Tolvajok társasága, avagy Fogd a pénzt és oszd

Nehéz meghatározni, hogy kinek is készült a Tolvajok társasága, de talán nem is kell semmiféle filmesztétikai konspirációba bocsátkoznunk, s próbáljuk meg elengedni a minőség iránti igényünket, s elég csak annyi elvárás: szórakoztatás céljából született meg Pierce Brosnan visszatérése. Hmmmm. Nem talált.

A Tolvajok társaságára sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szórakoztató. Annak ellenére, hogy van benne egy alapvetően érdekes felállás: egy kicsi – egyébként célzottan – multikulti és transz-BLM-LMBT-neofemin kis csoport, aki egyfajta Robin Hood kommandóként meglopja a gátlástalan vagyonosokat, hogy aztán az ellopott pénzt jótékony célokra fordítsák. A Fizessenek a gazdagok! eme cinematológiai prezentálása még megmosolyogtatói is lenne, különösen úgy, hogy Guy Ritchie-t és Tarantinót rosszul megidéző módon próbálnak vicceskedni, miközben azért hőseink bűncselekményeket követnek el, robbantgatnak és gyilkolnak. S legújabb tervükhöz felhasználják a mestertolvajt, a frissen börtönből szabadult ex-007-est, akinek a lánya lesz az akció főszervezője.

Szeretjük a heist-filmeket, mindig is lenyűgöző volt látni, hogy egy akciót hogyan terveznek meg, hajtanak végre, vagy improvizálnak a cél elérése érdekében, ha esetleg váratlan fordulatot venne az esemény, de e mozikat (pld. Ocean’s-trilógia) mindig a maga dimenziójában értelmeztünk, tudtuk, hogy bűnözőkről van szó, s mindvégig megmaradt a tudatunkban, hogy kutyából nem lesz szalonna.

A posztmodern értékrelativizálás, továbbá a “cél szentesíti az eszközt” ilyen pofátlan torkunkon letuszkolásával filmesztétikai magömlést semmiképpen nem kapunk, ellenben a kulturális hányingertől, melynek manifesztálását életmérgezést szenvedett rabok hosszú perceken át bemutatott traccs-partijában kézzel foghatóan tárják a nézők elé. S nem ettől a belsőséges jelenetsortól fordul fel igazán a gyomrunk, hanem attól a túl színes, túl szagos és túlontúl történettől és giccsparádétől, továbbá az indokolatlan sokszínűségtől, ami úgy tűnik a fiatalabb mozinézők irányában már a kötelező narratívává vált.

S mindezen nem tudott segíteni a veterán Pierce Brosnan sem, akinek jóleső lehet a feltűnése, de az, hogy a filmet neki kell a vállán elvinnie, az már kevésbé: lesír róla az enerváltság, valamint az, hogy legszívesebben bárhol lenne, csak éppen annak a filmnek a forgatásán nem, aminek momentán ő a főszereplője. A nyugger 007 ellenlábasa szerepében Tim Roth is csak a ripacskodik, bár megfáradt tekintete még mindig hitelesebb, mint az a kis csapat, melynek indokolatlan szivárványos sokszínűségét már ecseteltük, és ami igyekszik a néző rokonszenvét megszerezni – de hiába. Lehet, hogy szépek a vásznon, de jellemük, karakterük az egydimenziós politikai üzenetértéken kívül a nullához degradál, így a pénzlovasító bosszúállók kis csapatát illetően egy dolog jut eszünkbe, bárcsak jönne egy mágnás Thanos, hogy csettintsen egy nagyot.

Mert ez a film szemét, igaz, ragyogó képekkel dolgozik, bemutatva a Közel-Kelet pompáját, ám ezen a nyáron olyan kánikulát kaptunk a nyakunkba, hogy a csodás képsorokat legfeljebb télvíz idején tudnánk értékelni.

Renny Harlin már többször is bebizonyította, hogy annak ellenére, hogy a Die Hard is kötődik a nevéhez, a 2000-es évekre csak katasztrófa-filmek jutottak neki osztályrészül, ami nem a produkciók műfajára, hanem azok kétes minőségére vonatkozik. Egy dolog biztos: ha még egyszer meglátom a plakáton a nevét, kerülni fogom azt a filmet, mint közmunkás a lapátnyelet.

Aki esztelenül akar szórakozni, az még találhat is valami pozitívumot a rendkívül ripacs, túlerőltetett humor(talan) stílus(talanságá)ban megszületett produkcióban, mindenki más csak kaparni fogja az orcáját a giccs és talmiság tömkelegének láttán.

A két neves sztár neve ne tévesszen meg senkit – ez a film rossz, s bár egyesek a heist- és a szuperhős filmek egyéni ízlésvilágú mixét látják benne, megváltást kiáltva ki előre, én csak annyit mondok: ha a vegyes pörköltbe kristálycukrot keversz, valóban újszerű és váratlan, de kedvenceddé sosem fog válni.

Ezt csak így… Objektíven!

Adatlap:

Eredeti cím: The Misfits

Év: 2021

Játékidő: 84 perc

Műfaj: akció, vígjáték

Nemzetiség: USA

Rendezte: Renny Harlin

Író: Robert Henny, Kurt Wimmer

Fényképezte: Denis Alarcón Ramírez

Zene: Lasse Enersen, Trevor Rabin

Főbb szerepekben: Pierce Brosnan, Jamie Chung, Tim Roth, Hermione Corfield, Nick Cannon, Gonzalo Menendez

Képek forrása: imdb.com