Spirál: Fűrész hagyatéka, avagy Elbaltázva

A Fűrész 2004-ben nagy meglepetésre óriásit robbantott, a feszült kamarahorror a csavaros történetével és a provokatívan nyers, testet-lelket boncolgató stílusával hamar kultusszá vált, nem csoda, ha franchise-zá nőtte ki magát. Ahogy az lenni szokott, a mennyiség a minőség rovására ment, az új részek legfeljebb arra adtak választ, hogy vajon lehet-e a perverz brutalitást fokozni, ha a történetszál mélységeit nem. A 2017-es nyolcadik epizód taccsra is vágta a sorozatot, ám egyszer csak megjelent Chris Rock és közölte: van víziója és új életet lehetne lehelni a Fűrészbe.

Leheltek is, de a látottak alapján egy másik szerszám jutott az eszükbe: a balta. Mert itt valamit tényleg nagyon elbaltáztak.

Az újító szándék mindenesetre tényleg látszik: próbáltak történetet írni, ami esetleg kitöltené a játékidőt két ultrabrutális gyilkosság között. Nagyjából ezzel végére is érhetnénk az elemzésünknek, ha a Spirál: Fűrész hagyatéka nem lenne olyan, amilyen.

Csakhogy… pont olyan, amilyen. És az nagyon nem jó hír.

Zeke (Chris Rock) egy bűnöző zsaru leleplezése miatt közutálatnak örvend, igaz, ő sem tesz sokat azért, hogy szeretve legyen: mocskos szájú, beleköt mindenkibe, s egyébként is olyan képet vág permanensen, mintha sertéstelepen lenne főganajozó. Bár ezt valószínűleg karakterábrázolásnak szánták, de röviden konstatálhatjuk: nem talált.

De ha már felvetettük a páros ujjú patás jószágokat, a történet fő szála az, hogy közben egy sertésmaszkú perverz furmányos módon csökkenti a városi hekusok számát, s ez alatt nem a közszolgálatra oly jellemző csoportos létszámleépítést értjük szervezeti átalakítás címén, sokkal inkább a Fűrész-sorozatra jellemző darabolós, hentelős, nyelv- és ujjkitépős gyilkosságokat, amelyek minden esetben egy játszma apró mozaikját képezik. Minden halál szála Zeke-hez vezet.

Szóval ennyi a sztori, ami a történetvezetésben igyekszik megidézni a Hetediket, csak éppen az alkotóknak az istennek sem jut eszükbe még az első sor sem. Mert az, hogy a Fűrész-sorozat talán megújul, akár üdvözölhetnénk is, David Fincher-klasszikusát valóban lehetne követni, ám ott van Chris Rock víziója, ami keveredik egy borzalmas forgatókönyvvel, gyenge rendezéssel és hosszan sorolhatnánk mi mindennel, ami azt eredményezi, hogy egy koherens film helyett a kilencvenes évek videótékáiba száműzött vagy minősége miatt eleve odairányzott Zs-kategóriás fércmunkák turmixát kapjuk.

Vegyük is sorra az egészet:

  1. A film, alapfelütésként egy brutális gyilkossággal kezd. Horror-faktor: pipa, de minden Fűrész film egy erős felütéssel kezdett. Ez még nem újdonság, de alapozásnak megteszi.
  2. A következő jelenetben Chris Rock értelmetlenül és rendkívül ripacs módjára halandzsázik a Forrest Gumpról (á la Tarantio-filmek), csakhogy amit mond se nem vicces, se nem polgárpukkasztó, ellenben üres és idegesítő, így okkal érzi a néző, hogy bár ő lenne a következő áldozat. Spoiler: nem ő lesz.
  3. Kiderül, hogy Chris Rock karakterét úgy utálják a rendőrörsön, mint facebook-posztolók a hétfő eljövetelét, de a tragédiáját nem tudjuk átélni, ellenben konstans röhögőgörcsöt kapunk a főhős drámainak szánt, de karikaturisztikusan megnyilvánuló fintorainak.
  4. Chris Rock kap egy segítőtársat (Max Minghella), innentől kicsit beüt a buddy movie stílus, ám az is csak fekete-fehér fénymásolata a 80-as, 90-es évek klasszikusainak (Halálos fegyver, 48 óra).
  5. S innentől szembesülnek hőseink a gyilkossággal, ami mind szövevényesebbé válik. Ettől a ponttól a Hetedik karcolatai következnek, de
  6. feltűnik Zeke apja, Samuel L. Jackson (ő még a semmilyen szerepben is istenkirály!), aki egyfajta gettó-krimi stílust visz bele a lazaságával a filmbe, hogy aztán
  7. menjen továbbá a hentelés.

És még csak 35 perc telt el filmből, a bábeli zűrzavar jelző szinte alanyi jogon jár a látottak alapján.

Persze, aki csak a slasherre kíváncsi, megnyugtatólag közöljük: a perverzitása a gyilkosságnak magas fokon pörög, van olyan gyomorforgató rész, ami valóban sokk lehet, a képsorok így az érzékenyebb lelkületű nézőknek tényleg fájhatnak, miközben az áldozatok szembesülhetnek Ady Endre soraival: megöl a disznófejű nagyúr.

Hogy a film mennyire kötődik a Fűrész-sorozathoz, különösebben nem érdekelt minket, tény, hogy többször is utalnak rá, de azontúl semmilyen szállal nem kapcsolódik az előző epizódokhoz. Ezt talán sokan szemére hányhatnák az alkotóknak, ellentétben velünk (mi nem ezért tesszük), mert a Fűrész-franchise számunkra csakis és kizárólag az alapfilmet jelenti, a többi pedig csak egy hentes-mészáros tanfolyam, ami momentán a Saw cím alatt fut.

Sokkal jobban bánt minket, hogy a Hetedik-vonulatból akár valami jó is elsülhetett volna, de a főszereplő ripacskodása, a rosszul megírt dialógusok, a valós dráma, valamint egy igazi sötét tónus hiánya miatt egy stílus(talanság)beli hullámvasút az egész: olyan, mint a japán konyha remekei – az összetevők egymás mellé vannak rakva, csak éppen nincs megfőzve. És mindez nyakon öntve kizárólag a legbensőbb perverzitásunkat jóllakató (valóban ultrakemény) brutális gyilkosságsorozattal.

Hogy valami jót is mondjak, Samuel L. Jackson pár percnyi jelenléte messze a kispadra vágja Chris Rock hőbörgését, és a rendőrfőnöknőt alakító Marisol Nichols is megfelelően oltotta a MILF-szomjunkat.

Én értem az újító szándékot, ezzel nincs is bajom, ám az innováció pusztán alibinek tűnik két mészáros munka közötti űr kitöltéséhez. Szerintünk pusztán csak egy normális filmet kellett volna összerakni ahhoz, hogy emlékezetes mozit kapjunk. Ehhez nem kellett volna sok: el kellett volna dönteni, mit is akarnak, mert Chris Rock „sokat-markol-keveset-fog”  iránti törekvése megfeneklik, mint az a**lszex. Ám ez utóbbi esetében nem kell több, mint kilencven percet végigszenvedni.

Ezt csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Spiral: From the Book of Saw

Év: 2021

Játékidő: 93 perc

Műfaj: horror, krimi, thriller

Nemzetiség: USA, Kanada

Rendezte: Darren Lynn Bousman

Író: Josh Stolberg, Pete Goldfinger

Fényképezte: Jordan Oram

Zene: Charlie Clouser

Főbb szerepekben: Chris Rock, Samuel L. Jackson, Max Minghella, Zoie Palmer, Marisol Nichols

Képek forrása: imdb.com