MADE IN ITALY, avagy AZ ÉLET APRÓ ÖRÖMEI

A filmeseket mindig is vonzotta a vidék és természet, azon belül is igen sokszor Toscana csodálatos vidékén próbálták felfedezni az élet értelmét, ami nem más, mint maga az élet. James D’arcy író-rendező is ide vezeti a nézőt mosolygós, néha keserédes mozijában a Made In Italy című filmben.

A válófélben lévő Jack szénája rosszul áll, s leendő exétől meg akarja vásárolni azt általa értékesíteni kívánt művészeti galériát. Nemcsak asszony kell a házhoz, hanem pénz is – ám annak híján egyetlen mentsvára, ha özvegy apja, a festőművész Robert és az ő általa tulajdonolt a Toscanában lévő volt családi fészket eladják. Ez azonban, mint sejthető, nem megy könnyen. A sok keserédes szituáció mellett természetesen megérkezik a Nagy Ő is, s a végeredmény – nem nagy spoiler, de az elvárásoknak megfelelő – happy end.

A romokban álló családi ház és annak felújítása a félárva Jack és az özvegy Robert szintén romokban lévő kapcsolatának a szimbóluma, ahogy haladnak a renoválással, úgy találnak ismét egymásra. Mindezt D’arcy lassan, de élvezetes stílusban teszi, nem akarja megváltani a világot, de meg tudja váltani a hőseit, s ezzel együtt azon nézőit, akik elvesztettek valakit, de még nem megy könnyen a továbblépés.

A film képei gyönyörűek, a festői olasz tájban sokszor gyönyörködhet a néző, felfedezve az élet apró örömeit, az ezernyi kis szépséget és mosolyt, ami mellett a rohanó világunkban csak elsuhanunk. A forgatókönyv – mivel a témát már többször boncolgatták – nem túl eredeti, ellenben a dialógusok életszerűek, sokszor megmosolyogtatóak, és az öniróniának köszönhetően olyan vacsorajelenetet láthatunk, ami bizony térdcsapkodós hatást vált ki a nézőből.

A színészekre sem lehet panasz, bár igaz, a történet nem kíván shakespeare-i mélységet, ugyanakkor alakításukban hitelesek. Helena Antonio nemcsak gyönyörű, de életszerű, valós karaktert alakít, a fiú és az apa párost alakító Micháel Richardson-Liam Neeson duó is jól működik, bár tény, hogy ez utóbbi ellopja a showt. Neeson remek színész, tudjuk, hogy drámai alakításokra ugyanúgy képes, mint könnyed vígjátéki figurák megszemélyesítésére, ám az utóbbi időben leginkább jobban és kevésbé jól sikerült akciófilmekkel öregbítette, majd csorbította hírnevét. Neeson visszatérése a „kisebb” filmekhez üdítően hatott, kora ellenére egyfajta fiatalos erő is sugárzik belőle, a brit humor (annak ellenére, hogy ír) rendkívül jól áll neki, akárcsak a férfikönnyek. Neeson nemcsak visszatért, de lubickol is a szerepében, már csak miatta is érdemes megnézni ezt a filmet.

Mert ezt a filmet érdemes megnézni. A mozi emberi tempója, hangneme és témája megszólíthatja a nézők értelmét és lelkét, rámutatva arra, hogy mi az, ami igazán fontos. Nem filozófiai mélységben, de a célok és az elvárások között tesz különbséget, s mindannyiunk számára a helyes döntés mellett tör lándzsát. Az ember mellett. A film ezért is kellemes élményt nyújt, és legalább egy másfél órára beragyogja úgy a nézőt, mint a napsütötte Toscana.

Adatlap:

Eredeti cím: Made In Italy

Év: 2020

Játékidő: 94 perc

Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték

Nemzetiség: Egyesült Királyság, olasz

Rendezte: James D’arcy

Író: James D’arcy

Fényképezte: Mike Eley

Zene: Alex Belcher

Főbb szerepekben: Liam Neeson, Helena Antonio, Micháel Richardson, Yolanda Kettle, Lindsay Duncan

Képek forrása: imdb.com