Mulan, avagy a Csí legyen veled

Természetesen kerülni akarjuk azt a közhelyet, annak ellenére, hogy egyetértünk ama bizonyos rókabőr-lehúzásos hasonlattal, amikor keressük az okát annak, mi a létjogosultsága a Disney-rajzfilmklasszikusok élőszereplős feldolgozásának. Persze, hogy a kedvenc ABBA-slágerünk refrénje (Money, money, money) jut egyből az eszünkbe, azonban a Mulan kicsit kilóg az eddigi live-action adaptációk (Szépség és a Szörnyeteg, A dzsungel könyve, Aladdin, Dumbo) sorából. Próbálja önmagát komolyan venni, elszakadni az 1998-as nagysikerű rajzfilmtől, s imígyen a musicalszerű betétektől is mentesíti magát, s a létjogosultságát megpróbálja maga megteremteni. Nos, ezeken túl sok jót nem nagyon lehet elmondani.

A Mulan ugyanis, önmaga keresése folyamatában elvész valahol, így a próbálkozás megmarad, de közben a „sokat markol – keveset fog” elve alapján összességében szétesik, mint a Halálcsillag. És nem véletlen a Star Wars-hasonlat, mert egyrészt a Csít úgy kezelik, mint Lucas klasszikusában az Erőt, Mulan nem egy egyszerű szeretnivaló lány, hanem kiválasztott, mint a sequel-trilógia hősnője, aki egyben a neo-feminizmus követe is, s a szupernem képviselőjeként a sötét oldalon álló kolléganőjével hasonló konfrontációba kezd – megidézve egyben az űrfantasy egyes jeleneteit, de hitet téve a mellett, hogy minden rossz útra tévedt nő mögött áll egy férfi.

Bizony, a Mulan a genderesztétika ékköve, kár, hogy nem a filmművészeté, s ahelyett, hogy egy szórakoztató családi kalandfilmmel szolgáltak volna, a nézők kapnak egy politikai hitvallást.

Azonban még ez is zavaros, mert a rendező egyfajta realista alkotást ígért, helyette pedig fantasyt szolgáltat, melybe a boszorkányok és a mágia egyaránt belefér – így a valósághoz annyi köze van, mint a már említett Star Warsnak a fizikához. De ha már fantasyelemeket hordozó realizmusról van szó, ami komolyan veszi magát, miért vannak benne Disneys poénforrások (persze, mert az egeres cég a gyártó!), amelyek ráadásul olyan rosszul néznek ki a vásznon, köszönhetően a rossz vágásnak, hogy az minden jobb érzésű néző számára kínos.

Sebaj, talán majd kapunk valami mondanivalót, természetesen kapargatnak némi felszínt, de ha már felnőttes hangvételt erőltetnek, akkor nem kellene gyereknek nézni őket. De hát ez egy gyerekfilm, nekik készült – mondhatnák a szülők seregei, akik kénytelen-kelletlen elmennek lurkóik oldalán a mozikba, de a gyerekek számára viszont túl unalmas és dagályos a mű. Az üzenete viszont talán elérheti őket, próbáljuk megnyugtatni magunkat, ugyanakkor a nyugati mondanivalót hordozó film igazából a kínai piacnak kíván kedvezni, a Disney kínai filmet akart ugyanis csinálni, de láthatóan csak fakó másolata lett a Tigris és a Sárkánynak és a Hősnek, továbbá a távol-keleti filozófiát is olyan rosszul használja, mint kezdő segédmunkás a vízszintmérőt. A Csíről láthatóan fogalma sincs az íróknak, s a hős útját is teljesen félreértelmezik, mert a Távol-Keleten a hős a társadalom részévé válik, a sokaságért tesz, nem pedig az önmegvalósításért és az egóért. Kíváncsi lennék, hogy Kínában hányan fogják majd gúnyos mosoly közepette a fejüket a Nyugat alkotása láttán, ami nekik akarja megtanítani, mit jelent Kína.

Nem, nem azért csalódtunk a filmben, mert összevetettük az 1998-as rajzfilmváltozattal (tény, hogy a rajzfilmnél lényegesen rosszabb), hanem mert nem jó.

Vannak benne tetszetős képek, látványosnak ígérkező akciójelenetek, de mint magával hordozza a „vótmár” érzést, hiányzik minden eredetiség a képsorokból, rendre rosszul alkalmazzák a slow motion-technikát. A forgatókönyv és a megvalósítás érzelem- és értelemmentes, híján van a szórakoztatófaktor, a trükkök közhelyesek, sőt, időként rosszul néznek ki, helyenként pedig röhejesek (a Lionel Messit utánzó Mulan szerintem mindenkinek mosolyt csal az arcára) – a 200 (egyesek szerint 290!) millió dolláros költségvetésből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

A közhely és a középszer a jellemző, se íze, se bűze nincs az új Mulannak, nem tiszta, hogy pontosan mit szerettek volna az alkotók (rosszmájú megjegyzés: Money, money, money!). Olyan az egész, mint valami identitászavaros tinilány: csili-vili, de felszínes, ezt is akar, azt is akar, szórakoztató helyett komolynak tetsző, komoly helyett szeleburdinak, de arra jó, hogy a plázákban mutogasd – amíg le nem cseréled. Mert sajnos: ebből 12 egy tucat.

Adatlap:

Eredeti cím: Mulan

Év: 2020

Játékidő: 115 perc

Műfaj: kosztümös, kaland, fantasy

Nemzetiség: USA, Kanada, Hong Kong

Rendezte: Nick Caro

Író: Rick Jaffa, Amanda Silver, Elizabeth Martin, Lauren Hynek

Fényképezte: Mandy Walker

Zene: Harry Gregson-Williams

Főbb szerepekben: Yifei Liu, Jet Li, Donnie Yen, Jason Scott Leek, Lee Gong

Képek forrása: imdb.com