Zack Snyder: Az Igazság Ligája, avagy Kell egy csapat

Óriási szenzációt jelentett, amikor bejelentették, hogy a 2017-es fiaskót követően Zack Snyder lehetőséget kap arra, hogy befejezze saját vízióját Az Igazság Ligáját illetően. Részben az író-rendező, részben a rajongók nyomására sikerült ezt elérni, – szó se róla, volt is hype rendesen, – a stúdió (Warner Bros.) azonban meghajolt mindennek. Az, hogy a streaming szolgáltatáson keresztül elérhető filmeposzra megérte-e várni, az már egy más kérdés.

Tény, hogy az eredeti verziót Snydernek ott kellett hagynia, részben a lánya öngyilkossága, részben a stúdióval való vitái miatt, mert az anyagilag jól induló Snyder-DC-univerzum (Az Acélember) már a második mozival megtorpant – a Batman versus Superman kritikailag megosztó volt, s bár a bevételek nem voltak rosszak, de elmaradtak azoktól a fránya elvárásoktól. A rendező azért BD megjelenés alkalmával természetesen kibővítette a filmet, azonban azzal, hogy a 2017-es Az Igazság Ligáját félkészen ott kellett hagynia, s helyette Joss Whedonnak, – aki anno a Marvel Cinematic Universet helyezte kiemelkedő pályára A Bosszúállókkal, – kellett befejeznie a művet, nem jelentett jót. Mivel Snyder verziója megakadt a Warner fejeseinek a torkán, s az addigi viták sem kecsegtettek a kompromisszummal, így a Whedon-féle változat, – aminek kritériuma volt, hogy ne legyen több két óránál, – öszvérmegoldást eredményezett: nem kellett nagy szakértőnek lenni, hogy megkülönböztessük, mi köszönhető Snydernek és mi Whedonnak – erre mondják szakszerűen: fércmű.

Ugyanakkor Whedont nagyon nem lehet bántani, azt csinálta, amihez értett: könnyed, szórakoztató filmet próbált összerakni, ami a már meglévő alapanyagok, s főleg Snyder komolyabb (de igazából: komolykodó) hozzáállása, olykor túltolt epikusságra való törekvése mellett, lehetetlen feladatnak minősült. Az elvárásokat nem teljesítette a film, s igen nagy elutasítás is várt rá osztályrészül.

Ám idén – a nagy hypenak és kb. 70-100 milliónyi pluszforrásnak, utóforgatásnak és nem kevés munkának köszönhetően – megszületett a Snyder-féle verzió, amiről mindenképpen el kell mondani, hogy több, mint 4 órás (!), persze stáblistával együtt. A Ben Hur-i mennyiség azonban mennyire találkozott a minőséggel? Jobb filmet kaptunk-e? Megérte-e a rajongói várakozás?

Nos… Összességében ténylegesen jobb filmet kaptunk, köszönhetően annak, hogy egységes rendezői szájíz szerint rakták össze az új Igazság Ligáját, így mindenképpen konzisztens a film hangulata: a komoly-komor, olykor melankolikus hangulatot hülye viccelődésekkel és lagymatag jelenetekkel trollkodják szét. Ez mindenképpen előnyére válik a Snyder’s Cut-nak, az sem mellékes, hogy a Whedon-féle utóforgatások szüleményei nemcsak hangulatban, hanem a szereplők fizimiskáján is éreztette hatását: így a Ben Affleck – vagy ahogy itthon nevezzük: a mi Gézánk – alkoholpuffadtságú arcától már nem kell rettegnünk, ahogy Amy Adams sem indult egyik snittről a másikra hízásnak, plusz a CGI-bajusz eltüntetést sem szenvedi már el Superman.

A képi világ is egységes: a sötét szűrőnek köszönhetően a DC-hez jobban illő komor hangulatú képeket kapunk az elejétől a végéig, Snyder vizualitása a mai napig tetszetős, az állóképei gyönyörűen megkomponáltak, szinte festői értékkel bírnak. Csakhogy! Szintén a vizualitáshoz tartozik, hogy ennyi lassítás egy focivébén sincsen, szinte minden harmadik snitt slow motionben nyomja, így pisiszünetet nyugodtan tudsz akár egy akciójelenetbe is beiktatni. Értem én, hogy a lassításokkal nyomatékosítani kíván a rendező, azonban, ha szinte minden lassítva van, az megfekszi a néző gyomrát, arról nem is szólva, hogy az amúgy hatást növelő effektus elközhelyesedik, s okkal gondolunk arra, ha normál sebességgel peregnének ezek a képsorok négy helyett máris csak háromórás filmet kéne végig szenvedni.

Mert igen, itt szenvedés folyik: világfájdalom van mindegyik szereplő lelkében, amit flashbackkel (természetesen lassítva) magyaráznak el, a történet háttere egyfajta Gyűrűk ura-szösszenet, az is epikus-depressziós kivitelben, így Igazság Ligája helyett inkább éreztem magam a megtört lelkek klubjában.

