Peninsula: Holtak szigete, avagy Halott pénz

A Peninsula: Holtak szigete című dél-koreai akció-horror címét nem tudom, hogy elemezte-e a hazai forgalmazó, ha nem, akkor mi ezt most pótoljuk. A peninsula félszigetet jelent, így becézik Koreát, ezért azt szigetként feltüntetni címben, bizony nagyon gáz. Kábé olyan, mintha a Kék bársony címe mellé oda tennénk a Zöld drapériát vagy a Jurassic Parkhoz a Fővárosi Állatkertet. Na, mindegy, biztos megint csak a kákán is keressük a csomót, pedig higgye el mindenki, még a címe a legkisebb baja a filmnek.

A XXI. század újra divatba hozta a zombi-filmeket, születtek jobb (Holtak hajnala) és rosszabb (Zombiháború) alkotások, s több mint 10 évadot tett ki a The Walking Dead is, ami a végére azért megosztotta a rajongókat (én inkább az eredeti képregényre szavazok), de a lényeg: az élőhalottak jöttek, láttak, szaladtak, hörögtek, haraptak, sőt még szavazáson is részt vettek. A távol-keleti filmesek is kivették a részüket a zombilázból, 2016-ban jött ki a Vonat Busanba: Zombiexressz (Train to Busan), most pedig a folytatása, a Peninsula. Megjegyzendő: az angol címadással is akadnak problémák, az a Train to Busan 2, de ebben a filmben annyi mozdony sincs, amivel egy tisztességes MÁV-reklámot meg lehetne tölteni. De, mint mondtuk, még a címe a legkisebb baja a filmnek.

Pedig, tényleg nem indult rosszul. In medias res kezdés, hatásos nyitány, a film magyarázatául szolgáló képsorok lenyűgözőek, s a bevezetés olyan drámai, hogy azt lehet mondani (még akkor is, ha Ónodi Henriettát megszégyenítő tornászprodukciót mutat be az egyik zombivá változott ember), ez nem lehet rossz. Pedig… de. És esküszöm, hogy nem a faék egyszerűségű sztorival van gond, ami szerint a koreai félszigetet egy vírusnak köszönhetően zombik lepik el, a terjedés maszkkal nem, legfeljebb automata fegyverrel állítható meg. Felbérelnek egy Hong-Kongba menekült koreai csapatot, menjenek vissza a félszigetre, gyűjtsenek be egy kocsit, amiben 10 millió dollár van és abból részesedve új életet kezdhetnek. A kis csapatra számos meglepetésű és még több zombi vár, s elkezdődik a haddelhadd, miközben összefutnak a félsziget maroknyi túlélőivel is.

A közhelyes sztori tényleg nem lenne zavaró, azonban olyan, távol-keleti filmekre jellemző rossz karaktereket kaptunk, akiket legszívesebben egyből az élőhalottak fogai közé vetnénk. A filmben impozáns akciójelenetek vannak, amik nagyszerűen működnek, csakhogy az összes autós jelenet, többek között a mozi csúcspontjának szánt üldözés, borzalmas CGI-ról árulkodik, s innentől rajzfilmes hatása van – az elgázolt zombikon is inkább röhögünk, mintsem szörnyülködünk. A feszültségből sokat elvesz az is, hogy egy idegesítően vihogó kisgyerek világító távirányítós autójával jár túl az élőhalottak (amúgy sem túl sok) eszén. A film persze bemutatja a zombis kliséket is: a The Walking Deadhez hasonlóan itt is van gátlástalan hadúr, aki bebizonyítja, hogy ember embernek farkasa, miközben szórakozásképpen zombik elé vetnek embereket, hogy játszanak túlélőshowt – hát igen, a karantén néha szélsőségeket hoz ki az emberfiából.

És mindez azért halmozottan bántó, mert a film fényképezése remek, az akciószcénák lepipálják a modern amerikai filmeket, a főszereplő is rendben van. Egy korrekt, kőkemény, akció-horrort kaphattunk volna, drámaisággal fűszerezve, amiben voltak jó ötletek is, de ennek ellenére a végeredmény sajnálatos lett. Borzongatónak sem nevezhető az alkotás, mert inkább az akció dominál, így az ázsiaiakra oly jellemző aberrált belezős-darabolós jelentektől nem kell tartani, akár a zombi filmek Bolygó neve: halál-ja is lehetett volna, ha valóban komolyan veszi magát az alkotás.

A film kezdeti ritmusa is megbicsaklik, indokolatlanul hosszúvá, időnként unalmassá és idegesítővé válik, és sajnos a vége is, ami szolgálhatott volna egy drámai és meghökkentő végkifejlettel, de egy közhelyes és minden logikát nélkülöző, “amerikáns” megoldással zárul, alaposan elrontották, további 5 percet lopva el a mozinéző drága idejéből.

A film nagyon emlékeztet a magyar focira: kihagyott helyzetektől, kínos pillanatoktól hemzseg, s a játékidő is elnyújtott számunkra, pedig szeretnénk szeretni, de a végeredményt látva inkább feledni. A felvillanásait, merész ötleteit, briliáns akcióit, a drámaiságot a közhelyek, az ázsiai humor (egészen pontosan annak hiánya, mert a viccesnek szánt jelenetek a túljátszottság miatt inkább kínosak), a rossz filmtrükkök és még rosszabb mellékszereplők feledtetik, s lerontják az összhatást. Ha tartalmas szórakozásra nem is számítottunk, de borzongató szórakozásra igen, azt pedig  nem kaptuk meg. Mintha a beleköptek volna ama szólásbeli levesbe. És az elkövetők maguk az alkotók voltak.

Adatlap:

Eredeti cím: Train to Busan 2

Év: 2020

Játékidő: 116 perc

Műfaj: horror, akció, dráma

Nemzetiség: dél-koreai

Rendezte: Sang-ho Yeon

Író: Sang-ho Yeon, Ryu Yong-jae

Fényképezte: Hyung-deok Lee

Zene: Mowg

Főbb szerepekben: Dong-Won Gang, Jung-hyun Lee, Re Lee

Képek forrása: imdb.com