Sokkal több, mint testőr 2, avagy Fa(k) testápoló

Nagyon nehéz úgy véleményt formálni egy filmről, hogy félórával moziból kijövet, a „Na, milyen volt?”-kérdésre, gyors válasz helyett először a gondolataidba merülsz: milyen filmet is láttál… Momentán ez történt velünk, s kezdetben még a címet illetően is nagy bajban voltunk. A Sokkal több, mint testőr 2. sajnos ilyen.

Sajnos? Azért ne sajnáljuk már mindjárt az alkotókat: a dollármilliókért nagyon is jól tudták mit csinálnak, ellenben a nézővel, aki megváltotta a jegyet, mellé a kukoricát, hideg üdítőt, s a legmodernebb hang- és képtechnika közepette a képébe kapott egy nagy rakás guanót.

Persze, az eredeti film sem volt egy cinematológiai magömlés, ugyanakkor a bárgyúsága és a káromkodás cunamija mellett, adott egyfajta frissességet a franchise-filmek zuhatagában, talán ez is magyarázza, hogy a 30 milliós büdzsét többszörösen vissza tudta termelni.

Ami elmegy egyszer, nem biztos, hogy másodjára is, mert mint tudjuk, felmelegítve csak a káposzta jó. A Sokkal több, mint testőr viszont nem tartozik a kulinária körébe, így azt már mindjárt sejtetni lehetett, hogy nem egy filmtörténeti unikumban lesz majd részünk.

A film a nyolcvanas, kilencvenes évek második részeinek dramaturgiáját követi: valóban próbál valahogy kapcsolódni az első epizódhoz, ám a történet csak annyit tesz, hogy nagyobb-látványosabb-pergősebb legyen. A sztori lényegében itt is annyi, hogy a Ryan Reynolds által alakított “szupertestőr” éppen pszichológusnál próbálja megtalálni a problémáira a választ, távol tartva magát eddigi tevékenységétől, s persze, régi barátja révén ismét belecsöppen egy akcióba, melynek háttere annyi, hogy a görög milliárdos (Antonio Banderas) szét akarja verni a hazáját ért retorziók miatt az Európai Unió és világpusztító fegyvert vesz igénybe. Persze, megjelenik az előző részből Samuel L. „Minden filmet elvállalok – Kell a lé” Jackson és Salma „Nem tudjuk elfelejteni a kígyós táncot” Hayek, hogy bárgyú hősünk társául szegődjenek.

Alapvetően nem is a film semmilyen sztorijával van gond, láttunk már Lenke néni egyszerűségű mozikat és még élveztük is – sokkal inkább fáj, hogy stílustalan az egész, annak ellenére, hogy „Fiam, én vagyok a Darth Vader” szcénát is kapunk. Mert az, hogy másfél órán át tartó neverending káromkodáscunamit kapunk, amivel szintén nem lenne bajunk, ha szellemes és vicces volna, ám itt, spoiler: se nem szellemes, se nem vicces, ellenben túltolt és harsány, ezért megsúgom az íróknak, hogy ma már egy óvodás sem nevet fel egy B+-en, hiszen már ők is cifrábban tolják. De nemcsak a stílustalan vulgaritás áradat az, ami zavaró tényezőként hat, hanem a szinte megállás nélküli akciók is, melyek akár csettintésre méltóak is lehetnének, de az időkénti csapnivaló CGI miatt Thanosi értelemben – na jó, egy-két beállítás valóban jól sikerült, emellett az, hogy bevállalták a véresebb szcénákat, ezáltal a magasabb korhatár besorolást, azért pozitívumként értékeljük.

A szereplőket viszont egyáltalán nem. Én kedvelem Reynoldsot, de hihetetlenül idegesítő figurát írtak rá, a ripacskodása inkább juttat eszünkbe egy primadonnát, mint testőrt – ugyanakkor, ha ez afféle improvizáció volt, akkor az a művész úrra nézve degradáló. Jackson hozza a káromkodós lazaságot, látható azonban az, hogy benne van a korban, s számos dialógus (értsd: káromkodás) annyira élettelen-hiteltelen, hogy semmiképp sem válik klasszikussá (á la Tarantino) – de félő, hogy ez esetben a magyar fordítással is baj van, holott azért kis nemzetünk káromkodás terén bizton kiérdemelné az örökös olimpiai aranyat. Hayek Jackson rikácsoló párja, aki a mocskos szájon és pár akciójeleneten kívül a dekoltázsát is megmutatja, amiért azért hálásak vagyunk, de a már említett kígyós táncot azért nem homályosítja el. Semmiképpen nem alakult ki bennem az, hogy ez a trió rokonszenves legyen, ellenben azzal a vággyal, hogy ellenlábasainak kezdtem el drukkolni, remélve, hogy 5 percen belül ledarálják „hőseinket”, így hamarabb szabadulhatunk a moziteremből. (Narrátor: de nem szabadulhattunk hamarabb a moziteremből, még egy stáblista közbeni jelentet is kaptunk.)

Szóval: adott egy minimálsztori második rész gyanánt, csak nagyobban, mint az első, eltolt karakterek, marha sok felejthető káromkodást, rengeteg középszerű akciót, ripacskodó színészekkel. Jó-jó, nem is voltak elvárásaink, de a húzzunk le a rókáról még egy bőrt-stratégia azért jobban is elsülhetett volna, mert, ha csak annyit csinálnak, hogy nem tolják túl azt a bizonyos biciklit, akár még emlékezhetnénk is rá, mit is néztünk.

De miről is beszélek?

Várj csak, megnézem!

A Sokkal több, mint testőr 2-ről…

És ebben csúcsosodik ki a baj…

Ezt csak így… Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: Hitman’s Wife’s Bodyguard

Év: 2021

Játékidő: 100 perc

Műfaj: akció, vígjáték

Nemzetiség: USA

Rendezte: Patrick Hughes

Író: Tom O’Connor, Brandon Murphy, Phillip Murphy

Fényképezte: Terry Stacey

Zene: Atli Örvarsson

Főbb szerepekben: Ryan Reynolds, Samuel L. Jackson, Salma Hayek, Antonio Banderas, Frank Grillo, Morgan Freeman

Képek forrása: imdb.com