#Kövessbe, avagy a halál másfél órája

A horror műfaja rém egyszerű, de egyben nagyon nehéz is – mert bizony egy túrós csuszát is el lehet rontani. A recept a következő: végy egy vagy több szereplőt, akiket bemutatsz és akikkel azonosulni lehet, teremts egy borzongató, nyomasztó atmoszférát, leginkább az ismeretlentől való félelem az ajánlatos, adj hozzá egy csipet rejtélyt és okozz ijesztő meglepetéseket. Nos, a #kövessbe – ezúton gratulálok a forgalmazónak a zseniális magyar címért (szarkazmus) – rendezőjének, Will Wernicknek szinte egyik összetevőt sem sikerült eltalálnia. Igaz, próbálkozott már horrorral, jelesül a Szabadulószobával – nocsak, az aktuális mozijának is ez a témája! –, de Yoda mester óta tudjuk: Tedd vagy ne tedd! De ne próbáld!

Mert mi is a baj ezzel a mozival? Szinte minden, s talán ezzel le is zárhatnánk a mostani kis értekezésünket, de tisztelünk annyira Benneteket, hogy tájékoztatást nyújtsunk erről a borzalomról, objektíven. Vagy csak szeretnénk elsírni bánatunkat, megosztani azt a terhet, amit ennek a filmnek (?) a látványa okozott? Meglehet …

A történet szerint Cole, a vlogger-influencer többmilliós követővel rendelkezik, extrém videóival borzolja a nézőseregét és most Moszkvába kap meghívást, hogy vegyen részt egy szabadulószobás játékban. Természetesen nem minden úgy alakul, ahogy eltervezték, de végül is egy horror filmről van szó.

Ha végigvesszük a receptet, akkor már az elején láthatjuk, hogy a hőseink (?), akikért aggódni kellene, ritka ellenszenves társulat, bár a rendezői szándék nyilvánvalóan nem ez volt, ami a színészek (?) részéről végtelen nagy tehetségtelenséggel is párosul. A figurákat a közhelyesség és a szereposztást félre-castingolás jellemzi, így nem csoda, ha a nézőben már 5 perc után megfogan azt a bűnös élvezetet nyújtó gondolat, hogy mosolyogva fogja végig nézni az ő feltrancsírozásukat.

Vegyük a szituációt. Szabadulószoba. Nos, mint jeleztük, a rendezőnek már volt egy hasonló szituációjú mozija (sőt, a címe is ez volt), továbbá az elmúlt évtizedben is született pár hasonló témájú alkotás, így eredetiségről nem beszélhetünk. Az atmoszférateremtés sem sikerült igazán: az oroszokat sztereotíp módon ábrázolják, Moszkva sem Moszkva, igaz, most nem is Budapest játssza, a fő eseménysor helyszíne rosszul világított, hiányzik belőle minden koncepció. És mivel nem is tudunk izgulni a szereplőkért, sőt, lelkiekben már többször gyomorszájon is rúgtuk őket, hogy minél távolabb legyenek tőlünk, így az izgalomfaktor ennek okán a béke ama bizonyos testtája alá süllyed. Ez különösen igaz annak tükrében, hogy egyes momentumok a Motelből, a Fűrészből, illetve a Texasi láncfűrészesből vannak lopva.

Csipetnyi rejtéllyel találkozhatunk, de a mozi közhelyessége miatt ez sem hoz lázba minket, a film végi csavar viszont nem rossz, de egyrészt, addigra már minden mindegy, másrészt, ha belegondolunk abba, akkor bizony okkal hagyja el a szánkat az „Ez egy jó nagy baromság” kezdetű mondat.

Borzongatás helyett is slasher jeleneteket kapunk, ez pedig nem azonos a horrorral. Ha a titok nyitja egy gyomorforgató jelenet, az nem a rejtélyt teszi még titokzatosabbá, ellenben undort válthat ki a nézőkből. Sajnos, az elmúlt évek tini horrorjainak relatív sikeressége okán – melyek titka: a kis költségvetést meghaladó bevétel – klasszikus borzongató horrorral már ritkán fogunk találkozni.

A technikai kivitelezés is több mint bajos: pozitívumnak értékelhető, hogy szélesvászonra álmodták meg a filmet (de minek?), de a vágás borzalmas, az operatőri munka csak gyorséttermi, a zene sem túl emlékezetes (pedig a horroroknak fontos kelléke ám – lásd: John Williamsnek A cápához, vagy Jerry Goldsmithnek az Alien-hez írt scoreját), a többször eljátszott „néma sikolyos” jelenetek pedig nevetséges. A mozi egyetlen előnye, hogy rövid, igaz, az indokolatlanul hosszú bevezetés – melyben a jófej amerikaiak találkozását az oroszokkal ecsetelik – miatt még így is hosszabb tűnik a kelleténél.

Összességében egy direct to DVD színvonalú alkotással találkozhat a néző, de a DVD közül is arra a papírtasakos 199 Ft-osra gondolok, amely már – hála az Istennek! – eltűnt a boltok polcairól. Ha megnézzük, lehetett volna egy jó kis mozit kihozni az internet-mániából, abból, hogy vloggerek és követőik mind gátlástalanabbá válnak, hogy ha korlátozás nélküli extremitás-függőség milyen szélsőségek közé sodorhatja az embert. Igaz, ezzel próbálkozott a rendező, próbált valami kis többet is nyújtani a maga csekély képességeivel, de… Yoda mester megmondta… És… Inkább ne tedd.

Adatlap:

Eredeti cím: Follow Me

Év: 2020

Játékidő: 92 perc

Műfaj: horror, thriller

Nemzetiség: USA

Rendezte: Will Wernick

Író: Will Wernick

Fényképezte: Jason Goodell

Zene: Crystall Grooms, Mangano

Főbb szerepekben: Holland Roden, Keegan Allen, Denzel Whitaker, Emilia Ares