Vállalkozói sikersztori

Dénes Grétával beszélgettem, aki a Design-Glass Kft. egyik tulajdonosa.

Gréti egy rettentően fiatal, de annál törtetőbb lány. Kevés olyan dolog volt az életében, amit elhatározott és nem vitte végbe. Példaértékű a szorgalma és kitartása, na meg persze a tisztelete a családja és munkája felé.

Ki álmodta meg a céget? Ki a legnagyobb példaképed?

A Design-Glass Kft.-t 2008-ban édesapám álmodta meg. Ebből adódóan a példaképem is ő. Mi orosháziak vagyunk, édesapám 2000-ben kezdte el üveges karrierjét Budapesten azért, hogy a családjának jobb életet teremtsen. Rengeteg áldozat, kemény munka és kitartás rejlik mögötte. Én mindössze 3 éves voltam ekkor, ő pedig hatalmas kockázatot vállalt a családjáért. Döntenie kellett: jön, vagy marad. Mindössze 160.000 Ft-tal indult Budapestre egy jobb élet reményében. Hitt és bízott magában annyira, hogy úgy döntött, Budapesten kezd el dolgozni. Az iparágon belül már akkor elismerték a tudását, az évek alatt pedig még több tapasztalatra és kapcsolati tőkére tett szert. Azonban nem érte be ennyivel, tudta, hogy benne ennél több van, és neki saját vállalkozása lesz. Tisztában volt vele, hogy ez mekkora kockázattal, ill. áldozattal jár, meg is megpróbálta. Ezért is tekintem őt a példaképemnek. Hiszen álmai mindenkinek vannak, támogatás és segítség nélkül vitte véghez az egészet. Mindvégig motivált és kitartó volt még a legnehezebb időkben is.

Mennyire nehéz egy családi vállalkozásban dolgozni? Sok a konfliktus, vagy nálatok ez teljesen más, s mindent meg tudtok beszélni?

Egy vállalkozásban dolgozni minden esetben nehéz. Nincs munkaidőd, hiszen a sajátod, amikor fáradt vagy, vagy rossz napod van, akkor is a nap 24 órájában dolgozol, mert saját magadnak teszed. Lehet, szíved szerint nem vennéd már fel azt a telefont vagy küldenéd el az éppen érkező ajánlatkérést, azonban ezt nem teheted. Ha pedig családi vállalkozásról van szó, igen, kimondhatjuk: nehéz. Próbára teszi a kapcsolatokat, azonban ezt tudni kell kezelni és szétválasztani. Apukámmal, mi tudunk a legjobban össze veszni a munkán. Én az ő kicsinyített mása vagyok, és valljuk be: magával nehezen veszekszik az ember és ismeri el az igazat. Ami viszont nagyon fontos, hogy minden “vita” után pár perc múlva egymásra nézünk és mintha mi sem történt volna. Szerencsések vagyunk, annyira erős a kapcsoltunk, hogy a munka nyilván próbára teszi, azonban nincs az a vita, amely hosszútávon hatással lenne a kapcsolatunkra.

Voltak hullámzó időszakok? Például a vírus miatt kialakult helyzet mennyire befolyásolta a megszokott munkanapokat?

Hullámzó időszakok mindenhol vannak. Hála az égnek azt mondhatom, hogy a kialakult vírushelyzetet – mint cég – a helyzethez mérten jól kezeltük. Azonban az én napjaim teljesen felfordultak. Évek óta megvan a kis napi rutinom, miszerint hétfőtől szombatig felkelek reggel és munkába megyek. Annak ellenére, hogy a feladataim nagy része könnyedén végezhető home office-ból is, mégis hetente többször bementem az üzletbe szimplán e-maileket írni. A karantént édesapámékkal együtt töltöttük, azonban sokáig nem bírtuk munka nélkül, így sokszor mentünk felmérni, volt időnk minden céges dolgot újra tervezni, átbeszélni. Összességében tehát cégként jól kezeltük, azonban rám személy szerint nagy hatással volt lelkileg. Hosszútávon semmiképp nem tudnék így dolgozni, hogy fizikailag ne vegyek részt, csak itthonról.

A szüleid nagyon büszkék lehetnek rád, hiszen egyetem, és egy OKJ-s képzés mellett sikeresen viszed a vállalkozást. Mi a titkod? Mit tudnál tanácsolni azoknak, akik nem mernek belevágni az álmaik megvalósításába?

Hogy mi a titkom? Őszinte leszek: nincs. Számomra ez az egész ösztönös. Úgy gondolom, vannak vállalkozó és kevésbé vállalkozó személyiségű emberek. Magam az elsők közé sorolnám. A legfontosabb, hogy rajongok azért amit csinálok. Ezt megtanulni sosem lehet. Nincs két egyforma munkánk, minden új munka egy új kihívás. Kreatív és ezáltal folyamatos fejlődésre ösztönöz. Úgy gondolom, aki nem mer belevágni, vagy egyszerűen azt mondja, neki nincs álma, az még nem áll kész a vállalkozói életre. A 0-ról mindenki egyenlő eséllyel indul. Azonban fontos, hogy különbséget tudjunk tenni álom és álom között. Minden vállalkozás alapja egy jó ötlet. Ennek az ötletnek pedig magunkhoz mérten reálisnak és objektívnek kell lenni, hiszen máskülönben kudarc és csalódás ér minket. Ezért adják fel olyan sokan. A vállalkozás egy hosszú folyamat.

Mi szerettél volna lenni kiskorodban? Mit érzel most, számodra ez az álommunka?

Őszinte leszek, kiskorom óta tudtam, hogy én egyszer “üveges” szeretnék lenni, vagy rendőr. Viszont adtam magamnak esélyt, dolgoztam más cégeknél teljesen más pozícióban, tényleg nagyon különbözőkben (pénztáros, egy multinál HR osztályon), hogy magamban le tudjam játszani mit is szeretnék igazán. Tehát én adtam időt magamnak, sok-sok évet. Ezalatt mindennap tanultam. Édesapám sosem tanított, viszont ha valami érdekel, vonzod az információkat. Sokat kérdeztem és még többet hallgattam. Évek múlva ennek meg lett az eredménye. Igen úgy gondolom, hogy nem tudnám más munkával elképzelni az életem.

Melyik projektetekre vagytok a legbüszkébbek?

Melyik projektre vagyunk a legbüszkébbek? Ahogy említettem nincs két egyforma munka. Heti, napi szinten változnak a kedvenceim. Amikre mindenképp büszkék vagyunk referenciaként: Aqua World, Nu Skin, Buddha Bár Hotel, Info Park, Telenor és Digi székház, MÜPA és még sorolhatnám.

Utolsó kérdésem. Milyennek látok magad 10 év múlva?

10 év múlva pont ugyanígy látom magam, ahogyan most. Nem gondolom, hogy sikeresek lennénk és nem is vagyok elégedett, mert mindig lehet jobb. Egy vállalkozás alapja, hogy képes legyen a fejlődésre, itt ez a kulcs. Édesapám kedvenc mondata: “Amikor azt hiszed sikeres vagy, akkor vagy a középszerűség tetején.” Én mind az életemben, mind a cég életében ennek fejében gondolkozom és hozok döntést. Nagy álmom egyszer benne lenni az országban ismert üvegescégek nagyjai között. Azonban minél nagyobb vagy, annál nagyobb a hibázási lehetőség, éppen ezért nem gondolom ezt reálisan elérhető célnak – ismervén a piacot.