Igaz, kell valami motiváció, ami arra indíttatja az embert, hogy jól kereső állás helyett világmegváltást űzzünk közmunkában, de azzal, hogy a Snyder-DC-univerzum lényegében a Batman versus Supermannel már a belecsapott a lecsóba, az új karakterek bemutatását (Flash, aki a Whedon-féle verzióval megegyezően itt is hülyegyerek, Cyborg, aki igazi nyertese a négyórás változatnak, mert az ő karakterívét tényleg jól megágyazták, olykor feleslegesen is, valamint Aquaman, aki viszont azért jó karakter, mert Jason Momoa játssza el) itt kellett elhelyezni, nem is beszélve az antagonista, Steppenwolf belépőjével, akinek története szintén bővült, – de igazából csak annyira lett mély a karaktere, mint az a gödröcske, amit a kutyám kapart a csontjának, – így a történet sokszor megáll, indokolatlanul lelassul.

Valahol emlékeztetett így a szintén Snyder-rendezte Watchmenre a film szerkezete, csakhogy ott érthető volt mindez, mert az egy egyfilmes opusz volt, most viszont hiányzott az az önálló filmes megalapozás, ami az MCU sajátja volt.

Különösen fájó ez annak ismeretében, hogy Snyder a saját verzióját akként képzelte el, hogy lesz majd folytatás, így a mostani változat az elbirodalomvisszágosodás módszerét követve be is vezeti Darkseidot, aki amolyan képregényesen démonizált galaxisközi Soros Györgyként a háttérben irányítja az eseményeket, hogy nyilvánvalóan a következő epizódban lássuk teljes erejében – ez azonban elmarad.

Így a film, bár tény, hogy sok-sok helyen kiegészül az eredeti moziverzió, összességében egy nagy cliffhangerrel ér véget, tehát mindennemű szándék ellenére a Snyder-cut nem más, mint egy befejezetlen mű, a befejezetlenség nemcsak erre a részre, hanem a Snyder-DC-univerzumra is egyaránt igaz.

Így hát, ha a jellem-mélyítő részektől, a sok lassítástól és a folytatásra utaló (most már tudjuk: hiábavaló) kikacsintásoktól eltekintünk, történetiség szempontjából semmivel sem több, mint a 2017-es verzió.

Jó-jó! Konzisztencia, hangulat és az egységes vizualizáció okán, mínusz a 4:3-as képaránynak, ami miatt kisebbnek, olyan tévéfilmesnek éreztem az egészet, mindenképpen jobb az összhatás, de egyben meg is kell ennünk azt a levest is, amit Snyder főzött, jelesül: izzadságszagúan érződik, hogy ez a film a valaha-volt-leges-leges-leg képregénymozi lesz, mind epikusság, mind történetiség, mind karaktermélyítés tekintetében egyaránt. S pont ez az, ami többek között elidegenítheti a nézőt a Snyder-cuttól, mert ahogy ezt el akarja érni a rendező, valóban sok már a néző számára.

Nem csodálkozom, hogy a Snyder-cut nem kerülhetett moziba, ugyanakkor streaming-szolgáltatás keretében a hossza ellenére élvezhető, mivel bármikor elmehet a néző pisilni vagy bevágni egy szendvicset, a több, mint négyórás filmet ezáltal megszakítva, a moziszék sem töri fel a fenekünket, így kevésbé ötlenek szembe a már jelzett hibák, főleg akkor, ha az eredeti szándéknak megfelelően (mert szó volt sorozatos formáról is) szakaszokra osztva tekintjük meg a Ligát, ebben a Part-okra osztás segítséget is nyújt.

Nem mondom, hogy rossz film a Snyder-cut, hangulatában és konziszteciájában mindenképpen a 2017-es moziverzió felé magasodik, viszont mozifilmként semmiképpen nem működőképes: ahhoz túlságosan szerteágazó, felesleges jelenetekkel tarkított (csak Ben Affleck utazása a film elején 9 hosszú snittben van bemutatva, s akkor még nem is szóltunk az izlandi női kórus énekléséről!), a pofánkba túl coolon-coolság meg valóban csömört okoz a jobbérzésű ember gyomrában. Problémaként kell értékelni azt is, hogy a Snyder-cut választ ad „mi lett volna, ha”-kérdésre (ez persze csak a 2017-es változathoz képest igaz), ugyanakkor a film maga is megnyit számos új történetszálat, ami a Snyder-DC-univerzum befejezetlensége okán, már nem ismerhetünk meg. Jobb lett volna, ha nem is látjuk az egészet?

Döntsék el a rajongók.

Mi szóltunk. Csak így… Objektíven.

Adatlap:

Eredeti cím: Zack Snyder’s Justice League

Év: 2021

Játékidő: 242 perc

Műfaj: képregény, fantasy, kaland, dráma

Nemzetiség: USA

Rendezte: Zack Snyder

Író: Zack Snyder, Chris Terrio

Fényképezte: Fabian Wagner

Zene: Junkie XL

Főbb szerepekben: Ben Affleck, Gal Gadot, Jason Momoa, Henry Cavill, Jared Leto, Connie Nielsen, Amy Adams, Diane Lane, Jeremy Irons

Képek forrása: imdb.com