A cégek éppúgy, mint az egyetemek keveslik az együttműködést, pedig tudják, az csak előnyökkel járna mindkét fél számára.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kutatásában cégvezetőket, humán erőforrás igazgatókat és egyetemi képviselőket keresett fel és mérte fel az elégedettségüket az üzleti szektor és a felsőoktatási intézmények együttműködéséről.
A kutatást a kamarán belül a Gazdasági Szolgáltatások Tagozat mentorálta, és közel 400 fő részvételével hajtották végre. A résztvevő egyetemi alkalmazottakat és KKV cégvezetőket vagy telefonon keresték meg, vagy komolyabb, úgynevezett mélyinterjút végeztek velük.
Annak érdekében, hogy a kutatás több ágazatot is arányosan tudjon lefedni, a megkérdezettek között azonos arányban voltak jelen az ágazatok képviselői.
Ugyan, az együttműködés egy ‘win-win’ szituáció, a magyar cégek alig egyötöde működik együtt bármely felsőoktatási intézménnyel. Az együttműködéseket pedig leggyakrabban a nagyobb vállalatok kapják, akár a duális-, akár a gyakornoki képzés keretein belül.
Azok a cégek, amelyek pedig részesei voltak az ilyen kooperációknak általánosságban – pontosabban 80 százalékban – elégedettek, egy ötös skálán 4-est vagy 5-öst jelölve.
A közös projekteknek azonban vannak hátulütői is és erről is készített jegyzeteket a kamara. Az egyetemek problémaként látják azt, hogy a gyakornoki időszakukat töltő diákjaik az általuk ideálisként látott óráknál többet dolgoznak, így a munkáltató kifejezetten nagy terhet ró a fiatalokra. A felsőoktatási intézmények másik problémája, hogy a cégek kifejezetten hamar ajánlanak állást a még alapszakos hallgatóknak, gyakornokoknak, ezzel demotiválva őket a mesterszakok elvégzésére. Szerintük tehát, az ilyenfajta korai felvétel nem csak a hallgatók, de egyidejűleg az társadalom érdekeit is sértheti.
Az üzleti szféra is lát több olyan területet, ahol az együttműködést fejleszteni lehetne. Például a kifejezetten közkedvelt duális képzések során a cég rettentő korán el kell, hogy köteleződjön egyes diákok mellett. Mindezt úgy, hogy semmiféle biztosítéka nincs arra, hogy az adott hallgató később nála helyezkedik-e majd el. Emellett, a munkaadók komolyan hiányolják a diákok belső motivációját, mint munkavállalókét.
“Az interjúkból kiderült számunkra, hogy a felsőoktatási intézmények nyitottak lennének bárminemű segítségre az együttműködés megteremtéséhez, mert az ipari kapcsolatok kiépítése nagyon hosszú folyamat és sok nehézséggel jár, amelyre szakmai, emberi erőforrást kell allokálniuk” – fogalmazott Szányi Gabriella, a BKIK PR és Marketing igazgatója. Majd elmondta: “Az üzleti szféra is hasznosnak tartotta egy koordináló szervezet bevonását az együttműködéshez. Legfőképp, mert a cégvezetők többségének magától eszébe sem jutna kezdeményezni, sőt azt sem tudják, hogy egyáltalán megtehetik-e.”
Arra a kérdésre, hogy ki legyen ez a koordináló, összekötő szervezet az egyetemek és a vállalatok között, a kutatásban megkérdezett cégek csaknem 60 százaléka a kamarát adta válaszul.
Forrás: Pénzcentrum
Kiemelt kép: pixabay.com