Jiu Jitsu, avagy A szegény ember predatora

Nicolas Cage, szörnyes sci-fi, karatézós film. Ugye milyen hihetetlen mindezt egy mondatban olvasni? Ha a Jius Jitsu-t választod programként, akkor meg is nézheted. De inkább ne tedd! Ha bizonytalan vagy, olvass minket tovább! Ha úgy sem győzünk meg, magadra vess! De ne minket kárhoztass!

Mert a Jiu Jitsu egy olyan förmedvény, hogy még mindig nem találok szavakat. Hála istennek, csak streaming-szolgáltatón keresztül érhető el, így, akik nem előfizetők, most áldhatják az Eget. De ugyebár vannak, akik (mondjuk úgy:) alternatív forrásokból szerzik be a filmeket, s az irántuk való felelősséget érezve hangosan kiáltjuk: KERÜLD EL EZT A ….-T MESSZIRŐL (a pontozott részt mindenki töltse ki úgy, ahogy megfelel a maga szája ízének)!

Ez a film sokk volt! Igen, nem elírás: így két „ká”-val. Még mindig nem ébredtünk fel. 102 perces időrablás tényállása valósult meg, a feljelentést már fogalmazzuk.

Vegyük is sorra, hogy miről van szó. A film (?) egy képregény-adaptáció, az író-rendező Dimitri Logothetis és társíró Jim McGrath követett el. Nem lehetett valami nagy durranás, hiszen nem hallottunk róla, ezért is meglepő, hogy 25 millió dolláros büdzsét adtak rá. Nos, én nem akarom az alkotókat hibáztatni, mert mégis csak a saját kutyájuk kölykéről van szó, de az biztos, hogy aki adta a pénzt erre, az részeg volt, kábítószer befolyása alatt állt vagy gyógyíthatatlanul hülye. Mert… Higgyétek el, nehéz ezeket a sorokat megírni, hiszen jelen kritikánkkal együtt újra éljük a történteket… Na jó… Csak a lelki üdvötökért megtesszük… Nem érdekel, spoilerezünk.

Szóval a film elején van egy meteor, ami egy bolygó felé halad. Ez a Föld lenne, csak nem hasonlít rá, mert nagyon rossz a CGI. Random vágás. Egy pasas menekül drón surikenek elől, beugrik a vízbe és jól beveri magát. Főcím, ami… elmeséli az egész film történetét!!!! Már az elején! Ó, hogy miért nem elégedtünk meg ennyivel?! (Tudjátok: a kultúrmisszió az kulturmisszió!) És mindezt képregényes dizájnnal. Aztán hősünket megtalálja Nicolas Cage (kemény 4 másodperces játékidő!), majd befoltozza két burmai, aztán katonai területre viszik, jön egy női elhárítós és a kihallgatás. Ha már férfi és nő, akkor beindul a kémia: igazságszérumot nyomnak a srácba, aki beszél, csak hogy nem tud semmit. Ez a motívum végigkíséri az egész fércmunkát. Beindul némi akció: van egy-két jó rúgás (meg vagy 100 rossz), és kiderül a titok. Figyeljetek: hatévente lejön egy idegen lény, akinek köszönhetjük a Jiu Jitsut, s meg akar mérkőzni a kiválasztottal, mert ha nem, akkor mindenkit megöl. Ahelyett, hogy eleve végezne mindenkivel (a szórásba bekerülne így a kiválasztott harcos is), s ezzel megspórolnánk ezt a filmet. De amúgy tényleg ennyi az egész. És persze megjelenik újra Nicolas Cage, mint kiöregedett harcművész!

