Tenet, avagy túlpörgetve

Nem tudom, mit szívott Nolan, de kéne egy slukk abból a cuccból. Már csak azért is, hogy felfogjam, hogy mit is láttunk. Nem, ne gondolja senki ezek után, hogy a Tenet rossz film lenne. Szó sincs róla! Sőt! De mégis, valahol hiányérzetem támadt. És ez bizony zavar az Erőben.

Kétségtelen, hogy a Tenet 2020 egyik legjobban várt filmje, de látván a végeredményt, elmondható, hogy nem ez lesz a legjobb. Hogy Nolant szeretjük és elismerjük – még így objektíven is –, az kétségtelen, előző cikkünk, a Tenetre várva egyfajta főhajtás is volt a rendező-író zseni előtt, akinek a stúdiók sem mernek nemet mondani: elérte azt, hogy saját vízióit kompromisszum nélkül valósítsa meg. De most, valahogy túlpörgette magát – annak ellenére, hogy számtalan és megkérdőjelezhetetlen erényei is vannak a mozinak.

Nolan vizualitása, történetvezetése – mint mindig, most is – lehengerlő. In media res módszert alkalmazva egyből bevonzza a nézőt egy olyan akciószcéna révén, amely más moziknak a csúcspontját jelentené, ha egyáltalán össze tudnák hozni. Ami utána következik, baljós, feszült és feszes tempójú csavaros történet, spoilermentesen csak annyit, ahogy a rendező eddig is játszadozott az idővel, de most turbófokozatra kapcsolat. A realitás és a szürrealitás találkozik egyszerre a történetben és a képsorokban, ami valóban letaglózó. De a miértek tekintetében nem sok kapaszkodót kapunk. Nem arról van szó, hogy Nolan nem adna magyarázatot, de azt fizikus-professzori, akadémikus szintű egysorosokkal teszi, mint az egyszerű apuka, aki sétáltatja a kisfiát.
– Mondd, apu, mi az ott?
– Kék szilva.
– És miért piros?
– Mert zöld.
Igen, ilyen mélyen kifejtett magyarázatokat kapunk, természetesen a tudomány nyelvén, s olyan természetességgel közölve, melyből csak az író gőgjét és felsőbbrendűségi érzését tudtam csak leszűrni. „Látja? Nem látja? Na látja!”

Nekem sosem volt gondom a fizikával, de ama bizonyos fonál után bizony-bizony kapkodnom kellett. Bele se merem képzelni magam annak a nézőnek csak azért kapott kettest fizikából, mert a bukása csak rontotta volna az oktatásügy statisztikáját. És sajnos, a végére mindezt még jobban megpörgeti a rendező, ám addigra már úgy elfárad az ember, hogy azt az említett szálat már el is engedjük, s csak nézzük a képsorokat, hallgatjuk az egysorosokat, élvezzük a profi akciókat, mert már minden mindegy. Ekkorra valóban úgy érzetheti a néző magát, mint egy LSD-trippen: kezdeti koncentráció után elengedi magát, hagyja átszaladni tudatán a gyorsan pörgő eseményeket, s a végén fel-felröhög – ez bizony megtörtént! – egyes komolynak szánt szürreális, de végeredményében (mivel már minden mindegy) nevetségessé váló jeleneteken.

Nem vagyok mérges, inkább szomorú, mert technikai oldalról viszont nagyszerű alkotásról van szó, ami rengeteg egyedi, új ötletet is tartalmaz. Az operatőri munka zseniális, a vágás is több mint korrekt, és Hans Zimmer hiánya sem okozott tragédiát, mert a helyébe lépő Ludwig Göransson igen erős zenei aláfestéssel szolgált. A színészi játék korrekt, kiemelkedőnek Kenneth Branagh alakítása és Robert Pattinson jelenléte mondható, ellenben a főszereplő, John Davis Washington inkább csak van. Sem a kisugárzása, sem az alakítása nem túl erős, a néző hozzá semmilyen módon nem tud kötődni, nem alakul ki közte és a közönség között érzelmi kötődés, így izgulni sem tudunk, hogy mi történik vele, a drámaiság is a nulla felé tendál. És ez egy, amúgy Bond-történetet idéző sci-fi, akciófilmben nagy bűn, különösen úgy, hogy – és ez a Tenet fő bűne – a történet is magára hagy minket.

Hogyan is összegezhetnénk ezután a Tenetet? Az anyós meghalt, tehát a gomba jó, csak ehetetlen. Ez azért igen erős kifejezés, de most – szubjektíven – mégis ezt érzem.
Mert Nolan ezúttal belerúgott a nézőbe. Beszívta a közönséget a sajátos Nolani univerzum légkörébe, hogy aztán páros lábbal rugdossa ki onnan. Mintha kisajátította volna magának az alkotását. Csak éppen az oka nem érthető, hiszen mind a szakma, mind a közönség szereti őt. Minderre csak két magyarázat lehet. Ha a stúdió követelte meg, hogy kivágjanak a filmből, mert sokszor érződik, hogy bizony, valami hiányzik, akkor máris követeljük a rendezői vágást. Ha viszont ez Nolan koncepciója volt, akkor az veszélyes játék, mert így elveszítheti a közönségét. Ezt viszont tényleg nem szeretné senki.

Adatlap:

Eredeti cím: Tenet
Év: 2020
Játékidő: 150 perc
Műfaj: akció, sci-fi
Nemzetiség: USA, Egyesült Királyság
Rendezte: Christopher Nolan
Író: Christopher Nolan
Fényképezte: Hoyte Van Hoytema
Zene: Ludwig Göransson
Főbb szerepekben: John Davis Washington, Robert Pattinson, Kenneth Brannagh, Elizabeth Debicki, Michael Caine

Képek forrása: imdb.com