllyedtünk szégyenünkben. Bár Neeson a sztárja ennek a félresikerült alkotásnak, színészi alakítást mégis a fogyatékos testvért játszó Marcus Thomas gyermeki tekintetében láthatunk, ami aztán olykor autista McGywerbe avanzsál, s a csodatevő csörlő segítségével úgy megbütyköl mindent, hogy még a világgazdaság problémáit is legszívesebben a kezébe adnánk. A többi szereplőről, köztük Larry Fishburne-ről vagy jót vagy semmit… Előbbit nem tudunk mondani, így inkább hallgatunk.

A Jeges pokol csak arra jó, ha van üres 100 perced vagy a melegtől nem tudsz aludni. Amúgy a tetszetős felütés miatt akár még megbocsátó is lehetnél, ám az ígéretekkel már tele van a padlás, s amit kapunk az egy minimál, didaktikus mondanivalót hordozó Zs-kategóriás akciófilm, egy valós drámát hordozó, lélektani és adrenalinbomba helyett.

Mr. Neeson, kérjük, tényleg szakíts a műfajjal, mert jobb, de sokkal jobb színész vagy annál, minthogy az elbruszvilisedés útjára lépj. A félresiklásokat meg tudjuk bocsátani (…még!), de kérlek, kanyarodj vissza a főútra, mert akkor célba érsz.

Ezt csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: The Ice Road

Év: 2021

Játékidő: 109 perc

Műfaj: akció, thriller, dráma, kaland

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Jonathan Hensleigh

Író: Jonathan Hensleigh

Fényképezte: Tom Stern

Zene: Max Aruj

Főbb szerepekben: Liam Neeson, Marcus Thomas, Laurence Fishburne, Amber Midthunder, Benjamin Walker, Holt McCallany

Képek forrása: imdb.com