Nos, hogy Nicolas Cage elmúlt évekbeli karrierje úgy ívelt, mint Dugovics Titusz, jól tudjuk. De ezt a förmedvényt miért vállalta el?… Nyilván a pénzért. Ő is megszorulhat hó végén, de ha akkora probléma van, hogy EZT is elvállalta, esküszöm, inkább összedobtuk volna. Az Oscar-díjas színművész, aki nem mellesleg olyan minőségi slágerfilmekben is szerepelt, mint a Szikla vagy a Con-Air/A fegyencjárat, mára már végképp megindult az elbrúszviliszesedés útján, bár tény, hogy az energiaitalok Rambójánál jobb színész. Most is igyekszik, stílusával az Apokalipszis most Dennis Hopperját próbálja megidézni, de… Nic! Kár a fáradtságért. Ezek itt nem érdemlik meg ezt sem. A harci tudását viszont nem csodálhatjuk meg, hiszen könnyen kiszúrható, hogy egy testdublőr az, aki a legkisebb sallerokat is adja, illetve kapja. Ennek ellenére az egyetlen színfoltként őt lehet tekinteni ebben az alkotásban, de Nicolas Cage most már csak olyan, mint a szegény ember Nicolas Cage-e.

De mi a helyzet a többi szereplővel? Nos… színészeknek nehéz őket nevezni. Vannak a vásznon. Ennyi. Pedig a főhősnek emberfeletti terhet kell cipelni, s oly drámákat átélni, hogy az apját is elveszíti. Csakhogy… ez nem látszik meg rajta. Alain Moussi sztívenszegáli tehetséggel van megáldva, hitelesen talán még azt sem tudná bejelenteni, hogy vécére kell mennie. A többi színész (?) is csak van… Néznek. Mondanak valamit a primitív forgatókönyvből, aztán harcolgatnak valamit.

Persze, mit dumálunk – mondhatnátok – itt egy harcművész szörnyes sci-firől van szó! Igen, mondhatjátok, de akkor vegyük sorba az egészet. Ha látványfilm, akkor legyen látvány: igaz? Na, az nincs, ami meg van, az koncepciótlan.

A film nagyobb jeleneteit 3 képregény-kockával vezetik át (így időnként Grand Canyon-i nagyságú lyukakat ütve a dramaturgiába), ami az első meghökkenést követően már őszinte és jogos röhögőgörcsöt vált ki a nézőből.

A harci cselekményeket illetően csak annyit: mindenféle koncepció nélkül átváltunk a számítógépes játékokból ismert FPS üzemmódba, de azt olyan rosszul alkalmazzák, hogy egyben hősünk (azaz: mi) ugyanazon kameraállásból ugrál ki és be, így FPS on/off módon ugrál a szemünk (agyunk akkorra már rég feladta a harcot) és olyan csodákat láthatunk, hogy egy orron-tockolt katona orrából ömlő vér 5 képkockával később eltűnik. A CGI moslék. A zene amolyan nagyzenekarit utánzó számítógépzene, de semmi emlékezetes.

Ellenben a gonoszunk: a SZÖRNY! Apám! Egy Űrgammák epizódból szalajtott Predator, akinek a megnevezése – kapaszkodj meg: – Űrember. Apám! Mennyit gondolkodhattak rajta! Se koncepció, se dizájn és úgy lóg az a jelmez a szerencsétlen színészen, mint razziáról menekülők az ereszcsatornán.

A film vége happy end. Mert vége. És ennek igazán örülni tudtunk! Önfeledten. De addig! Ötször kellett szünetet tartanunk, hogy végig tudjuk nézni. Ez a film nem az Apokalipszisről szól, hanem maga az Apokalipszis. A filmtörténet Marianna-árokja, melyhez képest egy narrátoros nyolcvanas évekbeli Zs-kategóriás akciófilm is mesterműnek tűnik.

Kedves Alkotók! 25 millióba került ez a förmedvény és 56 ezer dollárt hozott, s ezt a bevételi mennyiséget sem érdemelték meg! Ha ezt tudjuk, lett volna egy ajánlatunk: adjatok tízmilliót nekünk és nem forgatunk semmit! Kisebb lett volna a veszteség, csak számoljatok utána. Mert így… Nemcsak az anyagi zakó nagy, de egy cinematológiai lobotómiát is sikerült okozni, amire valljuk be, nem szolgáltunk rá. Ezt csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Jiu Jitsu

Év: 2020

Játékidő: 102 perc

Műfaj: sci-fi, akció, harcművészeti

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Dimitri Logothetis

Író: Dimitri Logothetis, Jim McGrath

Fényképezte: Gerardo Mateo Madrazo

Főbb szerepekben: Alain Moussi, Nicolas Cage, Marie Avgeropoulos, Frank Grillo

Képek forrása: imdb.com