Szputnyik, avagy Tovaris Alien

Az oroszoktól nem áll távol a science-fiction, sőt, mind az irodalom (Sztrugackij testvérek művei), mind a filmtörténelem (Tarkovszkij) terén egyaránt alkottak igazán maradandó alkotásokat, s nem pusztán a szemétből mentett jövőnket idéző, félresikerült magyar alkotás, a Pirx pilóta kalandjai típusú alkotásokra kell gondolni. A világűr meghódítása véres valóság volt a szovjet érában, a mindenség meghódítása számos ismert és ismeretlen áldozattal, továbbá mind megannyi megválaszolatlan rejtéllyel járt együtt – a határt csak az emberi fantázia és perverzió szabhat, mely a kommunista rezsim sajátja volt.

Egor Abramenko a Szputnyik-kal a nyolcvanas évek Szovjetunióját idézi meg, s ez a környezet igen kiváló terepet adhat arra, hogy egy jól ismert (ismerni vélt) korszakba helyezzenek egy darkos, sci-fi-horrort, különösen úgy, hogy a nagy vörös óriás számos X-aktával rendelkezik (Gyatlov-rejtély, tunguz meteorit). A Szputnyik-ra már csak azért is érdemes felfigyelni, mert az utóbbi időben az oroszok bebizonyították, hogy a szélesebb közönség számára is képesek piacképes, a technika fejlődésével és elérhetővé válásával pedig látványfilmeket készíteni. Ezért is tűnt remek választásnak a Szputnyik alapötlete, miszerint egy balul sikerült űrutazás túlélője egy parazitát hoz magával, és a (fél)hivatalos szervek embertelen kísérletekbe kezdenek.

A felütés jó, s bizony a látvány sem rossz, sőt, az Oksana Akinshina által alakított főszereplőnek ráadásul igen érdekes háttértörténetet kreáltak: a doktornő egy félresikerültnek ítélt kezelését követően megbélyegezetté válik, s számára egy 51-es körzetet megidéző katonai kutatócsoport nyújt egy utolsó lehetőséget, ami momentán a film alapötletét jelentő vizsgálat lefolytatása lenne. És itt kezdődik az a bizonyos de …

Az, hogy a filmnek oroszos íze van, nem jelent problémát, igazán üdítő tud lenni az amerikai mainstream ragacsos, ultrasteril mozijaihoz képest. A bajok máshol keresendők. A film dramaturgiája enyhén szólva is hézagos, ugyanígy egyes jelenetek a kidolgozatlanságuk (átgondolatlanságuk) miatt már-már megmosolyogtatóak, annak ellenére, hogy sötét atmoszférájú sztoriról van szó.

Nem titok, hogy ez egy földönkívüliről (is) szóló mozi, így központi kérdés az, hogy miként is sikerült. A kivitelezés egy közepesnél jobb CGI, de nagyobb problémát jelent az az, hogy a design, ami némiképp közhelyes, sokat-látott, nem túl meggyőző. A trailerek alapján Ridley Scott örök klasszikusához, A nyolcadik utas a halál-hoz hasonlítják az alkotást, ez azonban annyira felszínes összevetés, mintha a körtét az almához mérnénk. Jó, jó, mind a kettő gyümölcs és kiváló pálinkának, de azért mégsem ugyanaz. Hiszen Scott filmjének alapvető motívuma az idegentől (ezért is az eredeti cím: Alien), ismeretlentől való félelem, a Szputnyik-ban ez kevésbé játszik, már csak azért is, mert a lény, a mondásbeli szöghöz hasonlóan, igen hamar kibújik a „zsákból”, és a rettegés, a pszichoterror helyett – ahogy az oly sokszor a keleti blokk sci-fire jellemző volt – a kutatásra, a felfedezésre koncentrál, persze némi líraisággal, mely az orosz mozik sajátja. Ebből adódóan az utóbbi akár lehetett volna egy új Solaris, de nem lett az: a filmben látott lénnyel ellentétben az alkotás csak a felszínt kaparja, így a Pyotr Fyodorov alakította űrhajós szenvedése sem túl átélhető.

A film az atmoszférateremtés terén nem szerepel rosszul, rideg-hideg képi világa meggyőző tud lenni, megidézve a szovjet rendszer sivárságát, a lassú tempó sem okozhatna gondot, de összességében mégis unalmassá válik a párbeszédek banalitása, érdektelensége révén. Ahogy a rendszerrel, úgy a szereplőkkel sem lehet igazán azonosulni, csak míg anno az a mindennapjaink részévé vált, az utóbbiaktól tisztes távolságban marad a néző. Marad tehát a bűnös élvezet, vannak is véres jelenetek, de azok is a „vótmá” kategóriába tartoznak.

Kár érte! Mert próbálkozásnak bátor volt, de minőségi filmnek, ami szórakoztat vagy elgondolkodtat, bizony kevés. Mindenképpen öröm, hogy az orosz filmesek a látványra is hangsúlyt helyeztek, még nagyobb öröm, hogy a technika is megvan hozzá, ezáltal konkurenciát jelenthetnek az amerikai vetélytársaiknak (és már maga az orosz piac is kellő felvevőképességgel bír), csak most már egy jó forgatókönyvírót, egy visionert és egy jó dramaturgot kell szerezniük, különben a próbálkozások a jövőben elmaradnak, s az is bent marad, amiből valóban lehetne valamit. Ez pedig csak a nézőnek okoz majd frusztrációt.

Adatlap:

Eredeti cím: Sputnyik

Év: 2020

Játékidő: 113 perc

Műfaj: sci-fi, horror

Nemzetiség: orosz

Rendezte: Egor Abramenko

Író: Oleg Malovichko, Andrei Zolotarev

Fényképezte: Maxim Zhukov

Zene: Oleg Karpachev

Főbb szerepekben: Oksana Akinshina, Fedor Bondarchuk, Pyotr Fyodorov, Anna Nazarova

Képek forrása: imdb.com