Meteoritkráterekben sarjadhatott ki a földi élet

A földtörténeti korok során a nagy meteoritbecsapódások látványosan pusztító hatással voltak bolygónk élővilágára. Egy most publikált kutatás szerint ezek az égből hulló kőbombák teremthettek kedvező körülményeket a kezdeti élet számára a Földön. Egy ilyen égi karambol után soktonnányi felszíni kőzet olvad fel és a légkörbe kerülő por is kedvezőtlenül befolyásolja a klimatikus viszonyokat, viszont az idővel lehűlő kráterben ideális környezet alakul ki a mikrobiális életformák számára. A tanulmány szerint a kráterekben kialakuló tavak minden szükséges hozzávalót megadnak a helyi „ősleves” lakóinak: vizet, hőenergiát, ásványi anyagokat, kémiai vegyületeket és biztonságot.

A Föld legkorábbi időszakában milliónyi kisebb-nagyobb űrszikla záporozott a felszínre, a becsapódások után kialakult kis hidrotermális tavacskák hasonló életközösségeknek adhattak otthont, mint az Atlanti-óceán hátságában található mélységi hőforrások vagy a Yosemite Nemzeti Parkban működő gejzírek környezete. A vízben szabadon mozgó vagy aljzaton megtelepedett mikróbatörzsek mellett endolitikus (másnéven kőben élő) életformák is kifejlődhettek a megolvadt, megüvegesedett kőzetek pórusaiban, ahol védve voltak ózonréteg híján a fiatal Nap gyilkos ultraibolya sugárzásától.

A kutatócsapat vezetője, Dr. Gordon Osinski számításai szerint minimum 5 kilométer átmérőjű kráterre volt szükség ahhoz, hogy alkalmas feltételeket nyújtson az élet legelső formái számára. Ehhez legalább egy 270 méter átmérőjű aszteroidának kellett a Földbe csapódnia, a méreten túl az összetételnek is fontos szerepe volt a végeredményben: ebben az ideális a nagy széntartalmú kondrit típusú égitest, amely az üstökösökhöz hasonlóan magában hordozhatta az egyszerűbb szerves szénvegyületeket. Mivel a szenet tartalmazó kondritok csupán a meteoritok 5 %-át teszik ki, így az üstökösökhöz hasonlóan statisztikailag nagyon alacsony valószínűséggel ütköztek bolygónkkal. A vizsgált kráterek és Osinskiék teóriája nemcsak a földi élet kialakulásának jobb megértését segítik elő, hanem egyúttal a szerves élet Naprendszerünkben és rajta kívüli keresését is elősegítik. A lehetséges földönkívüli élet kereséséhez nem is kell messzire menniük a tudósoknak, ugyanis a Marson található, 50 kilométeres Jezero-kráter minden szempontból megfelel a tanulmányban meghatározott kritériumoknak, így ideális célpontnak ígérkezik további tanulmányozásra, remélhetőleg hamarosan a helyszínen roverekkel.

Forrás: theweathernetwork.com
Kép forrása: pexels.com