Miután elbuktunk, avagy Kémiából elégtelen

A Miután összecsaptunk című film láttán tavaly megfogadtuk, hogy a folytatásra nem vagyunk kíváncsiak, cliffhanger ide, cliffhanger oda. Fogadalmunkat megszegtük. Bár, ha jobban belegondolunk most sem voltunk kíváncsiak az alkotásra, amikor beültünk Anna Todd regényciklusát feldolgozó következő filmre, pusztán az a groteszk vágy vezérelt, hogy gúnyosan végigröhögjük a trilógia harmadik epizódjának minden jelenetét, kiindulva abból, hogy az előző résszel 2020-ban ez történt, dacára a drámai húrokat pengető műfajnak. A másik oka a megtekintésnek meg az volt, hogy kint éppen esett.

Most még a vigyorgó kritikusi mivoltunkat sem kaptuk meg, nyilván, elmúlt az újdonság ereje annak, hogy mennyire borzalmas is ez a sorozat, így pusztán a dögunalom ellen kellett ádáz csatákat vívni, pedig az egyik témája a szex. Hááááááááááááááááát! A Miután elbuktunk, annak ellenére, hogy negyedóránként próbál erotikusnak látszó jeleneteket beleerőltetni a történetnek amúgy nem nevezhető képsorokba, megállapítottuk, hogy ez a film nem éppen egy cinematológiai Viagra: izgatottságot pusztán az váltott ki belőlünk, hogy a majd 2000 forintos jegy árát akár el is ihattuk volna.

Mert az előző részekből megismert párocska további története éppen csak egy történetecske, se nem ízes, se nem szagos. Hősnőnk, Tessa továbbra is Hardinnal kavar, aki indokolatlanul b@szkizik, s keménységét olyan arckifejezéssel igyekszik bizonyítani, mint akinek permanensen kúp lenne felnyomva a hátsójába. Ja, meg töcsk@li Tessát. Igen. Ez a jelleme. Tessa meg hagyja. Ez meg az övé.

Amúgy annyi vonzalmat sem érezni közöttük, amennyi két zárlatos elektromágnes között felfedezhető, a történetük meg kábé egy SMS-ben összefoglalható.

Ellenben egy tini lány szemlélete érzékelhető mindvégig, aki nagyon vágyik a szexre, de láthatóan nem kapta még meg – ez a vonulat végigkísérhető a forgatókönyvön, a kameramunkákon és a rendezésen egyaránt, mert láthatóan fogalmuk sincs, mint jelent a szexualitás. Nem hiszed? Pedig hihetsz nekem! Olyan telefonszex jelenetet tolnak a képünkbe, amire nem áll fel más, csak a néző, és ő is csak azért, hogy otthagyja a mozitermet. Hmmm. Ez is értelmezhető úgy, hogy: elment.

De hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának, térjünk rá a film művészeti értékeire! Nehéz lesz, mert nincs. A párbeszédek, mint mondtuk: rosszak, a film vonalvezetése, látványa, vágása és ritmusa olyan hitvány, hogy hozzá képest a Barátok közt bármelyik epizódja aranypálmás díjalkotás. Se értékelhető dráma, se értékelhető párbeszéd.

Sajnálom! Hogy láttam! De azt, hogy ezeket ki kell mondani, azt már nem! Nem tud érdekelni, hogy ez a Szürke ötven árnyalata tiniknek (mondjuk a Szürke sem egy nagy szám), nem tud érdekelni, hogy ábrándozó kiskamaszok számára iránytű lehet (megjegyzés: nem, nem az, csak annak hazudják), ebben a filmben minden talmi és minden amatőr, ami ráadásul zeneileg az Armageddon soundtrackjéből lop taktusokat, egyes jelenetek pedig magából a Star Warsból vannak klónozva, sajnálatra: pont a legcikisebbek.

Ennyi. Ám a készítők nem így gondolják, mert megint kapunk egy cliffhangert, hogy jön a negyedik…

De most végérvényesen megfogadom. Ígérhetnek az új moziban bármilyen erotikát – én nem megyek el.

Ezt csak így! Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: After We Fell

Év: 2021

Játékidő: 98 perc

Műfaj: dráma, romantikus

Nemzetiség: USA

Rendezte: Castille Landon

Író: Anna Todd, Sharon Soboil

Fényképezte:  Rob Givens, Joshua Reis

Zene: George Kallis

Főbb szerepekben: Josephine Langford, Hero Fiennes Tiffin, Mira Sorvino, Carter Jenkins, Stephen Moyer

Képek forrása: imdb.com