Szörnyszülöttek – Egy vagy közülünk, avagy Frau und Herr X-Men

Szuperhősös filmekkel mára már tele van a padlás, elég csak elsősorban a Marvel-, jóval tőle leszakadva, a DC-dömpingre gondolni. Nem véletlen, hogy Scorsese-nek tele lett a hócipője, de neki is tudomásul kell vennie, hogy amíg van rá igény (értsd: veszik a jegyet, mint a cukrot), addig számítani kell ilyen alkotásokra. Az oroszok – akik nemcsak a spájzban, hanem ezen a piacon is vannak – pár évvel ezelőtt letettek egy kétséges színvonalú X-men koppintást, s nem kellett sokat várnunk azzal, hogy Európa is belépjen ebbe sorba, melynek példája a Szörnyszülöttek – Egy vagy közülünk című német film.

Wendy élete nem túl szerencsés: gyerekkorában trauma érte, aminek végkövetkezményeivel nyit a film, s orvosi ápolásra szorul, mellesleg gyorséttermi munkája sem egy álom, hitelezők is a nyakán, így veszélybe kerül az ő és családja lakhatása is. A hab a tortán, hogy egy hajléktalan is közelít hozzá, aki elárulja a titkot: a gyógyszeres kezelése nem szolgál mást, mint hogy elnyomja a rejtett a képességeit. Wendy kezdetben nem hisz neki, ám a szuperképességei mind egyre a felszínre törnek, s végül rádöbben, hogy nincs egyedül.

 

A Szörnyszülöttek egyértelműen az X-men nyomdokain lépked, megjelentetve benne a kitaszítottság érzését is, ám a büdzsének (vagy annak hiányának) köszönhetően (?) kevésbé látványos módon, ugyanakkor mégis kilométeres köröket ver a 2020-ban bemutatott Az új mutánsokra, melynek emlékei még mindig fájó módon élnek bennünk. A film, a saját képességek felfedezése okán egyben eredetsztori is, s akár meg is ágyazhatna egy franchisenak, amit, bár nem tudni, hogy van-e erre alkotói szándék, de nyilvánvalóan nem fog. Ez viszont a kivitelezésnek nem köszönhető.

A Szörnyszülöttek pedig jól indít, s bizony az első fele roppantmód érdekes és szórakoztató is egyben. Hősnőnk – akit az igen rokonszenves és kamerabarát Cornelia Gröschel alakít, – esendő, tollavesztett madárként kezd, majd hitelesen (már amennyire egy szuperképesség felfedezését hitelesnek lehet nevezni) mutatja a felismerést, rádöbbenést, majd kíváncsiságát az erejét illetően. A film legjobb jelenetei e momentumokhoz köthetőek, különös örömöt lehet lelni abban is, amikor a Frau Gestapoführert idéző főnökasszonyát megleckézteti (istenem, hányszor szerettük volna ezt mi is megtenni munkáltatónkkal!).

Az új élet kalandjára hívó Wotan Wilke Möhring rutinból hozza a hajléktalanba oltott Obi Wan szerepét, de sajnos a kisujjból kirázás tényállása mozinézéshez nem, csak más gyönyörök szerzéséhez mutatkozik elegendőnek. Ennél nagyobb a probléma Tim Oliver Schultz alakításával, aki erejét fel nem fedező lúzerként még rokonszenves, de a nagy erő–nagy bunkóság transzformáción átesett szupergonoszként sajnos még nagyobb lúzernek tűnik. Egy dráma dinamikája mindig az antagonistán múlik, ez pedig most nagyon nem működött. E miatt a film utolsó harmada már úgy kattog, mint a miskolci személyvonat.

Ugyanez mondható el a látvány hiányára, igaz, van benne egy-két trükk: azok jól is néznek ki. De nem is arra gondolunk, hogy nincs benne semmi hiper-szuper-robbanó-csobbanó kütyü, kocsi, épület, Föld nevű bolygó vagy bárminemű galaxis, hanem csak arra, hogy rosszul néz ki a film. Tévéfilmes a látvány, mondhatnám, hogy ez érthető is, hiszen streamingre készült a film, de mégis csak beleégeti a retinánkba a pénztelenség billogját. Sajnos a beállítások is koncepciótlanok, megjegyzem: ez nem pénz kérdése, s így az izgalmasnak szánt képsorok, melyben fegyveres ügynökök akcióba lépését kellene látnunk, sokkal jobban eszünkbe juttat egy nyugdíjas munkásőr demonstrációt Május 1-jén. Istenem, pedig vágással, jobb kameraállással ezek orvosolhatóak lettek volna.

Ellenben a forgatókönyv nem rossz, főleg a film már általunk is dicsért első felében működik nagyszerűen a dolog: talán ez köszönhető annak, hogy egy átlagember szemszögéből ismerhetjük meg a nagy erővel való találkozást, akivel azonosulni is lehet, s hangulati elemként a kilencvenes évek zenéi is jól működnek.

Mint prognosztizáltuk: valószínűleg nem lesz belőle franchise, pedig az alkotók folytatásért kiáltó jelenettel zárták a filmjüket – de a fenti hibák, illetve a tévés közeg valószínűleg ezt nem engedi meg.

Összességében mégsem lehet haragudni a filmre, egyszer mindenképpen nézhető, és még szórakozni is lehet rajta. Ahhoz, hogy emlékezetes maradjon, ahhoz az alkotóknak kellett volna valami rejtett képesség.

Adatlap:

Eredeti cím: Freaks – Du bist eine von uns

Év: 2020

Játékidő: 92 perc

Műfaj: szuperhős, dráma, kaland

Nemzetiség: német

Rendezte: Felix Binder

Író: Marc O. Seng

Fényképezte: Jana Lämmerer

Főbb szerepekben: Cornelia Gröschel, Tim Oliver Schultz, Wotan Wilke Möhring, Nina Kunzendorf

Képek forrása: imdb.com